tv-musor.hu

orvossag.hu

Jósda.hu

egeszsegugy.hu

deviza.hu

Alapítva 2006ban - 17. szám - 2008 december, Álom hava Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY

TARTALOM

 

MAGYAROK SZÖVETSÉGE

ÁLSÁG

Székely virtus - hej, cigányok!

MEDVECZ ATTILA - Lovas kocsi

Káin és Ábel vagy Hunor és magyar?

 

Tanyavilág. Szenti Tibor válasza

BÉKESSÉG?

Decemberi, álom havi magyar személynevek

Színia: Karácsony

 

 

MAGYAROK SZÖVETSÉGE

Köztársasági elnökünk felkért négy magyar és külföldi személyiséget, hogy derítse fel a bajok okát, ajánlásokat és fejlesztési tervet dolgozzon ki a szétzilált magyar társadalom számára. A testületet "Bölcsek Tanácsának" nevezte el. Olyan ez, mintha gyermekeimet a szemem láttára folyamatosan ütnék, vágnák, vernék, éheztetnék, én pedig komoly arccal fölkérnék egy pszichológust, hogy ugyan próbáljon már meg rájönni, mi lehet lelki bajuk oka? Mert mégis mire gondolhatott az elnök, mire jönnek majd rá a tudósok? Arra tán, hogy nem kellett volna elherdálni fillérekért a nemzeti vagyont, hogy nem kéne hagyni, hogy a külföldi multicégek befektetéseinek többszöröse áramoljon ki az országból, hogy határozottan meg kéne akadályozni a föld és a termelési eszközök idegen kézre jutását, hogy a politikusoknak ne az legyen az ismérvük, hogy mennyire vállalják föl magyarságukat, hogy a képviselők visszahívhatóak legyenek és ne jól fizetett szolgaként szavazzanak, hogy ne kelljen bátorság ahhoz, hogy egy közszereplő elmenjen a Kurultajra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét ne szólják meg azért, mert nemzeti viseletben jelent meg a nemzeti ünnepen, hogy az embereket föl kell világosítani arról, hogy milyen az Alkotmányunk, ami egy megszállott országban készült és mit jelent a Szent Korona Alkotmánya, vagy arra, hogy milyen tudatos törekvés a gyűlöletkeltés magyarok és cigányok közt, hogy nem kéne eltitkolni a számokat, melyek megmutatják hogyan és miért fogy, és tart a pusztulás felé a magyar társadalom, hogy 1848 óta kitalált őstörténetet hazudnak és ezt tisztába kéne tennünk, hogy egységes gondolatvilágunk, egységes és egészséges nemzetünk legyen? Nem hiszem, hogy ezekkel az alapvető kérdésekkel foglalkozik majd a tanulmány, de bár így lenne. A hatalomtól, a hivatalos médiától megszoktuk a hangzatos és semmitmondó szavakat vagy az elhallgatást és ez nem is fog változni. Országunk olyan helyzetbe jutott, hogy bátorság kell kimondani azt, mi van valójában. Bátor, tisztességes és tenni merő és akaró emberek gyűltek össze november végén a kunszentmiklósi sportcsarnokban, köztük egyre több polgármester is, de sokan jelezték támogatásukat és egyetértésüket, nyíltan megvallva, hogy féltik állásukat, azért nem mertek eljönni. Meg lehet érteni, ez még a helyzet, de ahogy szélesedik majd a társadalmi ismeretség és elismertség, úgy fog ez változni, hisz' a folyamat elkezdődött. Az a folyamat, melyet a Kurultaj szervezői indítottak el, több, mint kettőszáz civil egyesület, szerveződés támogatásával, tisztán, őszintén, kikristályosodott egyértelmű szándékkal a magyar nemzet megmentése, összefogása és felemelése érdekében. Jómagam ezt az erőt látom képesnek megvédeni és összefogni a nemzetet minden ártó szándék ellenében.

"A zsúfolásig megtelt kunszentmiklósi sportcsarnokban tartotta meg első nagyobb munkaértekezletét és tájékoztatóját a 259 civil kezdeményezést egyesítő Magyarok Szövetsége. Az ország különböző területeiről összesereglett mintegy ezer ember között az újonnan megalakult szövetség vidéki önkéntes csoportjainak vezetői, az együttműködő- és a tájékozódó szervezetek képviselői voltak jelen. A munkaértekezlet első részében az ország súlyos állapota, valamint a lehetséges kivezető út közgazdasági-, jogi-, stratégiai lépései kerültek ismertetésre. A második részben tagozatmunka során a társult szervezetek egyeztették elképzeléseiket az MSZ programjával. Sikerült a programok beemelésével további szervezetek támogatását megszerezni. A rendezvénytől távolmaradó szervezetek, önkormányzati vezetők, már a mai nap tucatszám jelezték együttműködési- és tárgyalási szándékukat. Az elkövetkező időben országszerte lakossági fórumokon tájékoztatják az embereket szándékaikról és cselekvési tervükről. A programot felvállalók nyári közös társadalmi fellépésben, kormány-és politikai elit váltásban, a felelősök számonkérésben és az alkotmányos rend (történeti alkotmány) helyreállításában egyeztek meg."

Vissza az oldal tetejére

 

ÁLSÁG Magyarországot a nemzetközi pénzpiac kormányozza
Részletek Dr.Drábik János írásaiból

Lincoln elnök személyes véleménye abban a levélben, amelyet William Elkinshez írt 1864-ben:
A pénzhatalom békeidőben élősködik a nemzeten és összeesküszik ellene az ellenségeskedések idején. Despotikusabb, mint a monarchia; arcátlanabb, mint az autokrácia; önzőbb, mint a bürokrácia. Olyan, válság közeledtét látom a közel jövőben, amely megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek hazám biztonságáért. A korporációk kerülnek uralomra és a korrupció korszaka köszönt ránk. Az országunkra telepedett pénzhatalom mindent elkövet, hogy meghosszabbítsa uralmát, felhasználva a lakosság tájékozatlanságát, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság összeomlik.
Álljon itt még egy idézet, amely a pénzuralmi világrend létrehozásának a stratégiájáról szól:

Az Új Világrendre vonatkozó terv és a globális ellenőrzés új szakaszhoz érkezett az úgynevezett funny money (furcsa pénz) létrejöttével. Ez az a folyamat, amelynek segítségével a bankok kölcsön tudnak adni olyan pénzt, amely nem létezik (hitel), és kamatot tudnak érte szedni. Ha valaki kölcsönad valamit, ami nem is létezik, és azt várja el, hogy a kölcsönbe vevő fizessen is érte, akkor még az is eszünkbe juthat, hogy a rendőrséghez forduljunk. Ha kölcsönadok valamit, ami nem létezik, és azt mondom, hogy neked azért fizetni kell, mert másképp bíróság elé megyek és elveszem a tulajdonodat, akkor már kijelenthetjük, hogy egy fasiszta államban élünk. Pedig, amiről eddig szó volt, az nem más, mint a világ jelenlegi bankrendszere és az az eszköz, amellyel, mind a népeket, mind a kormányokat el lehet adósítani. (David Icke: The Truth Shall Set You Free, Chapter 3)

Az a tény, hogy az állam játékpénzért engedte át a közvagyont a magántulajdonosoknak, (vagyis pazarló privatizációs gyakorlatot folytatott), továbbá az a körülmény, hogy az MNB-t ellenőrzése alatt tartó Nemzetközi Valutaalap folyamatosan Magyarországra tudta kényszeríteni monetáris megszorításait, megfosztotta a magyarokat saját működőtőkéjüktől, és attól, hogy a termelőgazdaságban elért eredményeikkel nyereséghez és a tőkeképzési lehetőségéhez juthassanak. A nemzetközi pénzvilág teljesen szabad mozgástérhez jutott. Ennek következményeként a nemzeti jövedelem jelentős része külföldre áramlik, miközben a bennszülött magyarok folyamatosan elszegényednek.

Kié legyen a magyar föld?

A szociálliberális koalíció egyik legveszélyesebb ténykedése volt az a sietség, amivel a magyar társadalmat kész helyzet elé akarta állítani a földtulajdon kérdésében. Magyarország gazdasági-pénzügyi erőforrásai már hosszabb ideje külföldre áramlanak - ugyanis évek óta jelentősen több pénz megy ki az országból adósságszolgálat és profit formájában, mint amennyi bármilyen címen, együttesen ide érkezik -, de a földtulajdon még döntően magyar kézben van. Ha résen leszünk, akkor meg is maradhat ebben a kézben. A dán kikötések az Európai Unióval szemben - miszerint Dánia megtartja saját nemzeti valutáját és központi bankját, valamint legértékesebb földterületeit dán tulajdonban - jól példázzák, hogy nem kell feltétlenül külföldi tulajdonba adni a magyar termőföldet sem az Európai Unióhoz tartozás fejében. Ennek az ellenkezőjét állítani tudatos megtévesztés.

A magyar társadalom problémáinak a megoldását hosszútávon az emberközpontú társadalomra való áttérés jelentené. Ehhez azonban olyan pénzügyi reformra van szükség, amely megakadályozza, hogy a pénzvagyon tulajdonosai a hitelpénz, a bankrendszer és a pénzpiac segítségével egyre nagyobb mértékben elszívják az erőforrásokat a termelő- és szolgáltató szektortól. Ebből a helyzetből csak a kamatmentes finanszírozás történelmileg bevált módszereivel lehetne kikerülni. Ilyen módszereket az új kormány azonnal igénybe vehetne, mert a konkrét gazdasági programokhoz kötött állami pénzkibocsátás - minden ellenkező állítással szemben - nem okoz inflációt. A jelenlegi pénzmonopol rendszerrel szemben a valódi piacgazdaságot az jelentené, ha csak értékelőállitó tevékenységgel lehetne pénzjövedelemre szert tenni. Ezzel szemben ma a társadalom legfontosabb emberei nem az értéket előállító vállalkozók és dolgozók, hanem a spekulánsok, akik semmilyen értéket nem állítanak elő, viszont egyre nagyobb arányban veszik el az értékelőállítóktól munkájuk eredményét.

Vissza az oldal tetejére

Székely virtus - hej, cigányok!

Apai nagyanyám révén, igen jó érzés, hogy van rokonságunk Erdélyben. Pontosabban, hogy hol, azt ezen írás természete miatt nem írhatom le, mint majd láthatjátok.
A család két ágát két idős asszony tartja rendben erős kézzel, főleg azt, amelyik ragaszkodván a szülőföldhöz, nem hagyta el a havasok alját. A másik ág Budapesten él már hosszú évek óta, ide érkezett hosszabb látogatásra Ilonka néni. A gyerekeknél töltötte a telet, végiglátogatta a vidéki rokonságot, majd ahogy kitavaszodott, meghalt. Isten nyugosztalja.
A család a váratlan gyászon túl, kétségbe volt esve, hogy oldják meg a temetést, mert óriási összegbe és hosszú ügyintézésbe került volna hazaszállítani s az erdélyi szülőház mögötti kertben végső nyugalomba helyezni. Mert haza kellett vinni, ez nem volt kétséges.
Hosszas tanakodás után az Erdélyben lakó testvér fiai, két igen komoly legény, gondoltak egy merészet, csináltattak egy egyszerű fakoporsót, berakták a kisbuszba, és másnap már Budapesten is voltak. Bementek a bonctanra, adtak húszezer(!) forintot a boncmesternek, s már rakták is át a nénjét.
A határon szemük sem rebbent, mikor lassan átaraszolgattak a hátul kabátokkal letakart koporsóval.
Így a maguk módján megoldva a feladatot, élők és holtak, mindannyian megnyugodhattak.
A határon túli véreink vérmérséklete többször is csodálatba ejtett. Kunszálláson dolgoztunk már vagy tíz éve ásatáson, s volt velünk négy-öt vajdasági fiú is. Munkában és pálinkázásban is élen jártak. Egy hétvégi este fokozták az izgalmakat s két örömlányt rendeltek, akiket tisztességesen el is szórakoztattak és meg is fizettek. Már a pihentető laza söröknél jártak, mikor megjelent egy fekete BMW, benne két aranyláncos nagymenő. Pénzt követeltek még, láthatólag teljesen suttyó alakoknak nézve az újvidéki legényeket. Senki sem örült ennek az erőszakos dolognak, de nagy meglepetésünkre a fiúk csak úgy mezítláb, odaléptek s rövid szóváltás után jól megverték a két kéjhölgytulajdonost. Nyoma sem volt megszeppenésnek, tétovázásnak.
Hová tűnt ez az erő belőlünk, csonka-magyarországi magyarokból? Mert az emberek jó részéből már kiveszett sajnos. Az erdélyiek mindennapos élethalál-harcot vívtak Ceausescu idején, a vajdaságiak háborúban és szerb szorításban edződtek. Itt minden eszközzel puhítják, tompítják a lakosságot. Láthatjuk milyen média hisztéria van, ha valaki szót emel például a cigányok erőszakos dolgai ellen. Pedig ez nem gyűlölködés egy népcsoport ellen, csupán a valóság. A gyűlöletet a megosztani akaró hatalom kelti. A cigányok olyanok, amilyenek, amilyennek a Jóisten teremtette őket. Annak idején jókora kerülővel kellett kibiciklizzek Nagyanyámhoz, hogy elkerüljem a cigányokat. Mit csinálna egy szerb Apa, ha fiát bántanák? Pillanatok alatt ott volna barátaival és a rendőrséggel. Nálunk a rendőrség nem mindig védi meg a magyarokat. A megoldás pedig egyszerű: bárkit, aki bűncselekményt követ el, azonosan kell megítélni. Ha egy falut, egy közösséget félelemben tart egy társaság, rendet kell teremteni, függetlenül attól, milyen népcsoport az, nem pedig rasszizmust, fajgyűlöletet kiáltani. Szégyen és szomorúság, hogy a magyarok többsége fél a cigányoktól. Ez egészségtelen nemcsak a magyarságra, a cigányságra is, mert a kultúrák ahelyett, hogy békességben fejlődnének egymás mellett, eltorzulnak. Minden élni akaró és élni hagyó embernek érdeke, hogy tisztán lásson, hogy tisztán lássa, mi okozza azt a bajt, amit nap mint nap látunk magunk körül. Ne féljetek.

 

 

Vissza az oldal tetejére

 

MEDVECZ ATTILA LELKESEDÉSE, 9.RÉSZ
Lovas kocsi

Pár hete tértem haza az Óperenciás tengeren túlról. Ott azért más az élet városban és vidéken egyaránt. Láttam a nagy pazarlást, s láttam környezetvédelmet, a túlzások, bonyolítások nélküli életet.
Mikor hazajöttem, kicsit másképpen néztem világunkra, de nem szóltam. S megjelent az utcánkban egy lovas kocsi. Az utcánk a Szigetköz egyik falujában Győrladaméron van, Győrtől 8 kilométerre.
Nem igazi falusi utca. Új építésű házak, állattartás szinte semmi. No itt tűnt fel a lovaskocsi. Aztán mindennap. Mikor eme kis írást gombolom a gépbe, előtte érkeztem haza kisbuszommal, s a szigetközi úton előztem a lovas kocsit. Majd belehajtottam néhány lócitromba. Szép volt. Nagyon jó, hogy Kanadában is azt láttam, hogy már nem kell a V8-as agregát az autóba, jó a kis 1,5-ös benzines.
S milyen jó, hogy bátyám hajtja a lovat a kocsi előtt és így közlekedik. Autóstársaimat kérem, ha látnak maguk előtt ilyen lassú járművet, szépen álljanak be a sorba, s akkor előzzenek finoman, ha nem padlógázzal kell ezt megtenni, s nem zavarják a lovakat. S én beszélek, aki autóval jár? Igen. Mert szerintem ez is járható út. A szigetközi út az 1401-es számú. Innen nincs kitiltva az élő erővel (vagy hogy is nevezik?) vontatta jármű. Ne is legyen. Éppen ezért barátsággal követjük, kerülgetjük az őszi gazdasági erőgépek cammogását. Bár hallottam a szomszédom káromkodását, miszerint valaki begyújtotta a leveleket. Nem értem mi a probléma. Talán fújja szét a szél? Az sem rossz, csak akkor az lesz a gond, hogy az Ő házához repülnek. No, szerintem éljünk együtt a természettel, mert nem a természet jött hozzánk, hanem mi túrtunk bele. Örüljetek a napfelkeltének, s hajtsátok fejeteket álomra, ha a nap is lenyugszik.

Medve

 

 

 

Vissza az oldal tetejére

 

 

 

Káin és Ábel vagy Hunor és magyar?

Az emberi társadalom számára két út lehetséges: egymásért vagy egymásból élni. Ezekkel a szavakkal kezdte beszédét a Magyarok Szövetsége kunszentmiklósi összejövetelén Pap Gábor művészettörténész. Mit is ért ez alatt? Megtudhatjátok a továbbiakban. Forrás: Debrecen Online.

A mai magyarság számára is példaértékű lehet Hunor és Magyar magatartásmodellje, mely szerint a másik embert nem eltaposni, hanem felemelni kell. Erről tartott előadást a napokban Pap Gábor művészettörténész Hunor és Magyar útján: Az "íjfeszítő" népek történelmi kapcsolatrendszere címmel. Az Élhető élet sorozat kapcsán tartott előadás hallgatósága teljesen megtöltötte a Debreceni Egyetem központi épületének auditórium maximumát.

– Mi lehet fontos ma számunkra Hunor és Magyar útjában? – tette fel a lényegi kérdést Pap Gábor művészettörténész. A kérdés megválaszolása nem váratott sokat magára, az előadó az egymásnak nyilazás közben hátat fordító testvérpárt ábrázoló kép segítségével tüstént rámutatott a magyarság útjára. A Káin–Ábel testvérpárost a Hunor–Magyar párossal összehasonlítva fedte fel a művészettörténész azt a nagy különbséget, amely nemzetünk erejét adhatná más népekkel szemben. Káin és Ábel mindig egymás ellen harcolnak, az ilyen konfliktusból mindig a rosszabb, gonoszabb kerül ki győztesen, aki el tudja taposni a másikat. A magyar nép hagyományos magatartásmodellje azonban ennek épp az ellenkezője. Ez az, amit a Hunor és Magyar testvérpár is megjelenít. Ennek a modellnek a lényege nem az egymás elleni, hanem az egymásért folytatott küzdelem, aminek soha nincs vesztese – magyarázza a művészettörténész.

A Hunor–Magyar-magatartásmodell egy olyan életformát jelent, amelyben az egymásért harcolás során mindkét küzdő fél magasabb szintre kerül, mint ahonnan elindult. Az is feljebb kerül, aki maga fölé emeli a másikat. A modell társadalomban kimutatható következménye, hogy, aki ezt a mintát követi, teremtő jellegű, fölfelé emelő, függőleges mozgást végez, ezzel is gazdagítva környezetét. Káini értelemben a rovar a legsikeresebb élőlény a Földön, mivel eddig mindent túlélt. Ennek a típusnak a feladata a közvetítés, tehát fölfelé nem haladhat, csak oldalirányú mozgást végez. A kettő között az a nagy különbség, hogy az oldalirányú mozgást végző modell soha nem értheti meg a függőlegest, csak fordítva – fejtette ki Pap Gábor.

A magyaroké tehát a Hunor–Magyar-féle magatartásmodell, melyet, ha nem fogadunk el sokat veszíthetünk. A nyerészkedés, és a siker hajszolása nem fér bele ebbe az életformába, hisz anélkül nem lehet sikeres az ember, hogy annak valaki más ne látná kárát, legyen az közvetlen szomszéd vagy a világ másik felén élő ember. A vezető minta ma Magyarországon ennek ellenére a káini modell, ami miatt jelenleg nem jó magyarnak lenni, sehol a világban. Kevés van már hátra ebből a megpróbáltatásokkal teli szakaszból, de a legrosszabb még hátra van – mondta a művészettörténész.

Ez a magyarság tisztulásának az időszaka, meg kell találnunk a ránk jellemző magatartásmintát, hogy esélyünk legyen tovább élni. Ebben a káini korszakban mindenkinek el kell döntenie, hogy Káin vagy Ábel útját választja. Ábel útja az emberi magatartás, Káin útja azonban hosszú távon leépüléssel jár az utódokra nézve is. Ha nem akarunk beszennyeződni újra a vesztes oldalra kell állnunk, ahogy már sokszor megtettük a történelem során – mutatott rá a követendő útra az előadó.

Vissza az oldal tetejére

 

Tanyavilág. Szenti Tibor válasza

Tisztelt Görgényi Gábor!

A Parsztvallomások című könyvem első kiadása a Gondolat Könyvkiadónál, még 1985-ben jelent meg, harmad annyi részben, mint most a Századvég Kiadónál, így végre teljes terjedelmében olvasható. Ezt, és vele párhuzamosan A tanya (Gondolat Kiadó, 1979) c. kötetem anyagát 1959-től 1982-ig gyűjtöttem, vagyis a hagyományos parasztéletmód utolsó évtizedeiben. Sajnos amikor az első kiadás napvilágot látott, már több adatközlőm nem élt, mára talán még ketten maradtak, ők is a 90 évükhöz közel. Ha most bárki nekilátna, hogy a vásárhelyi gazdatársadalom életmódját azzal a módszerrel újra gyűjtse, ahogy én tettem, tehát a parasztélet legavatottabb tanúinak meghallgatásával, már elkésett. Természetesen ma is vannak idős parasztemberek, akik sok mindent el tudnának még beszélni, de azok, akiknek az emlékezésük a rájuk maradt családi dokumentumokból három évszázadot ölelt föl, olyan számban, mint amely egy monográfia hitelességéhez szükséges, bizonyosan nincsenek. Ezt sokszor kellett tapasztalnom.
Mit jelent az etnográfiában a "hagyományos" szó? Csak körülírással lehet meghatározni. Mindazokat a kétkézi munkával maguk is dolgozó, nagycsaládi kötelékben, tehát egy fedél alatt, egy kenyéren élő, a legidősebb atyának munkájukkal és egész életmódjukkal elszámolni köteles, vérségileg összetartozó emberek életmódját értjük, akik gazdálkodásból keresik kenyerüket. Zömében tanyával, földdel, állatokkal, szerszámokkal, és Vásárhelyen a kétlaki életmódnak megfelelően, belterületi házzal rendelkeznek. A föld számukra nemcsak birtoktest, amelyet adni-venni, örökölni lehet, hanem anyaföld, amelyben a pogány hitvilág tükröződése szerint, Földanya termékenységével teremti meg a soktagú család kenyerét. Ezért volt még a középbirtokos parasztságnak is "földéhsége"; mert számára ez az anyaföld egyszersmind a családot, a hazát is jelentette, amelyért ha kellett, véráldozatot vállalt. Nem véletlen, hogy a parasztság soraiból nemcsak létszámuk miatt estek el a háborúkban legtöbben, hanem azért is, mert ha ezt a földet védeni kellett, szégyen volt arra nézve, akit katonának nem vittek el.
Az utóbbi félévszázadban ez a helytállás és életmód, a gazdasági, társadalmi és családi körülmények erőszakolt, gyors megváltoztatása következtében megszűnt. Vallom, és nemcsak a Duna TV szeptember 27-i, Mozaik Nemzet című adásában mondtam el, hanem le is írom, hogy ezt a hagyományos parasztéletmódot még azokon a vidékeken is, mint például az egykori szegedi nagytájhoz tartozó falvak határában sem lehet újra föléleszteni, mert teljesen megszűnt az a történelmi korszak, amely ezt a világot létrehozta és éltette. Vannak még téltemető ünnepek, aratóünnepségek, szüreti bálok, és "ki tud a rekordkönyvbe a leghosszabb kolbász elkészítésével, vagy a legnagyobb üst halászlével föliratkozni versenyek", amelyek mai népi szórakozások, de ugyan hol van már az a kukoricafosztóka, olvasóköri mulatság, ahová a fiatalok azért mentek el, hogy itt tudjanak maguknak párt választani?
A tévéműsorban világosan elmondtam, hogy a szocialista mezőgazdaság szervezése teljesen másként ment a Duna-Tiszaközi Homokhátságon, mint a Dél-Tiszántúlon. A homokhátságon rákényszerültek arra, hogy a lakosság egy részét meghagyják a saját tanyájában, amelyet jó darabig a tanyaépítést tiltó rendelet ellenére is, azt ügyesen megkerülve, "állagmegóvás" címén bővítgettek, így a gazdája részéről értelme maradt a kint lakásnak. Ahol szőlő-, gyümölcs- és konyhakerti termelés folyt, ott nem lehetett ezt a munkát - amelyben szinte egész évben benne kellett dolgozni - városból kijárva végezni, ezért ezeken a területeken alakultak ki az ún. III. típusú szövetkezetek. Itt a rendszerváltást követően nagy előnnyel indult meg a tanyafejlődés, mert még volt meghagyott alapja a tanyai kint lakásnak.
Bárcsak hasonló helyzet alakult volna ki a Dél-Tiszántúlon is! Csakhogy itt elsősorban szántóföldi termelés volt, és a megalomániás szocialista nagybirtokképzés hatására a tanyákat kíméletlenül pusztították. A kezdetben létrejött kis szövetkezeteket kezdték összevonni és mind nagyobb gazdaságok alakultak ki. Ezek nemcsak a tanyákat szüntették meg, hanem lebontották az olvasóköröket, az iskolákat, vegyes boltokat, a tanyai iparosok műhelyeit, az útász házakat, gyakorlatilag a korábbi infrastruktúrát. Összeszántották a régi határokat, megszűntették a dűlőutakat, és új gazdasági utak jöttek létre, amelyek a meglévő tanyák jelentős részét elkerülték. Ma csak a köves utak mellett maradtak tanyák, abban is többnyire idős, már nem, vagy csak maguknak tengődve termelő, illetve a városból kimenekült, a mezőgazdasági munkába részt nem vállaló emberek élnek.
Amikor a kárpótlással sokan visszavették hajdani birtokukat, közülük nem egy család még építkezésbe is belefogott, de elenyésző kis részüket kivéve, mind félbemaradt. A mai fiatalokat, akik már más munkakörben elhelyezkedtek és megszokták a városi életet, minden szolgáltatásával együtt, kényszeríteni sem lehet, hogy ezekre a területekre, a szó szoros értelmében vett lakatlan földekre minden infrastruktúra és közbiztonság nélkül kiköltözzenek. A meglévő tanyák nagyobb részének megmaradása is az önkormányzatunknak köszönhető, amely létrehozta a mezőőri szolgálatot, és még téli időben is gondoskodik az egymástól távol eső, elhagyott szórványtanyákban élő emberek orvosi segítségnyújtásáról, és ha kell, a teljes ellátásáról. Nem véletlen, hogy az évente több mint félmilliárd Ft szociális támogatás jelentős részét a szórvány tanyákon élő, mintegy két és félezer ember fenntartására kell fordítani. Nem sokkal jobb a helyzet a négy megmaradt tanyaközpont elöregedő népessége esetében sem.
Ilyen körülmények között milyen jövője lenne térségünkben a tanyafejlődésnek? Gyarapodik az újgazdagok nagybirtokrendszere, és egyre több az általuk éhbérért foglalkoztatott nincstelen emberek száma. Csakhogy ez már nem hagyományos tanyafejlesztés. Ezeken a birtokokon általában lakóház nem is épül, csak gazdasági épületek. Próbálnak egy új farmrendszerű mezőgazdasági termelést kialakítani, amely sohasem lesz olyan, mint Amerikában, vagy Nyugat-Európában létezik.
A tévéműsorban azt is világossá tettem és változatlanul fenntartom, hogy a magyar tanyafejlődés szerte az Alföldön csak idő kérdése, hogy megakad, ahogy a Dél-Tiszántúlon már a feltartóztathatatlan önfelszámolódás időszakában van. Tovább nézek: az egész magyar agrártermelés, mint család- és nemzetfenntartó lakó- és munkahely, a jelenlegi belső és külső gazdaságpolitikai nyomás alatt, a túltermelési válság fokozódásával máris olyan helyzetet teremtett, hogy a gazdák rangosnak vélt közintézmények és épületek elé öntögetik eladhatatlan, vagy a rájuk kényszerített átvételi áron alul megtermelt termelvényeiket: tejet, meggyet, dinnyét, almát, nem sorolom. Tönkretették a tehén, sertés, liba, kacsatartást. Borainkat a jóval olcsóbb olasz és spanyol borok szorítják ki a piacról. Ezeket a vívódásokat és tragédiákat mindenki látja és hallja a médiából.
A magyar gazda ma miben bízzon? A saját szorgalmán kívül az egyetlen fogódzója Isten maradt, ha az elmúlt félévszázadban a hitet is el nem vették tőle!

Hódmezővásárhely, 2008. október 13.

Tisztelettel köszönti: Szenti Tibor

Én köszönöm, Kedves Szenti Tibor, hogy válaszolt és így a Tanyavilág olvasói képet kaphattak a tanyavilág történetéről, életéről, helyzetéről. Felbecsülhetetlen értékű a Parasztvallomások és hajjaj, nehéz szívvel írom le, azért, mert egy pusztuló de minden ízében emberi és magyar világ emlékét segít megőrizni. Isten mögáldja!

Vissza az oldal tetejére

BÉKESSÉG?

December 25-e és az összes Karácsonnyal kapcsolatos esemény mostantól kezdve "a téli fény ünnepségei" nevet viseli Oxfordban. Az angol (?) város vezetőinek célja, hogy "csökkentsék a legnagyobb keresztény ünnep túlságos hangsúlyozását a többi vallás követőire való tekintettel" Forrás: Vatikáni Rádió. Mit mondhatnék? Gratulálok? Most jutott el a tudatomhoz az is, hogy mit jelent a nagyáruházakban Karácsony táján látható felirat: "X-MASS". Jézus nevét X-re cserélték….

Vissza az oldal tetejére

Decemberi, álom havi magyar személynevek

 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

 

Csák

Aranka

Kemecse

Zala

Sejbán

Torzon

Csáb

Nyalka

Bojta

Rugacs

Gilvád

Virító

Kurszán

Szilárdka

Bábolna

Szepes

 

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

 

Tugurkán

Cskő

Bodony

Csellőke

Kocsobur, Napforduló

Écska

Kinga

Napisten Ünnepe

Kerecsen, Karácsony

Edua, Karácsony

Bölöjte

Szubotáj

Üdvöske

Zoárd

Szittya

 

Vissza az oldal tetejére

 

 

Színia: Karácsony

Amikor kötelezően szeretnünk kellene egymást, ezért hát többnyire végigveszekedjük a napot.
Miért?! Mert nem tudjuk, hogy valójában mi a szeretet…
A SZeR szavunk így néz ki magyar rovásjelekkel:

 

 

A "SZeR" tehát maga az egyenlő szárú kereszt, másképpen az IGE. Ez az a pont, ahol a világ megnyilvánul, megszületik. A kereszt közepén jelenik meg először a Fény. Ez az a "lyuk", vagy átjáró, ahol minden ember ki, vagy belép a világunkba. Nevezhetem fénykapunak, alagútnak. (A "halottak" is ezen a fénykapun át távoznak a másvilágba.)
A SzeR ily módon nem érzelmi, hanem kozmikus kategória, ezért a SzeR-elem sem egyéb, mint maga a szer-kereszt, a SZeR eleme, alkotórésze.
A karácsony ezért nem szentimentális érzelmekről szól, hanem egy új téridő-ciklusról, amelyik december 24.-én éjfélkor indul útjára, mégpedig BENNÜNK és nem rajtunk kívül.
Az új erő befogadására pedig, készülni kell: megtisztítani testet, lelket, ám ez a tisztulás bizonyára nem valamely óriás-szupermarketben folyik, hanem egy nyugodt, csendes helyen: otthon, a templomban, a természetben – mindenkinek hite, kedve és ízlése szerint.
A szeretet nem arról szól, hogy folyton mosolyogjunk ("Be happy"), és öleljük keblünkre az egész világ minden gyilkosát és tolvaját, hanem arról szól, hogy legyünk már végre tisztában a teremtő képességünkkel, hiszen a SZeR az az erő, amit a gondolatainkkal, szavainkkal anyaggá formálunk.
A SzeR-etet nem érzés – bár lehet az is – hanem a teremtés nyersanyaga. A Szer-telen ember nem tud koncentrálni, nincs miből és nincs mit teremtenie. A SzeR-tartás, amikor a SzeR-t meg tudjuk tartani, képesek vagyunk összegyűjteni, hogy nagyobb erővel teremtsünk.
Jézus próbálta mindezt elmagyarázni, próbálta megtanítani, ám nagyon kevesek értették meg az üzenetét. Ma sem értik sokkal többen, pedig már a 2007. Karácsonyt éljük meg azóta…
2007 éven át minden egyes Karácsony este esélyünk volt, hogy megértsük.

Talán idén végre nem szalasztjuk el?!

 

--------------------------------------------------------------------------------

Írja, szerkeszti és kiadja Görgényi Gábor, szatymaz3@gmail.com, 06 70 266 426
Készült 1600 példányban a vásárhelyi Szoliter nyomdában, 06 62 222 485
Köszönet Kis Dzsorillla Péternek, Nagy Sándornak, Friss Szikkadt Jánosnak!

www.lapszemle.hu/tanyavilag

 

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat