tv-musor.hu

orvossag.hu

Jósda.hu

egeszsegugy.hu

deviza.hu

TANYAVILÁG - 21. szám - 2009 június, Napisten hava Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY

TARTALOM

 

KI A MAGYAR?

Fa Nándor a tanyavilágból

KAZAK - MAGYAR LOVASÚT

Indiánok, bennszülöttek, magyarok

KÖNYVAJÁNLÓ: Szabó Sándor: ".aki elszámol"

László Péter: Öt égtáj Tornácán…

 

 

Az élhető Kárpát-medence -2. rész

Indiai kultúrkalandozás a balástyai tanyavilágban

HITELCSAPDA

Átok és gyógyítás napjainkban. 1.rész

Gömöri István verse: Útközben

SZÉLSŐSÉGES

LÖSZ Kultúrális fesztivál

 

KI A MAGYAR?

„Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember nem más, mint Isten szolgálata." (Hunyadi Mátyás)
Az, aki annak vallja magát, mindenképp. De akkor hogy van az, hogy döntéshozó helyzetben lévő magyar emberek folyamatosan és tudatosan magyar- és nemzetellenes törvényeket, intézkedéseket hoznak? Igen nehéz kérdés ez.
Annak idején, mikor Árpád vezér visszatért ősei földjére, a Kárpát-medencébe, még hitében, gondolkodásában egységes volt a nemzet. Államalapító István király döntése, a nyugati formájú kereszténység felvétele máig vitákat kavar: helyesen cselekedett-e? Tán még ezer évnek kell eltelnie, hogy megtudjuk a választ. Sokáig úgy látszott, érdemes a művelt Nyugathoz, Európához tartozni – a kettő azért nem ugyanaz: nekünk már rég írásunk volt, mikor a mai Nyugat Európa területén még bottal verték a fáról a diót – napjainkban viszont, mikor a globalista világ nagyon súlyos és káros következményei kezdenek felismerhetők lenni, szinte törvényszerűen térünk vissza erőt, gyógyírt, jövőképet meríteni őseink kultúrájához. Ez a kultúra, mint gondolkodásmód, homlokegyenest ellenkezője volt annak a világnak, amivel Szent István kapcsolatot keresett. Az én véleményem szerint, ahogy a nyugati kultúra „fejlődik” és egyre inkább teret hódít, úgy találja egyre kevésbé helyét ebben a világban a magyar. (Lásd: Tanyavilág 17. Hunor és Magyar vagy Káin és Ábel?) Rövid időn belül idegen nemzetek tagjai vallották magukat magyarnak. Nézzük, mit ír erről Illyés Gyula, a Puszták népében:
Hun kettőskereszt…”Földet a magyarok közül még a vezérek sem vettek magántulajdonba, nem is ismerték annak értékét vagyonnak csak az állatot tekintették. A nemzeti elfogultsággal igazán nem vádolható Ágoston mutatja ki s kardoskodik amellett, hogy a föld magántulajdonosai kezdetben s később is szinte kivétel nélkül idegenek voltak, főleg németek, akik a nyugati haladottabb gazdálkodásban már ismerték a föld értékét és megszerzési módját. Ők alapítják majd az uradalmakat, s nyomják itt rabszolgasorba a régi szabadokat is, nyilván már akkor a történelmi fejlődésre s az ország különleges helyzetére hivatkozva.”
Láthatjuk, hogy származásukat tekintve, igen kevesen lehetnek, kiknek vérvonala a pusztai időkre nyúlik vissza. Hozzájárult a keveredéshez a Szent Korona országa népeinek békés együttélése Erdélyben, Horvátországban, Szlavóniában, Dalmáciában, Fiumében és a magterületen. Fontos, hogy békés, hisz’ akkor még nem utáltak minket ennyire – ez tudatos törekvés eredménye, mint az is, hogy oly’ keveset tudunk minderről. Szarvas körüli tót származású ismerősöm mondja, hogy a családi emlékezet szerint a nagyapa úgy sírt, szó szerint, a trianoni határozaton, mint a magyarok.
Mindezek tükrében ki tekinthető ma magyarnak? Ne dobjunk be újabb megosztást keltő kifejezést a köztudatba, inkább tegyük világossá, hogy aki szerepet vállal az ország vezetésében, az vallja azt a rendkívül egyszerű gondolatot, hogy Magyarország a magyaroké, cselekedjék mindig a nemzet érdekében, legyen szó ásványkincsekről, termőföldről, vízről, emberi dolgokról, vállaljon felelősséget az itt élő népekért, és még véletlenül se lehessen kettős állampolgár. Mióta a világ világ, egyszerű és természetes kívánalom ez – sajnos napjaink Magyarországában azt hazudják a magyar embernek, hogy ez fasizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus, satöbbi. Tegyünk róla, hogy ne így legyen és kerüljön felszínre végre az egészséges magyar gondolkodás – a mi népünk és a világ minden népe békéjének érdekében.

Vissza az oldal tetejére

 

Fa Nándor a tanyavilágból


Van egy falu Szatymaz mellett, a végin van egy kis autóbontó. Tulajdonosai, két fiatalember, egy nap úgy döntöttek, hogy döntenek – vagyis duhajkodni támadt kedvük. Törvénytisztelők lévén sofőrt kerestek, s a sors kifürkészhetetlen akaratából, épp Ambrus Tibit találták meg. Titó a sport-, és később az éjszakai élet igen elismert élharcosa volt, hatalmas szívvel, békességgel, erővel és tekintéllyel. Abban az időben a tanyavilágban kereste a boldogságot, hol Tóni, hol Borjú, hol a mi vendégünk volt. No, a két legény ráakadt s kifaggatván, hogy épp „nem-ivósban” van, már meg is fogadták egész estét betöltőre tervezett kirándulásukra. Már a szatymazi kocsmákban és zugkocsmákban is gondok mutatkoztak, de Tibi bácsi jelenléte lehetővé tette számukra, hogy túléljék és folytassák tovább a megkezdett munkát. Néhány meddő kör után a környéken – minden zárva lévén – Majsa felé vették az irányt. A fiúk ittak, a söfőr remekül bírta, mígnem Tázlár határához érkezte, ahol végre nyitva leltek egy kocsmát. Alighogy beléptek nagy lendülettel, megfagyott a levegő – mert hát cigánykocsma volt. Titó egynyolcvan magas, dokkmunkás felsőtestű, de sugárzik belőle a szeretet. Ennek köszönhették, hogy megúszták a belépőt, de Tibi még folytatta, beszélgetésbe elegyedett és közölte a romákkal, hogy ők az rtl klubtól vannak és filmet forgattak Szegeden. Mutatta is a nagy, sötétített üvegű mikrobuszt. Erre aztán lett hátbaveregetés, nagy barátkozás, igyatok! A fiúkba töltötték az unikumot, Titó még mindig bírta, majd berakta hátra az elájult barátait, maga mellé tette a tálca sört, amit kaptak a derék cigányoktól, megígérte nekik, hogy két hét múlva eljönnek fölvenni a keresztelőt, és elindult. Bizony, emberfiától nem várhatjuk el, hogy mindezt józanul bírja, így barátunkat sem hibáztathatjuk, hogy lassan elkezdte fogyasztani az ajándék nedűt. Az irány még ugyanez volt, Solt, Dunaföldvár, aztán…aztán egyszer csak megállt, gyönyörű Napfelkeltében kinyújtózkodott s érdeklődéssel figyelte ébredező társait.
- Hol vagyunk? A Szikin? – kérdezte egyikük bambán.
- Dehogy. Siófok. Aranypart. – mondta lazán Tibi és mivel a sör elfogyott, kocsma után nézett.
Szóval a Balaton partra keveredett a díszes brigád s mit volt mit tenni, az első megdöbbenés után – úttörő táborban voltak erre utoljára – folytatták az ivást. Hamar visszalendültek az előző napi formába, olyannyira, hogy egyikük még az épp itt ripacskodó Boros-Bochkor páros színpadára is felkerült.
Estefelé elindultak megkeresni Titót, s igen leleményesen meg is lelték egy bárban. Azt hiszem, ez volt a nap csúcsa. A következő kép fogadta őket: Tibi ül a bárpultnál napszemüvegben, magyaráz, mindenki tátott szájjal hallgatja, és folyamatosan fizetnek neki. Hát azt hitték, hogy ő a Fa Nándor!!

Vissza az oldal tetejére

 


KAZAK – MAGYAR LOVASÚT Tudósítás

Kazak - magyar lovasútA csapat napi 56 km, összesen pedig 1228 km megtétele után május 5-én kedden megérkezett Kizilorda városába. Most már sivatagos területen haladnak, a növényzet egyre gyérebb, a levegő pedig egyre sósabb. A lovasok turbánban lovagolnak, hogy védjék magukat a homoktól, a sótól és a tűző naptól.
Gábor lova jobban van, lassanként erősödik is, de Gábor azért még gyakran fut mellette, hogy kímélje. Továbbra is kíséri őket rendőrautó és több civil vagy önkormányzati autó is.
A csapathangulat jó, a kazakok pedig továbbra is nagyon jó vendéglátók, mindenhol várják őket és ha tehetnék, napi 36 órán keresztül etetnék vendégeiket.
A szerdai nap a lovaknak pihenőnap, a csapatnak pedig fogadásokkal, sajtótájékoztatóval, mecset- és múzeumlátogatással és egyéb kulturális programokkal telik.
További hírek és fényképek:www.goldenman.eu

Vissza az oldal tetejére

 

Indiánok, bennszülöttek, magyarok

2009-ben érettségi tétel lehetett Spiro György. Itt egy verse:

Jönnek a dúlt-keblű MÉLYMAGYAROK megint,
Nagymagyarorszagfüzfapoéták, füzfarajongók, JÖNNEK A SZARBÓL,
csönd van. Senki se pisszen. Alantról
kevéske hűlt költő csontujja int.
Ó, ha gyilkolni szabadna újra,
csámcsogva, hersegve szívnák a vért -
miért is? ki tudja. Trianonért? -
mered pár utcanév pici csontujja.
Ez olyan klima: itt folyton beborul,
ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,
hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,
és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,
hogy bebizonyitsuk:
nemcsak a szemetek tudnak magyarul.

Elég sokat agyalok és próbálom megérteni azokat, akik szerint semmi baj nincs itt, a magyarsággal minden rendben, nem bántja őket senki, az országban vannak ugyan problémák, de hát hol nincsenek. Főleg azért, mert azt mondják, ők is magyarok. Igazat adok nekik, hogy itt élnek, élik világukat, a mindennapi életben lehet, legjobb ügyfeleink és jó barátaink. Igaz más a hétköznapi és a döntéshozó, hatalmon lévő ember. Érvek és ellenérvek. Néha ugyan meggyengülök, de eszembe jut Trianon megítélése és a kettős állampolgárságról való népszavazás. Ezek oly’ alapvető dolgok, amik világossá teszik a tudatos magyarellenességet. Fel kell ismernünk, hogy háború folyik, népek háborúja, nemcsak fegyverekkel, hanem a mai eszközökkel. Fentiek kinevetnek, vagy jobb esetben hitetlenkednek, ha azt írom, a cél hatmillió magyar bennszülött rabszolga. Mire is gondolok? A Kárpát-medencében ősidők óta élő magyarságnak bitorolják vagy bitorolni vágyják a földjét, a vizét, az energiahordozóit, a munkaerejét, a nyelvét. Erre megy ki minden, amit az elmúlt százötven évben láttunk. Sokkal régebben folyik a harc, csak ebben az utolsó időszakban lett igazán és sajnálatos módon látványos. Régen az ember könnyen észrevehette, hogy háború folyik – ma, ellenségeink harcmodora az is, hogy elhitetik velünk, nincs is semmiféle harc. Elérték, hogy a magyar szó kimondása is rossz értelmű, kitalálták azokat a szavakat, hogy mélymagyar és magyarkodás. Mértékegységet is találtak az ellenszegülőknek: rasszista, fasiszta, antiszemita, szélsőséges, kirekesztő.
Spiro György és társai most azt találták ki, hogy a fiatalok azért nem olvasnak, mert nem értik Jókai nyelvezetét(!). Ezért át kell írni a mai kornak megfelelően! Így veszik el a nyelvünket is – hisz’ az őrzi múltunkat, gondolkodásmódunkat. Tudják ők is, hogy „nyelvében él a nemzet”. Értitök?
Nem folytatom tovább, eleget írtam már erről. De gondolkozzatok el rajta!

Bayer Zsolt: Magyar Bálint kísérlete. (részletek)

Éppen ezt a lényegre törő, a maga tömörségében zseniális és hibátlan kérdést kell feltennünk most Magyar Bálintnak: te teljesen hülye vagy, b... meg? Tömör kis kérdésünk kiváltó oka pedig Magyar Bálint legújabb (illetve régi ez, csak fel lett melegítve) ötlete a magyar oktatás szétverésére. Tehát az
ötlet: gyerekeink hetedik osztályig ne tanuljanak tantárgyakat, csak ún. készségfejlesztésen essenek át, ezzel párhuzamosan pedig szüntessék meg a nyolcosztályos gimnáziumokat, mert azok – úgymond – "válogatott" gyerekekkel dolgoznak.
Értem én, persze, hogy értem... Abban a világban, amelyet Magyar Bálint és az SZDSZ megálmodott, nincsen szükség tudásra, sem gondolkodásra, sem pedig kiművelt emberfőkre. Eszmei csatlósuk, bizonyos Buda Péter vallástörténész már leírta: az a jó a globális tőkés rendszerben, hogy megtervezi az emberek életét születésüktől a halálukig, s egyenvágyakhoz köti őket. Ahhoz pedig, hogy ez jól sikerüljön, teljesen hülyéket kell nevelni az iskolákban. Ezért nincsen szükség falusi iskolákra (Klebelsberg Kunó hazájában, uramisten, tessenek Móra Ferencet olvasni!!!), ezért nincsen szükség
tantárgyakra, ezért nincsen szükség nyolcosztályos gimnáziumokra és tehetséggondozásra. Az ideális Magyar Bálint-féle embertípus ugyanis nem gondolkodik, hanem fogyaszt.

Vissza az oldal tetejére

 

KÖNYVAJÁNLÓ: Szabó Sándor: „…aki elszámol”

Szent György napkor kihajtáskor Minden ember lehet pásztor
De Szent Mihálykor behajtáskor Csak az, aki elszámol

Nagy öröm, hogy Szenti Tibor Parasztvallomások kötete után újabb vásárhelyi önéletrajz került kiadásra! Szabó Sándor majd egy századot átfogó változatos és becsületes életét ha végigkísérjük, emberi léptékű képet kapunk Hódmezővásárhely életéről is – hiszen a tökmagáruláson és dinnyetermesztésen kívül sok-sok dologgal foglalkozott, sőt a termelés-értékesítésben korát is megelőzte - mégpedig olyan hiteleset, amit csak egy a városban élő, írói vénával megáldott szemtanu adhat. Hallom, az előbb említett kötettel kapcsolatban volt valami viszálykodás, de hát veszekedjen, aki akar, mi örüljünk, hogy ebben a tetű világunkban vannak olyanok, akik tesznek azért, hogy ilyen értékek kerüljenek az asztalunkra – s nekünk már csak, kinyitva a könyvet, olvasni kelljen. Köszönet érte! (Jómagam ,elöl járva a jó példával egy oldalra teszem őket!)
Kotormán tanya - Keleti bástya„Nagyon szigorú volt a tanító úr, úgy hogy ő a Síp utcában lakott és annyira tartottam tőle, nemcsak én, hanem a többi gyerek is, ha megláttuk, hogy kinn könyököl az ablakban, még a házát is elkerültük. Ha nem volt kinn, lehajolva futottunk el az ablaka alatt, mert másnap megkérdezte, hogy hol csavarogtatok, ahelyett, hogy tanultatok volna? Egyébként haragot nem táplálok a lelkembeniránta, mert embert nevelt belőlünk. Nagyon szerencsétlenül fejezte be szegény az életét. Amikor a második világháború dúlt, a vásárhelyi vasútállomáson egy repesz halálra sebezte. Nagyon sajnáltam.”
(Szabó Sándor: „…aki elszámol”, részlet)

„Nagyapám magas termetű, 130 kilós embör volt. Az apja harcolt Kossuth oldalán és Világos után ezt a dédapámat verték mög a Kígyósipusztán. Szerette a mönyecskéket mög a betyársorsú emböröket. Mindég a szegényházbul hozott ki magáhun egy-egy kiöregödött, többnyire a börtönbüntetésit is letöltött betyárt. Ezök aztán udvarosok voltak nála, vagy a hullámtéri gyümölycsösében csőszködtek, dolgozgattak. Nekik köllött az ágakat hernyózni, a fákat pemetözni. Nagyapám különös természetű embör volt. Úgy ragaszkodott a régi hagyományokhon, hogy haláláig sé mondot le rúluk. Az étközése is különös volt. Úgy övött, akár Atilla. A hun király mindön vendéginek aranytálba adatott önni, de ő maga fatányérbúl falatozott. Öregapám is fatányérbúl övött egész életiben. Ha fémbűl való evőeszközt raktak elibe, kihajigálta az ajtón körösztül. Mindönt fakanállal övött mög.”
(Szenti Tibor: Parasztvallomások, részlet)

Vissza az oldal tetejére

 

László Péter: Öt égtáj Tornácán…


Tornácom és
kedvenc Égtájom
Mégis a Fenn…
Szárnyaló Világod
Felföldi napfény és
Fenn igen Fenn ott- az… ottan már a
Napkapu…

Izzó jegű
Zsarátnokká fagyott
Megrepedezett dűlő-utas teleken
Kopogóssá hűlt telkeken
Árnyként ...rajta
  Át s ki-be járnék
Fenn-valónak
Orgonálnék…

Bikkfa tövinek árnyas
fedezékiben…
néha részeg Kegyelemben…
fel s Eljutok
rajta ki-át s újra-meg át
Térve szerencsés Terekbe
Kilencből ismeretes
Öt Égtájad
Egyikébe…

 

Vissza az oldal tetejére

 

 

Az élhető Kárpát-medence -2. rész
Miért éppen itt? Kertész Ferenc történész írása

 

Akik olvassák a Tanyavilágot, láthatják, hogy igen sok írás nem „hivatalos” szakembertől származik. Éppen ezért örülök nagyon, hogy – végre valahára! – Kertész Fecó barátom, aki történelmet tanít, írását olvashatjuk! Kérdésemre, hogy mi a helyzet a hivatalos történetírás és az önjelölt őstörténet kutatók dolgában, azt válaszolta, hogy mindkét oldalon vannak élből megcáfolható álláspontok, az igazság a kettő közt van valahol. Mindenesetre a múltat igyekeznünk kell kutatni, megismerni, mindentől függetlenül. Lássuk az írást!
Sokáig tartotta magát a történetírók körében az az elmélet, hogy honfoglaló Árpád s népe azért nem mentek tovább Nyugat felé, mert ott már kialakult feudális államok voltak. Azonban, ha megvizsgáljuk a kalandozások korát (900-970), azt tapasztaljuk, hogy döntő hányada a hadjáratoknak átütő sikert hoz, úgy, hogy általában egy-két törzs harcosai, tehát messze nem az egész haderő vesz részt bennük. (Adalék: 937-ben Bulcsú vezetésével Ausztrián és Bajorországon keresztül eljutnak Franciaországig, majd Itália kifosztása után a mai Svájcon keresztül hazatérnek. A megtett út tavasztól télig kereken 5000 km! Erről s a mási 67 sikeres hadjáratról az 1945 utáni tankönyvek szót sem ejtenek s az 1990 utániakban is két kötelező évszám található – az a kettő, amelyben veszítettünk! Érdekesség: míg nálunk Bulcsú hadjárata a kiegészítő tananyag egy sorát képezi, addig a West Point Katonai Akadémián a leendő amerikai tisztek jegyzetében szerepel, mint a gyors elmozgásos hadműveletek egyik legsikeresebbje.)
A látszólagos ellentmondás gyorsan feloldható, azért maradtunk itt, mert itt akartunk maradni!
Egy nomád, állattenyésztő népnek, sőt a középkor gazdálkodásának három dologra volt szüksége: állataik számára kiterjedt vízrajzra
 

itatáshoz, jó termőföldre (Európában csak Franciaországban van százalékosan annyi jó minőségű föld, mint nálunk) és megfelelő védelemre, amit a Kárpátok vonulata biztosított. (Farkas Bertalan gyakran mesélte, hogy a különböző nemzetiségű űrhajósok megpróbálják a világűrből felismerni hol is lehet az otthonuk. Neki könnyű dolga volt, a Kárpát-medence, mint aranygyűrű bárhonnan felismerhető volt.)
A füstkorszak, az újkor később megnyirbálta ezen értékeket, először a gyárak, üzemek kéményeinek embert s környezetet pusztító haszna ( az európai erdők 40 százaléka pusztult el) majd a kommunisták lelket senyvesztő ideológiája: miszerint a paraszt csak másodrendű ember, hihetetlen károkat okozott.
Aki viszont napjaink vezető értelmiségeinek előrejelzéseit vagy akár a világméretű tendenciákat nézi, láthatja, hogy mi értékelődött fel újra: a vízkészlet, a jó minőségű föld, a még megmaradt környezet.
Jövendölésbe nem bocsátkozva, de bizakodván!

Bodó Hanyi Istók Attila

 

 

Indiai kultúrkalandozás a balástyai tanyavilágban

2009. június 26. péntek 11-kor Nandafalva történetéről hallhatunk egy előadást, majd Bittner Meenakshi Dóra táncművész avatja be a vendégeket az indiai klasszikus tánc rejtelmeibe.
Páratlan kincs a balástyai tanyavilágban a Hindu templom, a Forráskút-Balástya úttól nem messze! Írtam már róla s szerzetesük, Leveles Zoltán indiai útjáról is olvashattatok. A közelben lakóknak üzenem, hogy igazán kár lenne kihagyni a látogatást, nem kell megijedni, semmi hókuszpókusz, mindenkit szívesen fogadnak, de már önmagában egy sétáért a környéken is érdemes elmenni, bármennyi is a munka otthon. Ilyen élményért mások száz kilométereket utaznak… Nézzétek meg!

Vissza az oldal tetejére

 

HITELCSAPDA

„Magyarországon egyre nagyobb a hitelét nem fizetők aránya. Ingatlanforgalmazó cégek tűntek fel a semmiből, akik a bankok bedőlt hitelei után maradt lakásokat fél áron eladják vagy elárverezik
inkognitóban lévő befektetőknek. De kik a magyar ingatlanszakma James Bondjai, akik külföldre viszik a pénzt?” Az idézet a Magyarok Szövetsége honlapjáról való, bővebben itt olvashatjátok:

www.karpathaza.net/node/802

Sokat beszélgetünk Brunner Jánossal erről, aki azt mondja, hogy nem helyes a hitelt fizetni nem bíró embereket áldozatként beállítani, hisz’ a családfők feladata jól intézni a család pénzügyeit s ebben az esetben rosszul intézték – a könnyen kapott óriási hitelek mögött gyakran nincs munka, nincs termelés – egy olyan életszínvonal csábítja az embert, amiért nem dolgozott meg. Hozzátette, hogy szerinte is tudatos ez a leépítés: nézzük csak meg, milyen gazdag volt a lakosság ’89-ben! Majd mindenkinek saját háza, kifizetett autója, kiskertje. S mikor megnyíltak a határok, s a szocialista autók csomagtartóján hoztuk be a hűtőszekrényeket, meg minden mást, csak a hazai sajtó gúnyolódott a magyarokon – a Nyugat el volt hűlve, ennyi készpénzes vásárlás láttán! Hisz’ ott már akkor is hitelre vásároltak mindent! Autóink, ruházatunk láttán lenéztek minket a nyugatiak, de ámultak és irigykedtek azon, hogy itt mindenkinek minden a sajátja! Látták ezt a pénzvilág vezetői is – s hogy lehet tönkretenni, leszegényíteni ezt a társadalmat? Hitelekkel. Ma már láthatjuk is az eredményt. Aki még mindig kétkedik ennek az egésznek a tudatos voltában, az jól figyeljen: a hatalom célja, kevesebb magántulajdon, több bérlakás – az állam pedig, úgy akar segíteni – segíteni? Ki hiszi ezt el? – hogy felajánlja a bajba jutottaknak, hogy maradhatnak a lakásban, de fizessenek lakbért!
Elfogadtam komám véleményét, de hozzá kell tennem, az emberek védelmében, hogy igen-igen meg voltak vezetve. Ez ömlött tévéből, rádióból, vegyél föl hitelt, mosolygós arcok az óriásplakátokon. Senki sem beszélt ilyen szinten a veszélyekről. Olyan reklámfilmet nem láttam, amiben azt mondta volna a derék fiatal polgár, hogy mindenünket elvesztettük nyuszó-muszó…
Mondok még egy példát: vásárhelyi gazda meséli, hogy még 2008 augusztusában megkereste őt a bank, hogy térjen át deviza alapú hitelre, ők mindent elintéznek, csak írja alá, jobb lesz neki. Hál’ Istennek a gazdának megvolt a jó csomorkányi parasztesze: ezek akarnak nekem jót? Csak úgy maguktól? Nem hiszem én azt – s maradt a régiben. Sajnos nem mindenki volt ám ilyen bölcs. Kossuth rádióban volt hallható, hogy építőipari munkás cége nem fizetett s így ő sem bírt törleszteni, ellenben minden hónapban bement a bankba, s bemutatta a munkáltatói igazolást, hogy ő dolgozik s majd ha fizetnek, ő is fizet. Így is ment egy darabig, mikor egyszer azzal fogadta a bank, hogy jól van, de a tartozását már eladtuk egy cégnek! Szerencsétlennek két hét múlva elvették az új lakását és még az anyósa házát is. Hát ez derék. Milyen ország ez, ahol ilyet engednek, ahol ez megy?! Egy közösséget vezetni felelősség: követelni is kell tőle, de meg is kell védeni. A mi vezetésünk nem véd meg senkit sem magán és az idegen érdekeken kívül. Nem hiszem, hogy nagy szavakat használnék, ha azt mondanám: ez hazaárulás.

Puritán bivalya

Vissza az oldal tetejére


Átok és gyógyítás napjainkban. 1.rész

Van egy gazda, jó ismerősöm, ki mikor a cigányok rontásába belebetegedett egy jószága, egy komámat hívta segítségül, hallván, hogy ő ért az ilyesmihez. Gondolhatjátok, hogy végső kétségbeesésében tette, hisz’ a spirituális világ nem állott közel hozzá, mondhatjuk, az a kemény és derék legény, aki azt hiszi el, amit lát, meg amit maga megcsinál. No az állat meggyógyult, de egy idő múlva megint megbetegedett három tehene s a koma is jött újra. Most azonban csak annyit mondott: az egyik biztosan elpusztul, egy biztosan marad, a harmadik még kérdéses. Ezután figyelmeztette a gazdát, hogy ez tulajdonképpen az „ő sara”, azaz az ő életéből, gondolkodásából következett ez a baj, s ő most hiába nyújt itt segítséget, további gondok várhatók. Ez csak tüneti kezelés, ha te nem változtatsz, nem javul a helyzet. A gépkocsi olajkijelzőjéhez hasonlította ezt: attól, hogy a lámpát kikötjük, még nem lesz olajnyomás...
Nehéz dolog ezt megérteni bárkinek – hogy működnek olyan erők, miket nem látunk. Nagyszerű érzés azonban felismerni, hogy mindez bennünk, mindnyájunkban van, s nem varázslat, hókuszpókusz kell, hogy előhozzuk, felismerjük és bánni tudjunk vele, hanem józan magunkba tekintés, őszinte önmegfigyelés. Lelki életünk szokásain, tulajdonságain, gondolkodásmódunkon nem könnyű változtatni, azonban megtehetjük. Szégyenkeznünk sem kell, hiszen senki sem látja. S mikor hajlandóak vagyunk magunkkal foglalkozni, kinyílik egy világ s meglepődve láthatjuk, hogy a mindennapi gyakorlati életünkben is jó irányú változások következnek be. Felismerhetjük, működik az, hogy amennyit adok, annyit kapok, s amennyit elveszek, annyit én is elveszejtek és azt is megérthetjük, mit jelent elengedni a dolgokat. Én sem vagyok nagylegény ebben a világban, de a következő számban arról lesz szó, hogy ez utóbbi segítségével, hogyan vettünk le magunkról egy átkot 2002-ben a szatymazi tanyán. Addig is Isten veletek!

 

Gömöri István verse

Útközben

Simogatások – kézfejek
Levelek őszi lombról
Ugatás messzi vészjele
Hallik a kikötött Holdról

Érzéseim gazdátlan
Köröznek fölöttem
Tükréből a magánynak
Hiányod visszaröppen

Némaságom – messzeség
Csupán az Isten hallgat

 

 

 

Életem eddig veszteség
Leérett múltam vallat

Megyek vissza az úton
Szerelmek – fekete lepkék
Vicsorgó márványra szállnak
Művirág lett az emlék

Az ősök csontja porlik
Gennyként gyűlik az átok
Szélfútta életem elé
Nem állnak hűs akácok

 

Vissza az oldal tetejére

 

SZÉLSŐSÉGES

Jut eszembe! Újság, tévé évek óta következesen nevez szélsőségesnek nemzeti elkötelezettségű szerveződéseket – jól belénk is sulykolta volna, ha nem veszem észre időben! Hát a mostani kormány, hatalom, a nemzetbiztonsági hivatallal együtt, kiknek a legnagyobb költsége, hogy magyar embereket figyeljenek, pedig a jelvényükben ott a turul és az Árpád-sávos zászló is, szóval ez az egész brigád nem szélsőséges? Azaz nem ők a szélsőségesek, amit művelnek mindenki szeme láttára? Na ugye!

 

LÖSZ Kultúrális Fesztivál

Csülöknek, azaz Sulyok Zoli barátunknak – és sokan másoknak – köszönhetően az idén is lesz LÖSZ!
Úgy, mint már megszoktuk és megszerettük, ősszel a Hódstock, zúz, tavasszal a finomabb Lösz fesztivál. Most nagyon jó a helyszín: a vásárhelyi tájház és környéke, a Bagolyvárral szemben.

A június 20-i műsorból:

Népzenés ébresztő, Nyenyere Egylet, Fabatka Bábszínház, Labozár Antal és a Székkutasi Harmonikások („Jó ebédhez szól a nóta”), Tószegi Ferenc (tárogató), Hmvhely Gazdasági Egyesület citerásai, Tik-Tekerítők gyermek néptánccsoport, Hmvhelyi Gazdasági Egyesület Boróka asszonykórusa, Honfoglalás kori fegyver és ruha bemutató, Kankalin néptáncegyüttes, Sófalvy zenekar, Vatafaka, Végletek, Ludas Matyi (filmvetítés), Kincskereső Kisködmön (filmvetítés), Irodalmi Kávéház, Magyar Népmesék (filmvetítés), 18:00 Rózsa Sándor (filmvetítés) , vadász bemutató, lovas bemutató, szamaragolás, rovásírás oktatás, hagyományőrző csoportok íjász bemutatói: Hódmezei Őrzők (Hmvhely), Maros Kara Tíz (Makó) és a Kerecsényi László Íjász Egyesület (Gyula), Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület Juhtenyésztő, Agrártörténeti és Lótenyésztő szakosztályainak bemutatói, kézműves bemutató és kirakodóvásár, táncház, civil szervezetek bemutatkozása, Magyar fajkutya bemutató, máglyagyújtás, étel- ital, dínom - dánom, stb…

A rendezvényen a Magyarok Szövetsége vásárhelyi szervezete is jelen lesz.


Írja, szerkeszti és kiadja Görgényi Gábor, szatymaz3@gmail.com, 70-2666426
Készült 1600 példányban a vásárhelyi Szoliter nyomdában, Ferenc utca, 62-534286
Nyilvántartási szám 163/281/2/2008
Köszönet Gallina Zsoltnak!

www.lapszemle.hu/tanyavilag

 

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat