tv-musor.hu

orvossag.hu

Jósda.hu

egeszsegugy.hu

deviza.hu

TANYAVILÁG - 16. szám - 2008 szeptember, Földanya hava Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY

TARTALOM

 

ELTITKOLT VÉG

Negyedik kerületi esetek

Márki Sada evilági és túlvilági hosszú útja a tanyára

A magyar jövő kezdete. Vukics Ferenc: Kurultaj után, Kurultaj előtt

Emlékezés Trianonra a Vereckei-hágónál

MEDVECZ ATTILA LELKESEDÉSE, 8.RÉSZ - No Gáborom! Babgulyás

 

 

"pórul jár"

A nagy sárkánykaland

KÖNYVAJÁNLÓ: Szenti Tibor - Parasztvallomások

Szenti Tibor lelkének vidámítására

Balczó András: Magyarország zsidó gyarmat

LP lászlópéter - Versek

ELTITKOLT VÉG

"Ha az olvasó 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele"

Ezzel a meglepő kijelentéssel kezdődik Hetesi Zsolt, a Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport tagjának tanulmánya. Továbbiak szerint, ha nem teszünk semmit, hazánk a nyugati világ részeként 2015-ig bezárólag belesodródik a polgárosult világ végét jelentő energiaválságba, amely porba dönti a tudományos és ipari vívmányok mellett a ma megszokott egész életünket. Nem az a fontos, hogy mennyi olaj van a föld alatt, hanem hogy mekkora a csap. Amikor elkezdtük kitermelni, egy hordó olaj energiája száz hordó kitermeléséhez volt elegendő. Növeltük a kitermelést, most egy a nyolchoz az arány. Mikor eléri az egy az egyet, nem lesz értelme folytatni és ez az idő nincs messze. Hiába van még óriási mennyiség a földben: negyvenkét évre elég lenne, ha ilyen ütemben folytatódna a kitermelés. A felhasználható olaj mennyiségét azonban nem a kitermelés határozza meg, hanem az export. Egy idő után nem fogják eladni a nyersanyagot, hogy fedezzék a hazai fogyasztást, így más országokban energiahiány alakul ki.
A tanulmány legfontosabb része, hogy milyen veszély fenyegeti az embereket, főleg a városlakókat, hisz' az olcsó energiától függenek, ami belátható időn belül nem lesz elérhető. Nem nehéz elképzelni, milyen pánik törhet majd ki. S mit szólnak ehhez a nemzetért felelős döntéshozók? A szerző szerint a tények terjesztése hazánkban is ellenállásba ütközik, a politikusok, akikhez eljutnak az eredmények, vagy nem veszik komolyan a veszélyt, vagy gazdasági érdekeik miatt nem motiváltak abban, hogy fölfogják miről van szó. Én ettől tovább megyek: szerintem a politikusok és a velük összeforrott pénzvilág vezetői nagyon is tudják miről van szó, de őket nem érdekli és soha nem is fogja az emberek sorsa, azok a szavak pedig, hogy nép és nemzet csak kis apró fekete betűkkel szerepelnek a szótárukban és az agyukban. Biztosan lösz - vagy már van is - egy olyan biztonságos hely, mesterséges napfénnyel, oxigénnel, élelmiszerrel, fűtéssel, ahová majd vagyonuk révén bejuthatnak és ott pompásan érzik magukat. (Ezen a helyen Magyarország mai kirablói biztosan ott lesznek.) Mert ugyan miért tájékoztatnának minket hitelesen? Miről tájékoztatnak hitelesen? Láthatjuk s már mindenki tudja, hogy napjaink háborúi Irakban és a többi helyen, mind az olajért folynak, már senki sem tart ott, hogy jaj, ez a csúnya Szaddam Husszein, s egyre többen jönnek rá, hogy az arab terrorista veszély is egy maszlag, ami elfedi a valós üzelmeket. Az emberek látják, rájönnek és mégis úgy tesznek, mint akik beveszik ezeket az óriási kamukat. Sajnos teljesen mindegy, mit hisznek az emberek az utcán, miről beszélnek a kocsmákban, a lényeg, amit a hatalom kezében lévő média sugall. Az egész világon gond ez, Magyarországon különösen. A Kárpát-medence a fenti veszélyeket tekintve, egy nagyon jó, igencsak élhető hely. Jó a talaj, az éghajlat és főleg, hogy van víz. (Spanyolország kikötőibe tartályhajókkal hordják az ivóvizet!) Minden adott lenne egy egészséges élethez, még az előbb említett bajok esetén is. Ennek ellenére mit látunk? Csak a pusztulást, a bajt, az egyre nehezebb megélhetést. Semmi olyan intézkedés, gondolat nincs, ami a nép jövőjét próbálná biztosabbá tenni. Szó szerint egyre kevesebben vagyunk, egyre kevésbé vagyunk urai saját sorsunknak és egyre kevesebbünk is van. Magyarország lassan nem a magyaroké lesz.
Elkanyarodtam egy kicsit, térjünk vissza, mit tehetünk, ha tényleg közeleg az összeomlás? Vidékre, tanyára kell költözni, aki csak teheti. Akinek már van birtoka, becsülje meg a lehetőséget, hogy gáz és villany nélkül is meg tud majd élni! Halmozzon fel tüzelőt, ültessen fát, tanulja a mezőgazdasági termelés régi módjait. Ha adja Isten, nem is lesz ekkora gond, akkor is csak javára válhat. Ha mög lösz, akkor milyen jó, hogy olvastátok a Tanyavilágot!

(Felhasználtam Zalka Szilvia riportját a Magyar Hírlap 2008.szeptember 6-i számából)

Vissza az oldal tetejére

Negyedik kerületi esetek
Az öreg Totyó misét hallgat

Szatymazon és környékén az idősebbek biztosan emlékeznek még az öreg Totyóra. Kinn lakott a kis köves út mellett, ott, ahol buszmegálló és postaládák is vannak. Ki ismerte, annak biztosan elmesélte többek közt azt is, téli-nyári fekete lódenkabátjában, nagy szakállal, mankósbotjaira támaszkodva, hogy látta az indián hatalmas faszát kipreparálva Budapesten egy vándorkiállításon. Jó lenne nem elfelejteni az öreget és történeteit s jó lenne, ha a fiatalok kérdezgetnék az idősöket, micsoda csuda esetek voltak nem is oly' rég a tanyavilágban.
Egyszer egy igen jó autóból szólítanak meg a dűlőn, hogy valami Csikóst, vagy Csíkost keresnek, aki minőségi barackmagot árul. Nem bírtam segíteni, fogalmam se volt, ki lehet az a környéken. Elmeséltem Jutka néninek, aki már mondta is, hogy az öreg Totyó az, bármily hihetetlen, hogy egyáltalán árul valamit, ráadásul keresett dolgot. Rögvest el is mesélt egy kedves történetet az öregről:
A huncutja - tényleg, vénségére is, hihetetlen élénk, kék szemei voltak - heremagnak mondta a gyommagot s adta el Kisteleken. Rá egy évre kergették meg a helyi asszonyok, mikor tán bízva az emberi feledékenységben, gyanutlanul lófrált a vásárban. A templomba menekült, ahol is az egész misét végighallgatta, majd még jó időt eltöltött, míg kimerészkedett.
Sajna nincs fotóm róla, Dorogi Zolit keressétek ez ügyben, már ha érdekő bennőtöket, ő nagy tisztelője volt, tán neki van.

Vissza az oldal tetejére

Márki Sada evilági és túlvilági hosszú útja a tanyára

14-es kilométerkőnél volt a domaszéki tanya, ezt mindenki tudta, jöttek is a barátok, ha kellett, ha nem. Sada is elindult Vásárhelyről, hogy majd a Marx téren fölszáll a mórahalmi buszra. Sikerült is neki, ez biztos, csak az nem, hogy hol rúgott be útközben igen rendesen. Ugyanis elaludta a megállót és Mórahalmon szállt le, ahol is kába fejét gyógyítandó, beugrott drága jó Sanyi bátyánkhoz, aki nem sajnálta tőle a jó bort. Még hozott is tőle, hogy ne gyüjjön üres kézzel. Meghúzhatta azt is, mert megint elaludt és visszajutott Szegedre. Nem adta föl a harcot, hisz' bor is volt még elég, nekilódult megint. Azonban Sanyi bátyánk legendás bora legyűrte a kalandvágyó lelket, így most messzebbre jutott, Baján ébredt meg a legény. Itt még megnézte a világutazó, Jelky András szobrát, majd az utolsó busszal - hisz' telt-múlt az idő közben - visszaindult Csongrád megye irányába. Már lassan kezd unalmas lenni a történet ezzel a sok elalvással, pedig megint tévesztett, bár most nem olyan sokat: a bajai úti temetőnél sikerült leszállnia. Felmérte erejét s a távot a tanyától, s busz már nem lévén, úgy látta jónak, ha a temetőben hajtja álomra a fejét, s majd másnap, újult erővel, frissen nekiindulva látogat meg minket.
A történet megértése érdekében ide kívánkozik most néhány adat saját önéletrajzomból: Görgényi Gábornak hínak, néhai anyai nagyapámat pedig Sczerankó Rezsőnek. Átadom a szót hősünknek:
".bemögyök a temetőbe, jó sötét van, bóklászom egy kicsit, majd elalszom. Röggel arra ébredök, hogy egy síron fekszem, fölnézek a fejfára, hát mit látok, Görgényi Rezső sírján pihentem!"
Mint látszik, ritka veszedelmes egy koma ez a Sada, s majd a következő számokat olvasva meglátjátok, hogy ez még a legenyhébbek közül való. Addig is Isten áldja őt is, bennőtök is!

Vissza az oldal tetejére

A magyar jövő kezdete. Vukics Ferenc: Kurultaj után, Kurultaj előtt

Azt, hogy ki mit cselekedett helyesen, azt majd az utókor eldönti. A jelen nagy igazságait hangoztató emberek nyomát néhány nap múlva elmossa az eső. A jövendő számára csak a cselekedetek számítanak. A Kurultajon a magyar ember cselekvési formájával találkozhattunk. Valódi magyar
összefogást láthattunk és érezhettünk. Jó volt együtt lenni és közösen erőt meríteni a teremtő szándékból. Bösztörpuszta valóban szakrális hellyé lett, egy új kezdet helyszíne. Most nem régen elmúlt idők egyre fakuló energiáit kerestük eldugott helyeken, hanem megtapasztaltuk, hogy a teremtő erő ott van és ott erős igazán, ahol mi magyarok ténylegesen magyarok vagyunk. Igazi élő erő, amely téren és időn túl is érezteti a hatását. Ott mindannyian megtapasztalhattuk, hogy a teremtés elszakíthatatlan részei vagyunk. Új, mégis öröktől fogva létező erők támadtak fel ismét. A magyar mondavilág szerint a világ aranyos szeglete az egyetlen hely, amely megőrizte a teremtés eredeti állapotát. Hetvenezer ember újraalkotta az aranyos szegletet, s erősíti minden olyan ember, aki már készül, hogy legközelebb ő is ott legyen. A politika kerékkötői által egységesen elhallgatott magyar találkozás állami támogatás, pályázatok, bűncselekmény, rohamrendőrök, szemét nélkül zajlott le a sokszor alábecsült pusztában. A pártharcok mögül előrelépve újraformálja magát egy élni, dolgozni, teremteni és példát mutatni akaró nemzet. Keleti testvéreinkkel való találkozásunk nem a múltról hanem a magyar jövő kezdetéről szólt. Az idő elérkezett. Az emberek megtalálták egymást. Az esőcseppek megindultak a tenger felé, lassan mindenki érezni fogja egy nagy folyó sodrának erejét. Az idő elérkezett és épülni fognak a magyar otthonok, a magyar iskolák, a magyar templomok, a teremtés törvényei szerint művelik majd a magyar földet és a magyar elmét és tanulni fogják még a magyar embert ! Új Magyarország épül végre nem politikai jelszavakkal, hanem dolgozó és szerető emberek által. Észre sem fogjuk venni, hogy milyen gyorsan nyílik ki ennek a közös cselekvésnek a virága. A Kurultajon kezdet és visszaszámlálás kezdődött el. Új önkormányzatiság alapjait kezdték lerakni nem szakjogászok hanem hittel élő, teremteni akaró, az elődeik ősvényét követő, a jövőre szövetséget kötött emberek közösségei. A tanítás több évtizedes folyamata tetté érlelte az elméleteket. Megindult az ország teljes feltérképezése. Az elkövetkező hónapokban óriási munka zajlik majd le. A Kurultaj óta ezrek csatlakoznak egy új magyar működési forma újjáalkotásának megvalósításához. Átlépve a fejben és lélekben lévő határokat a magyarság minden részéről egyszerre teszik meg az első lépéseket. Végre értjük egymás szavát. Mit is tud az ország és mit tudna még? A csatlakozók emberi magyar életet kívánnak maguknak és akarnak gyermekeiknek. Életet, ami ténylegesen az életről szól. Nem bűnösöket keresnek. Csupán hitetleneket, tudatlanokat, lelketleneket találnak. Az elkövetkező időben több száz helyszínen megindul a magyar táj és az ember feltérképezése. Váruk mindenkit, aki a tett tapasztalásával rendelkezik. A munka végén pedig újra találkozunk. Úgy mint Bösztörpusztán, kicsit többen kicsit felkészültebben szerét ejtjük a dolgoknak, megalkotjuk a dolgok magyar rendjét hogy országunk újra megérdemelten a mienk lehessen. Meg fogunk érte dolgozni munkával, tettel, szeretettel. Bösztörpuszta szakrális hellyé vált. Magyarország egésze szakrális hellyé lesz ahol a teremteni szándékozó ember őszintén és megtisztulva tekinthet majd a következő nemzedék szemébe. A hollók elvégzik a dolgukat. Felépítik a fészket a sólymoknak. Mire a huszonnégy népet összehívjuk, addigra már rendezzük dolgainkat és egy egységes nemzet fogadja majd testvéreit. Nem lesz nehéz, mert mi már tudjuk: van magyar ember.

Vissza az oldal tetejére

Emlékezés Trianonra a Vereckei-hágónál

2008. június 4-én megemlékeztünk a Trianoni békediktátum aláírásának 88. évfordulójáról. Hagyományőrző barátaink felhívást tettek közzé, hogy mindenki zarándokoljon el ezen a napon egy hozzá közel eső Trianon előtti határpontra, és gyújtson ott őrtüzet. Emlékezzünk meg így e tragikus eseményről, aminek nemzetromboló következményei ma is nyomasztóak, és aminek súlyos terhein ma sem kíván enyhíteni az elkövető "nagyhatalmak" egyike sem! Tüzek gyulladtak Burgenlandtól Fiumén keresztül számos helyen egykori határaink mentén. Mi, a tőlünk nem egész 200 km-re található Vereckei-hágót kerestük fel. Kisrozvágyról 3, Nyíregyházáról 4 fő érkezett és legnagyobb örömünkre a helyszínen még tucatnyi kárpátaljai magyar "várt" minket, akik a tüzet már meg is gyújtották, mire odaértünk .Nagy öröm volt ismeretlenül is ismerősként találkozni e szent helyen egy hétköznapinak tűnő szerda délután, hiszen tudtuk, mindannyiunkat egy közös gondolat vonzott oda: az emlékezés fontosságának gondolata. Jó volt tudni, hogy nem vagyunk egyedül! Jó volt megbizonyosodni róla, hogy sokan tartjuk fontosnak népünk sorsát, soha nem törődve bele az igazságtalan politikai döntésekbe. "Verecke híres útja " csendes volt, a hágó fölé ragyogó csillagos ég borult és békésen, méltósággal emlékezhettünk. Nem volt közöttünk egyetlen politikai státusát féltő, határon inneni, vagy túli "vezető", de nem is hiányoztak. Ők csak a biztos helyeken szónokolnak, vagy talán nem is tudják miért gyászos ez a nap nekünk magyaroknak. Nem hiányoztak, hamis szavakra,, üres gondolatokra nincs szüksége a szent helyeken emlékezőknek. Nagyon szép és tartalmas estét töltöttünk együtt, beszélgettünk múltról és jelenről, és hitet tettünk a magyar nép jövője mellett. Természetesen elénekeltük szent himnuszainkat és megszólaltak az ősi dobok is, dalokkal, regékkel idéztük fel a dicső múltunkat, népünk nagy vezéreit, akiknek árnyékában sincs helye a mai magyarság "megválasztott" vezetőinek. Örömmel adhatunk hírt az 1996 óta torzóban álló emlékmű befejezéséről is. Igaz az eredeti tervekhez képest néhány módosítással, de végre az idén tavasszal befejezték az építését. Hiányzik róla a 9 tonnás szürke gránitba faragott turulmadár, ami az életfa csúcsát díszítette volna az eredeti tervek szerint. Verecke így is szent és mindörökre magyar, lelkünkben áll ez az örök emlékmű, és mi átadjuk ezt fiainknak, unokáinknak. Aki csak tud menjen el Vereckére, ma már nyugodtan utazhat mindenki Kárpátaljára, az utak is járhatóak egészen a hágóig.

Berczik Ágnes

Vissza az oldal tetejére

MEDVECZ ATTILA LELKESEDÉSE, 8.RÉSZ

No Gáborom! Babgulyás

Igen szerencsés helyzetben vagyok, mert nyáron olyan rendezvényeken dolgozom, ahol rotyog a bográcsétel. Én a halászlé és a bab őrültje vagyok. Idei első étkem Győrben, Sáráson a tűzoltó majálison volt. Fehérvárról érkeztem, s útközben ettem. Mondták van halászlé, egyek. Jó, bár a hasam tele, de előadás után eszek. Bár úgy gondoltam, most mégsem teszem ezt. A bábszínház előtt volt a főzőverseny eredményhirdetése. Bucek tűzoltó, aki falumbeli, lett az első. Bucek pedig a bográcsétel virtuóza. No úgy játszottam, hogy minél több energiát használjak fel. Aztán jöhet a halászlé. Nagyon remek. Jól kezdődik a nyár.
Azóta már több tucat bográcsost ettem. Jó dolga van a csepürágónak. Utazik, dolgozik, s belapátol valami finomat. S még mindig nincs saját bográcsom, de minden héten étkezek ilyet valahol.
Ha nem köllene rohanni, gyújthatnék tüzet, elkészíthetném az alapot, a végén a parázs mellett lakmározhatnék. Így csak a készbe érkezem. Akkor most lassítok, veszek egy bográcsot, fám az van.
De mit főzzek? Babgulyást? Jó csülökkel. Vagy halászlevet. De milyet? Tiszait? Dunait? Bajait? A bajaihoz gyufatészta is kell. Borsodban krumpli passzírmánnyal eszik. Valaki babbal.
A halászlevet olyan halból szeretném, amit én fogtam. Most nem megyek ki horgászni, így az étel: slambuc lesz! Jó étvágyat!

Vissza az oldal tetejére

 

 

Valamelyik korábbi Tanyavilágban megtudhattuk Kémeri Attilától, hogy honnan is származik az, hogy Kukutyinba zabot hegyezni. Most arra derül fény, hogyan van az, ha valaki pórul jár.

 

Történt égyször, nagyon régön, a nagyfülű világba:
Hallottam, hát elmesélöm, - né üljünk itt hijába.
Kemény tél vót, a név-esték, disznótorok ideje,
A Zatkábúl gyüttek Pórék késő éjjel kifele.

Ott vótak égy jó szomszédnál disznótoros vacsorán.
S igyeköztek hazafele, át a befagyott Tiszán.
Szép, bujkáló hódvilág vót, ragyogtak a csillagok,
S a jól beállt folyó jegin Pór, mög Pórné ballagott.

Aszongya a zasszony Pórnak: igyeközzünk, apjukom!
Hascsikarásaim vótak. - Mi van velem, nem tudom.
Pedig jó vót, jól is esött, ízlött is a vacsora,
De mán mással is mögesött, hogy rágyütt a szapora.

Iparkoggyunk! - Dörmögi Pór a nagy bajusza alatt.
Tán neki mög nem esött jól mán a zutolsó falat.
De azér ű tartya magát: jó gyomor mindönt bevösz.
Sajnájja is a zasszonyát, attúl tart, hogy hiba lössz.

 

Mán maj'nem a parton vótak, - Pórné fingott égy nagyot,
Hogy mindketten légugoltak. S a szőre odafagyott.
Pór csak a fejit csóvájja. - Először csak röhögi,
De azután mögpróbájja olvasztani: - lehöli.

Addig-addig próbálgattya, - az igyeközete nagy, -
Míg végül a nagy bajusza mindönöstűl odafagy.
Elképzelni is iszonyú azokat a kínokat,
Amikön a pár átesött, ott a fagyos ég alatt.

Mer a zasszony dús szakálla, mit a zura szeretött,
Mög az embör bajsza-szála jég fogságába esött.
Arrúl mán nem szól a fáma, hogy amikor kiderült,
Oszt több embör is möglátta, fölkelni hogy sikerült.

Ezér jó, ha nem feledjük, hogy vigyázni sosé árt.
Tanulságul mögjegyözzük, mit jelent, hogy: - "pórul járt."
Így hallottam hatvan éve, égy tarjánvégi toron,
A nagyanyám tes'véritűl. - Igaz vót-é, nem tudom.

 

Hódtavy Tarján, rímfaragó. Vásárhely, 2008. 05. 31.

Vissza az oldal tetejére

A nagy sárkánykaland

A fentebb említett Kukutyin óta valahogy elmaradtak Rampai írásai a Tanyavilágból. Ezt pótolandó, idézzük fel a nyarat, a nyírbátori Szárnyas Sárkány hetét, annak fesztiválújságának szokás szerint Trampaji által írt nagyszerű bevezetőjét!

Vannak emberek, akik kamaszkoruk múltán sem szakítanak az extrém élmények iránti vággyal. Ha vagyunk oly szerencsések, hogy házunkat nem fenyegeti háborúság, nincs felénk éhínség, földrengés vagy árvíz, akkor kénytelenek vagyunk mesterséges izgalmak után nézni. Némelyek megelégszenek a horrorfilmekkel, mások valóságshow-ban dobják szecskavágóba énjük maradékát. Rossz választás, perverzió, mentális önfertőzés.
Mi nem hiszünk az ilyen lagymatag és ab ovo elvetélt módszerekben, stílusosan viszünk izgalmat az ingünk alá. A hétköznapok önpusztító kényelmének sokfajta nyavajgása helyett ezen a héten a Szárnyas Sárkányt választjuk.
Megmártózunk a nyírségi tájban, egy letisztult, kellemes közegben múlatjuk az időt. Teret adunk bordáink közt felszabadult jóízű nevetésnek. Mezítláb lépkedünk a Papok-réti tó partján, ahol lenszirom simogatja a bokánkat, aztán sárkányhajóra szállunk. Hollóének száll felénk a toronyból, később talán cirkuszba is megyünk. Jegyünk van egy koncertre és éjfélkor még mesét is hallgatunk.
Még ha a legkisebb fiú is vagyunk, mi aztán nem küzdeni akarunk a sárkánnyal. Barátjává leszünk és ő a miénk, engedi majd, hogy a hátára üljünk. A választást a királylányra hagyjuk. Mielőtt fáradtan, de boldogan hazaindulunk, ők is megértik, a lány meg a sárkány, hogy valóban "a legszabadabb emberek gyülekezete ez".

Vissza az oldal tetejére

KÖNYVAJÁNLÓ: Szenti Tibor - Parasztvallomások

"Ez a réteg őrizte legmélyebben a gazdatudatot, mely a nemzettudattal volt azonos"

Most álltam föl a Duna tv elől, ahol Szenti Tiborral volt egy beszélgetés, melyben bemutatta újra, de már teljes terjedelmében megjelent könyvét, a Parasztvallomásokat. Hihetetlen, de még 1985-ben is talált benne a cenzúra "törölnivalót", főleg a kulákság megítélésével kapcsolatban. A műsort nézve tiszta képet kaphattunk a parasztság történetéről, a földhöz jutástól kezdve az urbáriumon át napjainkig. Megtudhattuk, hogyan kezdett a vásárhelyi pusztákon a nép, hogyan vált eggyé a földdel, hogyan vonult harcba '48-ban és az első világháborúban, azzal a tudattal, hogy a saját szent anyaföldjét védi. Megtudhattuk, hogy a kommunista hatalom által diktált "kollektív eszmék" miként zilálták szét a parasztcsaládokat, ezzel örökre ledöntve a nemzet egyik tartópillérét. Megtudhattuk, mi folyik ma, hogyan folytatódik a vásárhelyi tanyavilág pusztulása, melyben az egykori majd' hétezer tanyából néhány száz maradt. Megtudhattuk, milyen kilátástalan azok sorsa, kik nadrágszíjparcellákban, itt-ott kimérve, kapták vissza régi családi birtokaikat már paraszti tudás és támogatás nélkül s így hogy került vissza a föld olyanokhoz, akik már biztosan nem fognak érte háborúba vonulni.
A Parasztvallomások a parasztság vallomásai erről a több évszázados történetről, a kialakult kultúráról a mindennapok tükrében. Ebben a szinte letehetetlen olvasmányban, mely évtizedek gyűjtőmunkájának eredménye, egy világ van benne, egy világ, mely lassan eltűnik, pedig nem volna szabad eltűnnie, mert sokkal többet hordoz magában, mint egy pusztai vidék mindennapjainak összessége.
A műsor itt látható: www.dunatv.hu/felsomenu/nettv?video=1_464331. A könyv kapható Vásárhely könyvesboltjaiban, aki nem bírná megszerezni, annak segítek, hívjon, írjon!

Vissza az oldal tetejére

Szenti Tibor lelkének vidámítására

A fent említett műsor végén elszorult a szívem: az addig egyre izzóbban és szenvedélyesebben beszélő szerző kijelenti, hogy a hagyományos tanyai életformát nem lehet fenntartani és az agráriumnak nincs jövője Magyarországon.
A hatalom törekvései valóban ilyen irányúak, de hál' Istennek vannak emberek és törekvések, melyek célul tűzték ki ez élet- és létforma fennmaradását, és ebben saját életükkel mutatnak példát. Ha Kotormán Laci bácsinál járok kinn a Rárósi úton, egy két órás beszélgetés töltéséből élek egész héten. Szerencsére sok-sok és egyre több ilyen hely van. Jómagam jól ismerem a Tisza másik oldalán élő tanyavilágot, melyet nem érintettek meg a vásárhelyi gondok. Vannak falvak, ahol több gyerek jár külterületről óvodába, iskolába, mint a faluból. A tanyavilág dús, mindenféle népek lakják, kivénhedt gengszterek, panel menekültek, gazdagok, hóbortosok és régiek. Közös bennük, hogy egyre inkább adománynak élik meg a tanyai létformát, óhatatlanul is alkalmazkodva a kialakult kultúrához. Aki nem azzal a céllal költözött ki, hogy visszaállítja a hagyományos életformát, az is egyre többet nyúl vissza hozzá építészetében, a termelésben, a szokásaiban.
Nem beszélve arról, hogy ha az első oldalon említett lehetőség bekövetkezik, nem is lesz más választásuk - úgyhogy Drága Jó Szenti Tibor: lehet, hogy ez a vég - a kezdet!

Vissza az oldal tetejére

Balczó András: Magyarország zsidó gyarmat

Kép nagyban"Úgy látszik, ha elmondja valaki egy bizonyos helyzetben, hogy mit lát, mit tapasztal, azt kockáztatja, hogy megvádolják ezzel. Meséltem azt a bizonyos tévéinterjút, amelyben kimondtam azt, hogy Magyarország zsidó hódoltsági terület, s hogy erre hogyan reagáltak egynémely zsidó vezetők. (Igaz, de minek ezt kimondani) Kínálkozik egy párhuzam. A százötven éves török megszállás idején odamegy valaki, egy magyar ember, a budai pasához és azt mondja neki: kérem, Magyarország török hódoltsági terület. Vajon mit tesz erre a pasa? Igen, és mit akar ezzel mondani? Legfeljebb visszakérdez. Hiszen nyilván ők is észrevették már, hogy itt vannak Magyarországon. Itt vannak legalább száz éve. Ez tény, mit lehet erről beszélni."

Ki ne ismerné Rejtő Jenőt, gimnazista korom egyik kedvencét? Még városi versenyeken is részt vettünk, ki ismeri jobban a műveit? Örök másodikak voltunk, a zrínyisek kívülről fújták! Minden érdekelt, ami Rejtő életéről szólt, így tudtam meg, hogy egy "leleplező" újságcikk zsidónak nevezte, minek következtében munkatáborba hurcolták, ahol meg is halt. Iszonyú igazságtalannak és érthetetlennek éreztem ezt akkor és így érzem most is. Ez az én kiindulási alapom ebben a kérdésben, amiről igen nehéz megszólalni, hisz' olyan helyzetet alakítottak ki, hogy már a zsidó szó kimondásakor is antiszemitának neveznek. Mégis beszélni kell róla, hiszen van, létezik ez a gond. A gond az, hogy napjainkban a zsidóságnak meg kell birkóznia azzal a kérdéssel, hogy elsősorban zsidónak vagy az adott nemzet fiának tekinti-e magát. Miért? Mert a világ pénzügyi vezetőinek többsége zsidó és az emberek ezt így is gondolják. E vezetők világuralmi, globalizációs törekvéseik miatt egyre látványosabban kerülnek szembe a nemzeti értékeket védelmezőkkel. Így a zsidók egyre rosszabb színben tűnnek fel, rossz dolgaik kerülnek előtérbe, mint a Talmud kereszténygyűlölete, vagy egyes iparágak teljes megkaparintása. Egyszer írtam már, hogy a művelt zsidóságnak is kötelessége és felelőssége, hogy ezt a folyamatot hátráltassa. A lépést a hétköznapok emberének kell megtennie, azzal, hogy igyekszik tisztán látni, nem fél kimondani a véleményét és nem ül fel az erőszakra, gyűlöletre biztatásnak, ami a politika jellemzője. Mindennapi életében senki sem tesz különbséget barátai, ismerősei közt csupán azért, mert az zsidó. Legtöbbször észre sem veszi.
Embereket gyűlölni, leöldösni nem megoldás. Gyűlölni könnyű, szeretni nehéz.
De mindig a nehéz a jó.

Vissza az oldal tetejére

Végkifejlet

Hídvégnél beszakadva
ledőlt a ciheres
körbeböködik: ásóval
a nyírjest...

Boldogasszony

Boldogasszony méntája
kongó folyosón kihullott
a veres téglára szentelt
lapok közül fenyőzászló?
imazászló...

LP lászlópéter

 

 

 

 

 

Vissza az oldal tetejére

Ez a legény sé esik kétségbe, ha elfogy az olaj

A balástyai Csillag színház programja:
Október 11, operett, musical nosztalgia est
Október 25, Húzd rá prímás nótaest
A teljes műsort és szereposztásait a Balástyai Művelődési ház hirdetőtábláján tekinthetik meg!

FELLÉPÉSEKET VÁLLALUNK MINDEN MŰFAJBAN, BÁRMILYEN RENDEZVÉNYEN, ILLETVE NEMES CÉLOK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ SZEREPLÉSÜNKEL HOZZÁJÁRULUNK!
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
ÉRDEKLŐDNI LEHET TELEFONON: 06/30/419-5918, 06/30/966-1799

Vissza az oldal tetejére

 

Írja, szerkeszti és kiadja Görgényi Gábor, szatymaz3@gmail.com, 06-70 266 426
Készült 1600 példányban a vásárhelyi Szoliter nyomdában, 62 222485
Köszönet az Eldorádó boltnak és Stefán Tamásnak

www.lapszemle.hu/tanyavilag


Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat