tv-musor.hu

orvossag.hu

Jósda.hu

egeszsegugy.hu

deviza.hu

Alapítva 2006-ban, TANYAVILÁG - 19. szám - 2009 március, Kikelet hava Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY

TARTALOM

   

 

Eltakarodik-é a végpusztulás?

MÁKONY ÉS SERPENYŐ

MUNKA FRONTJA

Antiszemita vagyok, sejehaj

Tóth Ferenc: Őshagyományunk sebezhetősége (részlet)

A Mihási úti tanyavilág

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ - Csepin Péter: Lakásunk volt paripánknak háta... avagy 80 korty alatt a Balkán körül

Versek Jagos Istvántól és Gömöri Istvántól

„Mindön rossz a városbúl gyün…”

Bajusz Izabella: Március 15-re

Március 21 – Tavaszi Napéjegyenlőség

A szatymazi műsor

 

Eltakarodik-é a végpusztulás?

„Csak a kis titkokat kell rejtegetni, a nagyok titokban maradásának biztosítéka a köznép hitetlensége” (Marschall McLuhon)
Szegény Pónyi Zoli barátom, Isten nyugosztalja, milyen kitartóan védte álláspontját még a gimnáziumban nyolcvanegyben! Pedig egyedül csak ő képviselte azt a rövid és tömör véleményt, miszerint a kapitalizmus jobb, mint a szocializmus. Micsoda szentségtörésnek éreztük, de aztán harmadikban már a székely himnuszt és Horthy-nótákat énekeltünk a Bortanyán – de nyílt megmozdulásra gondolni sem mertünk. Évekkel később, Szegeden nyolcvankilenc tavaszán egy ellenzéki tiltakozáson a fiatal szónok pontokban sorolta a követeléseket, mindegyik után taps, lelkesedés, de mikor odaért, hogy nyilvánítsák forradalommá ’56-ot, visszafogottabbá lett az éljenzés. Valaki meg is jegyezte mellettem, hogy ez azért túlzás. Na, ma pedig már állami ünnep, így én, aki ott sem voltam még, már mindkét változatot hittem. Aztán elhitték az emberek azt is, hogy a kapitalizmus jobb, mint a szocializmus, elhitték, hogy az emberi szabadságvágy irányítja az eseményeket, és ez a demokrácia és azt hiszik, hogy ebben a demokráciában demokrácia van. A hiszékenység emberi tulajdonság – erre épít a hatalom, mikor a sajtón a tévén keresztül ontja ránk azt, amit el akar hitetni. Ha valami történik, mindig ezzel kezdenek:”majd azt mondjuk, hogy…” De miért van ez, mi szükség erre? Csakis azért lehet, mert valakik valamit el akarnak érni, valami céljuk van és egyelőre szükségét látják annak, hogy ezt a célt eltitkolják. A hiszékenység odáig terjed, hogy ha már egy esemény háttere világossá válik mindenki előtt, mondhatnánk nyílt titok, de hivatalosan nem ” jelentették be”, vagyis nem mondta be a tévéhíradó, akkor az otthoni vagy kocsmai bosszankodásnál nem is történik komolyabb. Példának vehetjük többek közt Irak megszállását: arra hivatkoztak, hogy tömegpusztító fegyvereket rejtegetnek, s most már tudjuk, híre-hamva sem volt ilyesminek. Na de a terv sikerült, megszerezték, amit akartak – a közvélemény félretájékoztatásának, azaz becsapásának a kitervelésére is legalább akkora erőket mozgósítottak, mint magára a háborúra. Az emberek, messze onnan, mégsem tesznek semmit, mert még nem érzik a bőrükön a világhatalmi törekvések hatásait, vagy ha érzik is, nem tudják, hogy az. A hatalom még szükségét érzi a hazugságnak, a cél az, hogy egyáltalán ne is kelljen hazudni, kényelmesen lehessen uralkodni a tömegeken, sőt azok önként és örömmel vegyék magukra a rabszolgaságot, hívén, hogy ez így jó, ez a szabadság. Az eszköz ehhez a globalizáció, a mindent egyformává tevés, a nemzeti kultúrák, az egyéni vágyak megszüntetése. Magam is láttam olyan riportot Amerikából, ahol a mosolygó háziasszony és az öntudatos családapa arról beszélnek, hogy vállalják, hogy chippet ültessenek a bőrük alá, amely az egész életüket ellenőrzi és működteti a könyvtárbelépőtől a tankolásig, mert szeptember 11 óta annyira félnek a terrorizmustól. Az arab terroristákra fogott támadásra hivatkozva azóta jelentősen nyirbáljak az amerikaiak szabadságjogait – amiről nem nagyon tudunk, mert persze nem ezt harsogja a tv.
Hát így megy ez. Nagy kérdés, meddig megy el a hatalom a szenvtelenségben, a szorítással, mikor nyílik fel az emberek szeme, és ha felnyílik, mikor csapnak oda, kívánván, hogy ez az egész fájó végpusztulás, a pusztítókkal együtt, eltakarodjék végre.
Ha a Jóisten is így akarja, feltéve.

GG

Vissza az oldal tetejére

 

MÁKONY ÉS SERPENYŐ

Mákony és serpenyő - TanyavilágMire is jó a tanya? Pompás lehetőség a túlélésre, de mindenféle elszállásra, hasznos és haszontalan őrület megvalósítására. Arra is, hogy befogadjunk olyan barátokat, akik bízva az ópium és egyéb szerek pillanatnyi hitegetésének, mármint, hogy ez a csoda örökké fog tartani, ráébredtek, hogy még sincs így és be kéne fejezni, legalábbis szüneteltetni egy darabig, aztán majd meglátjuk. Ilyen ügyben többen is jártak nálunk, emlékezetes pillanatokat okozva. Gyula például egyszer, mikó’ megkértem vágjon fát az esti tűzhöz, pedánsan, gyönyörűen 30 cm-es darabokra fűrészelte a horogfának szánt első osztályú fenyő gerendáimat. A következő történet azonban az emberi akaraterő csodájáról is szól.
Szívemhez, meg a hasamhoz is nőtt már a wok, mit Thaiföldről hoztam, mégis beígértem komámnak, ha tíz napig bírja nálunk, megkapja! El is indult a kúra, jó meleg nyáron. Esténként iszogattunk, Nagykálmántól hoztam a bort, túl is volt, illetve voltunk az első pár nehéz napon, mikor is alkonyattájt megjelent Dobónéni, segítséget kérve a másnapi permetezéshez. Épp mielőtt kimondtam volna becsületből az igent, barátom a zugbor hatására megelőzött s hatalmas lelkesedéssel elvállalta a másnapi munkát. Reggel – röggel? ötkó!! – már zörgött is a házi ketyere s nem volt mese, mennie kellett, de láttam, nemhogy az előző esti ígéretet, de azt is megbánta már, hogy világra gyütt. Szolidaritásból én is felkapaszkodtam vele a platóra, oszt’ átdöcögtünk a barackosba, ahun volt a permetezésre váró szőlő. Csak egy sor, mondta neki Dobónéni, de nem sok ideje maradt az örömre, mert már meg is pillantotta azt a majd nyolcszáz méteres, a zsombói határba jócskán benyúló sort. Vesztét megérző vad farkas rémületét láttam a szemében, de nem maradt ideje a menekülésre, mert Jóska már hozta is a cementeszsák súlyú permetezőt, fel a hátra és indulás!
- Te nem jösz? – nyöszörögte.
- Neem, hazamegyek még pihenek. Este várlak. – mondtam kegyetlenül.
Este aztán hazaért a meggyötört hős: mert még Kopaszlacinak is becsületére vált volna a munka!
Az első liter bor után kissé megnyugodva, mesélte, hogy volt egy pillanat, mikor azt mondta vége, elég volt, megyek innen, lerakta a készüléket, indult kifelé, de a kisháznál találkozott Marikanénivel, kinek kérdő tekintetére csak annyit válaszolt: egy kis víz kéne…. És ez háromszor fordult elő! Micsoda erő! Tisztelettel adóztam és töltöttem még a rendíthetetlen jellemnek.
A folytatás? A wokom mai napig megvan, egykomám a kilencedik napon lelépett. Jaj, jaj!

Vissza az oldal tetejére

 

MUNKA FRONTJA

Még mindig ott tartok, hogy mennyi minden megeshet a tanyán! Például tanúi lehetünk különböző embertipusok látványos találkozásának. Régi időkben még Puritán és Tamás egymás szomszédságában laktak Pitricsomban. A két ember hihetetlen mód különbözött egymástól.
Micsoda puruttya ez! – mondja az egyik – hát eldobja oszt’ otthaggya a rozsdás szöget az udvaron!
A másik meg: Öcsééém!! Hát ez húsz percet motorozik, asztán két napig mossa a motorját!
És így tovább, kivülállónak és aki mindkettőjüket kedveli, igazán kiváló szórakozás őket figyelni.
Történt egy napon, jó régen már, hogy egyikük, a szorgos-dolgos, nem mondom meg melyikük, szokás szerint már kora óta serénykedik, nagy buzgalommal épít valamit, tán gumitömítést szerel a kertkapura, hogy hangtalan csukódjék, meglátja, hogy a másik, ezen a kedd délelőttön csíkos nadrágjában, jókedvűen indul valahová.
- Hát te mög? Hova mész? – kérdezte gyanútlan, nem látva előre, micsoda csapás vár rá.
- Én? Szikkadhoz gombfocizni – vetette oda amaz könnyedén.

Vissza az oldal tetejére

 

Antiszemita vagyok, sejehaj
Nyílt levél a zsidókhoz

Vajon honnan vettem a bátorságot, hogy ezt le mertem írni?! Nem félek? Ugye erre gondoltatok elsőre? Hisz’ már a zsidó szó leírásához is bátorság kell manapság. Biztosan feltűnt nektek az is, ha valaki hozzá mert nyúlni a témához, igen sokszor azzal kezdte, hogy „nem vagyok antiszemita, de…” és leírta, elmondta gondolatait. Egyáltalán mit jelent ez a szó, főleg, hogy mit jelent napjainkban és mire használják? Nekem vannak zsidó barátaim, hátamon vinném őket Halasig meg vissza, ha kéne, de sose gondoltam arra, hogy ők zsidók, de ez nem nagy kunszt, sokan vannak így, tulajdonképpen a mindennapi életben kutyát sem érdekli, ki a zsidó és ki nem. Olyan zsidókkal sincs bajom, szerte a világban, akiket nem ismerek. De vannak olyan zsidók, akikkel bajom van. Nagyon is. Azokkal akik kitalálták ezt a szót, mint egy vádat, azok ellen, akik az ő gonoszságukat, erőszakosságukat, lelketlenségüket, azaz üzletüket merik bírálni. Azokkal, akiknek az üzlet, a világuralom és a kiválasztottság ugyanazt jelenti, azokkal, akik évszázadok óta tudatosan hálóznak be és tesznek tönkre nemzeteket, azokkal. akiknek a háború jó üzlet volt és csak arra használják fel az elpusztult szerencsétlen véreik emlékét, hogy hatalmukat tovább növeljék. Azokkal is gondom van, akik kiszemelték hazánkat maguknak és e cél érdekében pusztítják nemzeti öntudatunkat, kultúránkat és mi magunkat is, hisz’ az ismert terv szerint elég hatmillió magyar.
S mi van azokkal, kik nem tartoznak a fentiekhez? Az egészséges gondolkodású, az adott nemzet törvényeit és kultúráját elfogadó, vele békésen és tevékenyen együtt élőkkel? Látom, köztük is sokat elkap a mókuskerék: belekényszerülhetnek ebbe a rendszerbe. Ők is, s akik nem, láthatják majd a legnagyobb kárát a lelketlen zsidó kisebbség törekvésének: hisz’ ha a népeknek elegük lesz, az egész zsidóság ellen fordulhatnak, s bár a bankár megússza, a barátaim biztos nem.
Az antiszemita szót felhasználják a minden gyűlölködés nélküli hazafias, nemzeti állásfoglalás ellen: utána lehet nézni, kiket neveztek az elmúlt években antiszemitának.(Megáll az ész…) Németország egyik vezetője annak idején azt mondta: mi mondjuk meg, ki a zsidó. Nemrégiben egyik vezető politikusunk pedig így fogalmazott: mi mondjuk meg, ki az antiszemita…
Mi magyarok is kettéosztjuk az embereket, de nem zsidókra és gojokra, hanem tisztességesekre és tisztességtelenekre. Akikkel bajom van, azok szerint az antiszemita szó ezt jelenti: nemzeti érzelmű.
Így hát bátran kijelenthetem, hogy eszerint antiszemita vagyok – de azt is, hogy nem vagyok zsidógyűlölő és egyáltalán semmiféle gyűlölő. Meggyőződésem, hogy a magyar ember nem is alkalmas a gyűlölködésre – nem arra jár az agya. Ezért és főleg ezért félnek a magyar eszmétől, a magyar gondolatvilágtól.
Végezetül, hogy hogyan érzek a fentebb szapult zsidók iránt? Még naivnak sem tartom magam, mikor azt gondolom, hogy bár áldaná meg őket a Drága Jó Isten s fogékonyak lévén ez áldásra, lássák be borzalmas bűneiket. Minden emberfia érdekében.

Vissza az oldal tetejére

 

Tóth Ferenc: Őshagyományunk sebezhetősége (részlet)

A Teremtő üzenetének megértéséhez azonban nem kell táltosnak születnünk, csak hagynunk kell szabadon rajzolni a gyermekeinket, és megdöbbenve láthatjuk a papírra varázsolt ősképeket (Molnár V. József: Örökség). Ha pedig odafigyelünk Végvári Józsefre, megtudhatjuk, hogy a különböző nyelvek birtokos szerkezetei vagy birtokos esetei nagy biztonsággal elárulják, mennyire gyarmatosító, rabló hajlamú az adott nép. Nálunk sokszor annyiféle nyelvtani eset van, mint az indoeurópaiaknál, a birtokos és részes eset mégis egy és ugyanaz. Tehát az anyatejjel szívjuk magunkba a Törvényt, hogy csak részesei vagyunk a Földnek és Isten áldásainak, nem pedig urai és tulajdonosai. A felsorolás még a jéghegy csúcsának sem nevezhető, inkább csak ízelítő, hogy mi mindenre bukkanhatunk, ha betérünk egy magyar szellemiségű könyvesboltba.
Ahhoz azonban, hogy őshagyományunk erkölcsi alapjait megismerjük, még ennyit sem kell fáradoznunk. Elég, ha népmeséink legjavát megismerjük (Almafi; Fehérlófia; Az Égigérő Fa; Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető; Ludas Matyi stb.), már ezekből megtudhatjuk a „parancsolatokat”: oszd meg ennivalódat, ruhádat, hajlékodat a rászorulóval, segíts a bajbajutottakon, ne félj se a túlerőtől se a haláltól, szállj szembe a zsarnoksággal, és végül – miután győztél, és elnyerted a királylány kezét és a fele királyságot – tégy jót még az irigyeiddel, elárulóiddal is. Mennyire más világ ez, mint a nyomorban fogant indoeurópai lélek Jancsijának és Juliskájának élet-halál harca a gyermekhúsra áhítozó felnőttek ellen! (Ugye emlékszünk: azért szöktek világgá, mert a szüleik meg akarták enni őket, és azért lökték be a banyát a kemencébe, mert a banya is az ő húsukkal akarta csillapítani az éhét…) Piroska, Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke vagy Holle anyó története ugyanígy nem az erkölcsileg megbukott testvérek, társak felemeléséről szól, hanem kíméletlen kenyérharcról, vagy egyszerűen a „jó” jutalmazásáról és a „rossz” bűnhődéséről. A Csizmás Kandúr pedig egyszerűen a csalás felmagasztalása. Félreértés ne essék: az említett indoeurópai (vagy azzá vált) mesék a történelem során a magyar népmesekincsnek is részei lettek, de idegen jellegüket máig megőrizték! Gondoljunk bele: Romulusz és Rémusz, vagy Káin és Ábel népei ilyen meséken nőttek fel évezredeken keresztül. Önmagukból kiindulva nem is csoda, ha Hunor és Magor népeinek erkölcsrendjét és tudását fenyegetőnek érezték. El se tudták képzelni, hogy valakinek megvan az oka a bosszúra, van hozzá hatalma és tudása is, mégsem él vele.

Vissza az oldal tetejére

 

A Mihási úti tanyavilág

szélmalomA Mihási út mintegy tizenkét kilométeren összeköti a szentesi utat Mindszenttel. Két kocsma is van addig. Ha Vásárhely felől megyünk, a kurgánnál kell lefordulnunk. Gyönyörű szép, kereszttel a tetején, bár egy gazda a déli oldalt évről-évre feljebb szántja. Rá kéne már ijeszteni, vagy valami hatóságot nyaggatni, mert maguktól nem jut eszükbe. A szomszédban Korcsik János lakik lovaival. Ha bejelentés érkezik, hogy lovak baktatnak Szentös felé a felezővonalon, a rendőrség először őt hívja. Tovább megyünk, csudaszép gyöp és tanyák jobbról, balról, majd Manci néni kocsmája következik, ami a megye legjobb kocsmája – néhány pálinka után az egész univerzumé. Pali bácsi meg ne sértődjön, nem is tudom, hogy vágjam ki magam – övé a másik kocsma, a Vegyesbolt és Csehó. Ha az egyik bezárt, jókat lehet beszélgetni a másikban. Itt is, mint a tanyavilág más részein mindenféle ember éli világát – valóban, feltűnően jól érzik magukat, otthonuknak érzik az egész vidéket. „Akkoriban sömmim se volt, kinn aludtam egy romos tanyán. Röggel felkeltem, madárcsicsergés, napsütés, jó illatok – mit bánkódtam volna?” Kotormán Laci bátyámnak van egy nagyon régi térképe a mihási úti tanyavilágról: mint egy falu, véges-végig sűrűn gazdálkodó tanyák. Az egyik oldalon a Tisza akkori három mellékfolyójának egyike a Ludas, ma Ludas-ér. Több malom és kőhíd is volt a partján! Virágzó élet folyt. A hatalmas Vásárhely környéki tanyavilágban három hely ragadott meg igazán, amiknek lenyűgöz a hangulata, egyformán érzem múltját, jelenét és évszázadok összesűrűsödött életeit. Milyen érdekes, hogy a Rárósi út, a Bodzási út és a Mihási út ezek, miket már ősidőkben is laktak. Szenti Tibor Parasztvallomások könyvében olvashatjuk, hogy a régiek mind ide tették Atilla hun király székhelyét. Érzékeny ember ráérez erre és arra is, hogy akármilyen rendszer nyúz is bennünket, ezek a vidékek mindig újjászületnek majd, magukban hordozván az Embert.

 

Vissza az oldal tetejére

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ:
Csepin Péter: Lakásunk volt paripánknak háta…avagy 80 korty alatt a Balkán körül

„Néha már annyira utáltuk egymást, hogy a Csepin a szablyájával aludt. Az amúgy is egy állat”
Ezt Bóta András jókomám mondta, aki szintén megjárta Törökországot 2003-ban a Rákóczi-emlékév alkalmából. Rodostóig lovagoltak oda-vissza nyolcvan nap alatt, végig korabeli öltözetben, szablyával az oldalukon, a könyv a hiteles útleírás. A könyv csodálatos ötvözete a rejtői humornak, hazafiságnak, vagányságnak. A Kulturális Örökség Minisztériuma élből elutasította a támogatás iránti kérelmüket, mondván, hogy ez a sportminisztériumhoz tartozik, ők meg azzal utasították el, hogy az országhatáron kívüli sporteseményhez nem adhatnak támogatást. Így aztán önerőből tették meg a 3400 kilométeres távot küzdve széllel, faggyal, esővel és a szerb vendégszeretettel. A szerbek hihetetlen szeretettel és elismeréssel fogadták őket – értékelték a férfiasságot, a vállalt cél teljesítését és a hazaszeretetet: van mit tanulnunk tőlük! – néha valósággal menekülniük kellett a meghívások elől , mert ugyan a demokratikus túrában gondolkodó legénység még nekiállt volna a reggelire kapott láda söröknek, de a vezír, maga Csepin Péter, kihajtotta belőlük a napi meneteket. Volt, hogy riportot adtak egy helyi tévének s panaszkodtak, hogy alkoholmérgezés miatt fog meghiúsulni a tervük, mire másnap messzi földről is utánuk eredtek autókkal, hogy megajándékozzák a csapatot kaláccsal, hússal, tejjel. Törökországban hasonló volt a helyzet, míg Szerbiában barátként, itt testvérként fogadták őket – na meg az italokat édesség váltotta föl. „Bulgáriában inkább amolyan kis bugyuta bámulatot láttam az arcokon, ami azért érdekes, mert mikor visszaértünk Magyarországra, ugyanezt láttam.Valami fásult közönyt. Ebből kellene valahogy felrázni az embereket, mert amíg a tévé elszipkázza szerencsétlenek figyelmét és mindenféle hülyeséggel megeteti őket, addig nincs esély rá, hogy eljusson a tudatukig, kik is ők valójában.”(A szerző)
Hát igen: nem rontom el a kedveteket, de a legtöbb lelombozó élmény Magyarországon érte őket.
Mindenesetre le a kalappal előttük – bár ezt látnák a gyerekek lelkesítő példának!
Csepin Péter lóháton eljutott már Spanyolországig (Hatan ezer euróból nyolc hónapig), bejárta Magyarország eredeti határait. Most március 21-én indul Kazakisztánba, hogy onnan is lovon gyüjjön vissza. Mindannyiótokra ráférne!

A kazak és magyar nép tudatában ma is él a közös eredet tudata. A testvériség, az ősi összetartozás és szeretet évezredes érzését a történelem viharai, politikai és gazdasági érdekekből szétszabdalt határok sem tudják elvenni tőlünk a 21. században sem. Az íjfeszítő népek testvériségének gondolatával ma is él az ősemlékezet, hogy a Kazak sztyeppéktől az Alföldig húzódó végtelen puszta minden népe Atilla leszármazottja. Az utat korhű történelmi magyar viseletben teszik meg kazak lovak hátán, mellyel szeretnék bizonyítani a lovak teljesítőképességét, alkalmasságát nagy távolságok megtételére. Az úton történelmi helyeket érintenek, Isszik kurgántól, az Aranyember sírjától indulnak Oroszországon, Ukrajnán és Románián át. A tervek szerint szeptember folyamán térnek haza az Eger melletti Ószajlánál található, a hagyomány szerint Atilla.

Vissza az oldal tetejére

 

Játékos hajnal

Álmos a hajnal
Elmúló éjben,
Csillog a csillag
Fény-nap szemében.

Rétre vetíti
Harmatok táncát,
Hó-bodor felhők
Tiszta románcát

Játszik a hajnal
Gyermeki álom,
Fordulok egyet
Jó puha ágyon.

Gömöri István: a Tiszán át

A Tiszán én általjöttem
Ladikomat összetörtem

Utam ne lehessen vissza
Sem ég sem föld el nem bírna

Állok szurokföld sarában
Rossz gyökérrel új hazában

Ellenségek – jó barátok
Között útra nem találok

Roncs a hitem – kincsem álom
Üres mögöttem a lábnyom

Vissza az oldal tetejére

 

 

Magyar vagyok

Magyar vagyok.
Annak teremtett az ég,
S lehet bármilyen szél,
Vagy diónyi jég,
Amely elver, mint a vetést,
S hozhat a sorsom
Örök szenvedést,
Mások által közönyt, megvetést,
Általad s általam:
Halhatatlan e nép.

(Jagos István)

„Mindön rossz a városbúl gyün…”

„A vásárhelyi gazda nagyon utálta a hivatalt. Egyrészt a megnyomoritóját, szervezett és ellene irányított, társadalmilag legalizált ellenségét látta minden intézményben, másrészt ezek a nyakas kálvinisták süvegölni nem szerettek. Már pedig, ha a gazda a városházára, tanácsba, hivatalokba belépett, viselkednie kellett, méghozzá nem az ő életében kialakult szokások szerint, hanem olyan polgári normák alapján, amelyeket nem ismert vagy nem szeretett. Elvárták tőle az alázkodást, és mindezért még le is nézték. Végül a parasztember minden olyan időtöltést pazarlásnak ítélt, amelyet nem a birtokán, munkával végzett. Nem szerettek fontoskodni, csavaros észjárású emberek között a saját érdeküket védeni.”

(Részlet Szenti Tibor Parasztvallomások című könyvéből)

Vissza az oldal tetejére

 

Bajusz Izabella: Március 15-re

Ma március 15-e van, 2009. március 15. Már több, mint százhatvan éve volt, hogy valami történt ekkor itt minálunk, de vannak még, akik nem felejtették el, mi is történt akkor valójában.

Mert nemcsak összegyűltek az emberek, meghallgatták a Nemzeti dalt, végiggondolták, egyet értenek-e azzal a tizenkét ponttal, amit a szónokok szerint kíván a magyar nemzet. Tudták, hogy összegyűlni, lelkesen hallgatni és tapsolni még kevés, tudták, hogy igazi valami csak tettekből lesz. Továbbléptek és együtt, egy akarattal felmentek a budai várba, kiszabadították Táncsicsot és talán akkor megérezték, hogy ameddig így maradnak, együtt egy akarattal, bármit meg tudnak valósítani, amit közösen megálmodnak. Hazamentek és elmondták azoknak is, akik nem voltak ott, hogy megy ez; akarni kell valamit, egymásra találni és közösen végigcsinálni. Ez egy igazi élet, egy valódi jó és emberi dolog, és mindenkinek az egy életében érdemes ezt egyszer kipróbálni.

 

Az első az volt, hogy kitalálták, mit is szeretnének igazából.

Ahogy emlékszem, arra jutottak, hogy egy szabad országot szeretnének legjobban maguknak. Nagyon sokan szerették volna, és talán akkor még tisztábban állt előttük, hogy a szabadság a szabottságon belül jut csak érvényre. Tudták, hogy a szabadsághoz függetlenség kell, a függetlenséghez meg trónfosztás és önálló magyar bank. De azt is tudták, hogy a nagy dolgokat nem adják ingyen, és mindenkinek áldozatot kell hozni. A Kossuth-katonák áldozata nyilvánvaló, de a többiek is hasonlóan áldoztak. Volt, aki a lovát, volt, aki a ruháját, volt, aki a zabot, volt, aki a sebesültek tépését adta. Együtt egy erővel csináltak meg mindent a maguk lehetőségeiből; és lett rézágyú Gábor Áronéktól, és megteremtek a magyar tábornokok, és lett lőszer, és lett élelem a katonáknak. Együtt tettek, és amíg hittek és összetartottak legyőzhetetlenek voltak.

Aztán amikor egymás ellen fordultak és már nem voltak biztosak egymásban, magukban sem hittek és jöttek a vereségek. De mikor mindennek vége lett, akkor se veszett el minden. Azok, akik részt vettek a szabadságharcban, más emberekké váltak. Megértettek valamit, megtapasztaltak valamit és ezt sosem felejthették el. Ijesztően erősekké váltak, túlnőttek önmagukon. Meg kellett őket ölni, vagy el kellett őket űzni. Várbörtönökbe kellett őket zárni, nyomuk kellett, hogy vesszen, de még akkor is féltek tőlük.

Akik pedig látták őket, találkoztak velük, segítették őket, mert megértették, hogy valami közös akarat mentén mindnyájuknak jobb életet akarnak kivívni, halálukig várták, hogy visszajöjjenek.

címer

Akik akkor megmozdultak, tudták, hogy az éltük nem volt hiábavaló. Teljes erejükből megpróbálták megvalósítani azt, amire mind vágytak és tudták, nem kell szégyenkezniük az utánuk jövők előtt. Mi pedig tudjuk, hogy utánuk érdemesebb élni, mert van mibe kapaszkodni, mert biztosan lehet nekünk, magyaroknak egy másféle életünk.

Nekünk is ki kell mondanunk, mit akarunk. Egymásra kell néznünk és egymásra kell találnunk, mert már nem várhatjuk vissza Kossuth-ot. Azoknak, akik ma most együtt élünk magyarok ebben a csonka hazában, nekünk csak mi magunk vagyunk a lehetőség egy új összefogásra, egy új életre. Mert mi vagyunk az örökösök és csak rajtunk múlik, mert együtt megint történhet valami jó.

Vissza az oldal tetejére

 

Március 21 – Tavaszi Napéjegyenlőség

Huszonegyedikén szerte az országban zajlanak majd ünnepségek, Szatymazon is, a legnagyobb rendezvény Budapesten a Hősök terén lesz, a Magyarok Szövetsége zászlóbontó gyűlésén. Gondolkozzatok el rajta, milyen gondolkodásra vall, hogy ez az életet jobbítani akaró szövetség, melynek már százötvenezer interneten jelentkezett tagja van, fővárosi bemutatkozó összejövetelét arra a napra tette, amitől kezdve a Fény növekszik!

 

A szatymazi műsor

14.00 Gulyás László vándormuzsikus előadása nemcsak gyerekeknek

15.30 A Csigla mező népe – László Péter előadása és kiállítása

16.30 Nagy Anita és barátai dobokkal és énekkel kísért ünnepi Szer tartása

17.30 Vadászok íjászversenye – lássuk, mit tudnak golyó nélkül!

18.00 Szamuráj harci bemutató
Bujutsu-kai kenshin-ryu, Budapest

19.00 Medicine Roxx koncert

 

 

   

A déli harangszótól a folyamatos jó kedvet a Dél alföldi Nyenyereegylet zenekar és Báló Pista kocsmája biztosítja!

A Dankó Pista művelődési házi rendezvényt szervezi az Önkormányzat, Kálmán Jani és a Tanyavilág.

 

kedvezmény

Rendszeres kedvezményünk most a mesze földön is ismert szatymazi Kónya Pista
inter-hipergalaktikus megamarketjére, a póriasan csak Vas – Műszaki Boltnak nevezett
üzletjére vonatkozik. Itt tartós használati cikkeken – kazán, meg ilyenek – kívül minden tanyai lakos kedvezménnyel vásárolhat! Bármit is akartok vásárolni: Kónyánál van!
A rendkívüli ákcijó április 21-ig tart!

-----------------------------------------------------------------------------

Írja, szerkeszti és kiadja Görgényi Gábor, szatymaz3@gmail.com, 70-2666426
Készült 1600 példányban a vásárhelyi Szoliter nyomdában, Ferenc utca, 62-534286
Nyilvántartási szám 163/281/2/2008
Köszönet Gallina Zsoltnak, id. Kónya Istvánnak, ifj. Molnár Lászlónak!

www.lapszemle.hu/tanyavilag

 

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat