tv-musor.hu

orvossag.hu

Jósda.hu

egeszsegugy.hu

deviza.hu

TANYAVILÁG - 22. szám - 2009 augusztus, Új kenyér hava Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY

TARTALOM

 

Egység - gEsG

Szakrális rendőrség

EGÉSZSÉG - Ételed, italod: orvosságod

TISZTÁZZUK A FOGALMAKAT! Zsidó hitközösség és cionizmus

Gömöri István versei: Kenyérillat; Tiszapart

 

 

László Péter: Könyvelezzelazzal

KAZAK-MAGYAR LOVASÚT

Népitánc és harcművészet

Bolhás Andor: A Pásztorok meg a píz

Amit tesz a Magyarok Szövetsége Hódmezővásárhelyi Csoportja

 



   

Egység – gEsG

"Vezérválasztáskor nemcsak az a fontos, hogy mi kit szeretünk, hanem, hogy akit megválasztunk, az szeret-e majd minket?"(Brunner János után szabadon)
Kovai Lőrinc A Nagysámán című csodálatos könyvében olvashatjuk, hogy mikor Bad Ah Csonyban megvívott egymással Buda és Atilla, bár az idősebb testvér kardja gyorsabb volt, az isteni szándék mégis Atillát emelte a nép élére. Akkoriban a hun birodalom erős volt, elbírta a testvérharcot – de most, elbír-e bármi féle széthúzást, viszályt az ország, ami gyarmati megszállás alatt van?
A Tanyavilág újság közvetíti azt a bizalmat, amit a Magyarok Szövetsége iránt érzek, a szervezet iránt, ami önmagában lévő hatalmi törekvés nélkül igyekszik és dolgozik azon, hogy a magyar emberek felismerjék a helyzetüket és felismerjék a lehetőségeiket is, hogy Magyarországon, magyar emberként hogyan lehetne élni. A tavalyi Kurultaj előtt írtam, hogy végre egy az akarat, a szándék – így most ezért ért váratlanul és igen kellemetlenül a hír, hogy a Magyarok Szövetségén belül van két ember, kettő, aki a természetes kezdetek, a kazakisztáni madjar törzzsel kötött testvéri szerződés óta nagyot alkotott, de most már nem is beszél egymással. Leírom ezt, mert rám is tartozik és mindenkire, akit e két ember is segített, biztatott, munkára késztetett – ha eltitkolnánk és gyalázatos harc menne a háttérben, semmiben nem különböznénk a mai politikai hatalom szereplőitől, azoktól, akiknek példát kell mutatnunk a magyarság iránti elkötelezettségből. Az első gondolat a megosztottságtól való félelem: a történelmet ismerő ember tudja, nem alaptalan ez, a rómaiak óta pártoskodunk – minden elromolhat, minden összeomolhat, ha kialakul, hogy én neki adok igazat, én meg a másiknak. A második gondolat, hogy hogyan lehet javítani ezen az állapoton? Kibékülés? Megértés? Harc, maradjon egy? Nem tudom s nem is tudok rá megoldást kínálni. Azt azonban, bármilyen hangyányi kis morzsa ez a tanyavilági újság, elmondom, Isten áldotta Bíró András Zsolt és Vukics Ferenc, hogy ha önérzetetek küzdelméről van szó, az senkit sem érdekel – minket, akik Bennőtök bíznak, a Haza és a magyar nemzet sorsa érdekel. Bízunk benne, hogy eszerint fogtok cselekedni akár így, akár úgy – lelketek rajta.
Egységről akarván szólni, bár távol áll a politizálás az újságtól, meg kell említeni a júniusi választások eredményét. Lassan ráébrednek az emberek, hogy magyarnak lenni nem politikai jobboldaliság és nem is pártfüggő. Kezdenek megrogyni azok a gátak, melyek szétválasztottak bennünket egymástól nézeteink miatt – és ez így van rendjén. Azok közül, akik nem a megélhetési kapcsolatrendszerük miatt hittek a kommunista, szocialista eszmékben, azok közül is sokan szavaztak a nemzeti egységre. Le kell számolnunk azzal a szokásunkkal, hogy örökké a másikat vizslassuk, múltjában turkáljunk – nehéz idők vannak, az számít, hogy MOST ki mit tesz a nemzetért.
Tennünk kell azért, hogy az emberek ne féljenek a magyar nemzeti eszmétől! Mert mire gondolnak még igen sokan? A zsidóság kiűzésére, kisebbségek kitelepítésére, nyilas uralomra, melldöngető „magyarkodásra”. Meg kell értetni mindenkivel, hogy mindez nem következménye egy egészséges, független, erős Magyarország iránti törekvésnek. Nekünk nem a régóta itt élő zsidóság, a tótok, a svábok, a románok, a cigányok az ellenségeink, hanem azok, akik hatalmukat féltve és azt megerősíteni kívánván, ezt az érzést keltik azokkal szemben, kik a nemzeti egységben látják egy élhető élet lehetőségét.
GG

Vissza az oldal tetejére

 

Szakrális rendőrség

Egy derék legény hajnaltájt hazafelé tartott a tavaszi Napforduló Szer tartásról, mikor is egyszer csak villogó kéklámpa s már oda is a jogosítvány. A Rendőrség, hű magyar lévén, következetesen, három hónap múlva, a nyári Napéjegyenlőség napján adta vissza az okmányt.
S hogy ne csak a csőcseléknek nevezett hazafiak botozása jusson eszünkbe íme itt egy szép példa. Tanyavilág egy részin, nem mondom meg merre, kihirdette a biztos: ha a rozzant, öreg, műszaki nélküli autóitokkal a gyerekeket viszitek a buszmegállóba, iskolába, óvodába, nem bánom – de ha meglátlak bennőtöket a kocsmánál, akkor végetek!
Ez a beszéd!

Vissza az oldal tetejére

 

EGÉSZSÉG – Ételed, italod: orvosságod

A WTO, WHO és a Codex Alimentanius szabadkereskedelmet támogató harmonizációs törekvései azt eredményezték, hogy időtlen, természetes gyógyszereket, ételeket és gyógynövényeket, melyek az évezredek során összegyűjtött bölcsesség eredményeként jutottak az emberiség birtokába, egyszerűen majd és szétzúzzák a nagyvállalatok kapzsisága, rövidlátása miatt. Eltitkolt tények, lefizetett tisztviselők által önhatalmúlag módosított törvények, melyek egyre nehezebbé teszik az emberek számára, hogy egészségesek maradjanak. A profitéhség nem ismer határokat.
Mit tehetünk?
Ha igen súlyos betegség éri el az embert, az első rémület után kapkod fűhöz-fához. Tán ide vonatkozik e mondás is, hisz’ fűben-fában orvosság… A gyógyszeres, kemoterápiás kezelés mellett utánaérdeklődik természetes gyógymódoknak is, még ha eddig nem is hitt bennük. Az első, mit megtalál, már talán az orvosnál, a mindennapi étkezésre vonatkozik. Ekkor gondolkozik el, hogy ezt lehetett volna eddig is így. Igen, megelőzni a bajt, olyan egyszerű dolgokkal, mint hogy naponta legalább két liter folyadékot inni, kerülni a hideget és a forrót, kerülni a nagyáruházak agyontartósított, agyonszennyezett élelmiszereit, üdítőit, bőségesen fogyasztani nyers zöldséget, gyümölcsöt. Nagyon komoly veszély a mikrohullámú sütő! A mikrohullámú sütőben a villámgyors rezgések következtében az ételek molekulái rövid időn belül degenerálódnak. A degenerált ételtől, degenerált molekuláktól nem lesz egészséges sejtépítés az ilyen ételeket fogyasztó ember szervezetében.(Némely országokban már tilos reklámozni a “mikrót”. Úgy kell elképzelnünk, hogy ami növényi és állati eredetű táplálékot magunkhoz veszünk, azok hordozzák magukban azokat a rezgéseket, életelemeket, miket azok még életük folyamán összegyűjtöttek, megéltek – és ez óhatatlan módon átkerül az emberi szervezetbe.
Azt tanácsolom nektek, hogy a mikrót hajítsátok ki, és próbáljátok ki, milyen a fentieket betartani! Már csak azért is, mert gondoskodó államunk nem sokat tesz a felvilágosításért – Az Egyesült Államokban már harminc éve fölfigyeltek rá, hogy a déli mezőgazdasági területeken megnőtt a daganatos megbetegedések száma. Rájöttek, hogy a műtrágya alkalmazása miatt nincs pótolva a talaj szervesanyagtartalma, így azóta(!) ott kötelező szelénnel dúsítani azt. A szelén nélkülözhetetlen a betegséget okozó mérgek lebontásában.
Egyre nagyobb kincs az egészséges táplálék – ezért is fáj az ember szíve, látva agyongyötört mezőgazdaságunkat…

Vissza az oldal tetejére

 

TISZTÁZZUK A FOGALMAKAT! Zsidó hitközösség és cionizmus

Békétlenség keltése nem lehet célja és eredménye sem ez írásnak. Sokan nem is mernek próbálkozni a témában, nehogy rásüssék e bélyeget. Nekem viszont meggyőződésem, hogy ami van, arról lehet beszélni. A zsidóságot érintő írásoknak két veszélyes éle van, ellentétes oldalról: egy kalap alá veheti a zsidó vallásúakat, másrészt pedig mondanivalójától függetlenül antiszemitának nevezhetik. Egyik sem jó. Ezért el szeretném mondani – ha már más, tőlem műveltebb nem teszi meg – mi a különbség a zsidó hitközösség és a cionizmus között.
Gyorsan belevágok a közepébe: Izrael állam léte a zsidó gondolkodásmód, a zsidó hitvilág legnagyobb ellensége. E meglepő kijelentést segít megmagyarázni Hirsch rabbi a Washington Post 1978. október 3-i számában: “A cionizmus úgy akarja meghatározni a zsidó népet, mint egy nemzeti egységet…ez eretnekség!
Herzl Tivadar, a politikai cionizmus megalapítójának célja Izrael állam létrehozása volt. Nagyon kevesen tudják – hisz’ a media a másik kézben van – hogy komoly zsidó szervezetek tiltakoztak ez ellen annak idején. Miért? Mert hogy a hitközösség nemzetté alakítása nem egyezik a Próféták szellemi és egyetemes gondolatával. Példa erre a Montreali Kongresszus indítványa:
“Mi teljesen helytelenítünk minden olyan kezdeményezést, amely egy zsidó állam létrehozását célozza. Az ilyesféle kisérletek nyilvánvalóvá teszik Izrael küldetésének téves felfogását… amelyet a zsidó Próféták elsőként hirdettek… Kijelentjük, hogy a judaizmus célkitűzése sem nem politikai, sem nem nemzeti, hanem szellemi… Egy messianisztikus kor után áhítozik, amelyben minden ember felismeri, hogy egyetlen nagy közösséghez tartozik Isten Királyságának megteremtésére a földön.”
“A Judaizmus Amerikai Tanácsa tegnap küldött egy levelet Christian Herter úrnak, hogy tagadja meg az izraeli kormánytól a jogot, hogy minden zsidó nevében beszéljen.”(Le Monde, 1960.június 21.)
A második világháborúban a cionista célkitűzés nem minél több zsidó megmentése volt, hanem minél több zsidó Palesztinába telepítése. “Akárhogy jajveszékel kétmillió, inkább megmentünk tízezret, aki majd Palesztinában dolgozik.”(Ben Gurion)
A különbséget a bibliamagyarázat segít még jobban megérteni: a prófétikus magyarázat szerint, amikor a Próféták felidézték Cion helyreállítását, akkor nem a föld volt az, ami önmagában szent jelleggel bírt. A cionisták a Torára hivatkoznak, hogy jogosnak tüntessék fel Dávid és birodalma hódításait. (Nem véve figyelembe más dokumentumokat és régészeti feltárásokat sem)
Erre hivatkozván Mózes utóda, Jozsué, Kánaán (Palesztina) meghódításakor rendszeresen folytatta az etnikai tisztogatás politikáját.
Ez folyik napjaink Palesztinájában is: a vallásilag felmagasztalt fajirtás politikájának szó szerinti utánzása. És bizony ez nem gyerekjáték: láthattuk 1995. November 4-én, mikor meggyilkolják Jichák Rabin izraeli miniszterelnököt “Isten parancsára”, miszerint ki kell végezni bárkit, aki átengedné az araboknak az “ígéret földjét”(ma Cisz-Jordánia) és láthatjuk ma is Ghazában.
E rövid ismertetéssel az volt a célom, hogy megelőzzem az értelmetlen zsidószidalmazást és teret adjak az értelmes bírálatoknak, az igazság, a békesség keresése reményében.
(Az idézetek Roger Garaudy Az izraeli politikát megalapozó mítoszok című könyvéből valók.
Köszönet Tóth Csabának, aki már, ha azt mondtam, zsiráf, is rám szólt, hogy ne zsidózzak és Kis Dzsorilla Péternek, ki Garaudy könyvét ajánlotta.)


 

Vissza az oldal tetejére

 

Kenyérillat

Az utcát járom
Kopognak lépteim
Rábiccentenek fénylő ablakok
Esőmosta aszfalt tükröz
Tiszta éjszakát és áraszt
Mosott felhőillatot
Megérzem benne a szalmafüst ízét
Amint emlékeim közt kutatok
- látom a nagyanyám
hajlong a dagasztóteknő
repedt oldalán
míg körbenyalják a lángok
a kemence tátott
kormos száját – éhes kapuját…
Onnét indultam én
s a kenyérillat
mindig kísér…
most úgy pattannak ki akár a bimbó
emlékeim, ha régre-éhezem
álomképnek tűnik a kémény
nyitott szemével égre néz
gyomrából a kolbászsimító füst
a téli reggel fagyos terébe ér
A füst újra itt van
orromba jött – érzem illatát
A tócsákra kicsöppen könnyem
Összetörve tükre csillagát

 

Tiszapart

Nem tartok igényt a jussra
Nem fütyörészek hetykén
Hazám zugába bújva
Lapulok füzek mentén

Mondják – hazatalálnék
Nem zörgetek az ajtón
Elhullott minden szándék
Girhes prédámat hajtom

Irhám szaggatja átok
Tiszapart – semmi partja
Messziről követ a lábnyom
Tántorgok csorba karddal

Csapásaimon csapdák
Acélfény hideg lesben
Tudom – számomra hagyták
Kezdetem végezetlen


Kedves Gábor, a Keleti Bástyát felösmérni vélem… mégpedig a következő filozófiára alapozva. A „keritést lehet hogy okos ember találta fel, de az is lehet hogy nem volt okos ember… a kerítés csak parádé”. De ez csak merő filozófálgatás, mely csupán –elégtelen premisszaként - abból indít hogy a Kotormán- Tanya szép fotóján nincs látható kerítés. A rög-kemény valóság azonban hogy kedves kismenyem (szobrászművész) rengetegszer időzött(?), nyaralt (?) ott, kiskorában éspedig, mert az Édesapja és a Tanyagazda möglehetős’ jó-barátok voltak egykoron. Mindenesetre köszönöm szépen hogy verseim mindig ily’ felemelő környezetben jelenhetnek mög kedves teNálad. Igenöst jó és tevékeny utat tervezek ősszel Tiszántúlra, de feleségemhez köll igazodni. Ha Jó- Isten segél : béjutok a tanyavilágba esmég. S rajzolni. Azaz és/v. ámde most nem versekkel hanem hitvány földimásom képiben. Koszt-kvártély nem kell, legföljebb megint egy -etlen -éccakai alvás- a tanyádon… ha már kész. Bicskám mög lesz vereshagymával. „A tanya Mátyás király óta eljutott a bicskáig, s azt oly szépen használja, hogy az étvágytalan beteg embernek ehetnékje támad, ha meglátja…”

Idézetek Tömörkénytől. Ölel László Péter.

Vissza az oldal tetejére

 

László Péter: Könyvelezzelazzal

(Szent Meggyőződésem hogy a farkas üzenetét ottan értik s mögértik)
Kerülén: =Hunok szent folyója, Örödögborda=páfrány (gyergyói- székely)
Pokolsár- Iszapvulkán =(székely, -Háromszékei- Kászon)
Mivanmajárás- = Pünkösdtől Szt Ivánig terjedő napok

Könyvelezzelazzal…
poszapuhapamlaggal

Faggyal zúzzal hóharamattal
Ördög(bordán rúg s)
repít fel (pokolsárból)
mivanmajáráskor
… a farkasdal…

farkascsordában
farkascsodában annak zúgában
annak álmában ágában
töndérszírom színében virányában
valahonnan… Kerüléntől-
folyó martjától…

(f)elszóródó
jádé-kincs
a farkasdal---

 

Vissza az oldal tetejére

 

KAZAK-MAGYAR LOVASÚT

Július 10-én, a kazak vízumuk érvényességének utolsó napján Péter és Gábor végre átjutottak a kazak határon!
Az orosz határállatorvos is elfogadta a lovak papírjait, most az orosz vámosok miatt állnak. Valamit még be kell fizetniük Asztrahanban, hogy beléphessenek, de ezt persze már csak hétfőn lehet majd intézni. Tehát még két nap kényszerpihenő, de immár a "senkiföldjén".
4 nap várakozás, bürokráciával való küzdelem és nem kevés pénz árán (csak az autó beviteléért 600 eurót fizettek) Péter, Gábor, Kendzse és Máska ma beléphettek Oroszországba.
2009. július 16. Lovasaink elé újabb akadály gördült: július 24-én lejár az orosz vízumuk, és mint megtudtuk, államközi egyezmények értelmében nem hosszabbítható, új vízumot pedig fél év után lehet újra kérni. Tehát legkésőbb jövő péntekig el kell hagyniuk az országot.
A nagykövetség is azt ajánlotta lovasainknak, hogy mindenképpen érkezzenek meg a határra a vízum lejárta előtt, mert ottani szokás szerint aki lejárt vízummal akar kimenni, azt nem csupán kiutasítják az országból két évre, mint máshol, hanem ki sem engedik.
Így hát - bár nem volt könnyű döntés - kerítettek egy teherautósofőrt, aki a lovakat kb. 800 km-t odébbvitte. Most az orosz-ukrán határ előtt 130 km-el vannak Slavjansk na Kubani környékén, de sajnos a tervekbe ismét beleszólt az autó is. Jelenleg egy autószerelőnél áll szétszedve, és talán holnap kész lesz.
Péter és Gábor reggel jelentkeztek az orosz határon. Az ottani határőröknek nem is volt gondjuk velük, de azt mondták, nem léphetnek ki, mert az ukránok nem fogadják őket, arra hivatkozva, hogy a lovak magántulajdonban vannak és nem valamilyen cég tulajdonában. Itthonról eközben a nagykövetségek segítségével próbáltunk intézkedni. A határkomp vezetőjével át tudták küldeni a papírjaikat az ukrán oldalra Kercsbe. Ekkor kiderült, hogy a papírjaik mégis rendben vannak, viszont az autó, a lovak és fegyverek behozataláért 15 ezer dollár kauciót kérnek, amit állítólag az országból kilépéskor visszafizetnek.
Az oroszok így ma este kiengedték őket, és a lovakkal együtt felszállhattak a kompra!
Most Kercsben igyekeznek elérni azt a vámosoknál, hogy ne kelljen ennyit fizetni (a legtöbbet az autóért kell), akár olyan áron, hogy az autót otthagyják. (www.goldenman.eu)
(Sajnos megbántottam számomra igen kedves komámat, Bóta Andrást, a Rákóczi lovastúráról szóló írásomban, amit igen bánok, s azzal szeretném jóvátenni , hogy ideírom, Ő és Csepin Péter szétválaszthatatlan igaz barátok. Remélem hamarosan egy bor mellett is tisztázzuk! GG)

Vissza az oldal tetejére

 

Népitánc és harcművészet
Kisberényi beszélgetés v.Pucskó Zsolttal

Igen jó szívvel járunk Kisberénybe, a Gyula völgyébe. Már másodszor voltunk párommal csak ketten - meg még egy nagy zöld gyík is lakott a jurtában – ami most, Húsvét lévén Zsoltnak is jól jött, mert mi ellátván az állatokat, addig ő pihenhetett vagy locsolkodhatott kedvire. Beszélgetéseink most a Zsolt által a népitánc segítségével kifejlesztett hun-magyar harci botolóról szóltak és e kapcsán a mai ember életéről. Nagyon sok értékes gondolatot hallottam, megpróbálom most visszaadni, de ha nem sikerül teljesen, az sem baj, legalább elmentek majd személyesen hallani őt – mindnyájatoknak ajánlom.

- Nagyon tömören úgy mondanám, ahogy táncomba is beviszek harci elemeket, úgy a harcban is használom a népitánc mozdulatait. Hosszú népitáncos múltam alatt felismertem a pásztorvilágon belüli stílusokat, pontosan megfigyeltem mi az azonos és különböző a kondásztáncban, a juhásztáncban a csikóstáncban és a többiben. Alapvető különbség maga a munkáját végző más állatokat tartó emberek mozgása. Közös bennük a lélek jelenléte – csak a lélek által lehet irányítani, ahogyan mutatja lelkipásztor szavunk is. Fájdalmam, hogy a ma népitáncából eltűnik a mondanivaló, csak a forma marad.
Harci stílust keresvén, tehát egyszerre kell használnom a formát és a tartalmat és megtalálnom az eszközzel – a bottal – való kapcsolatot. Eszköz = ész köz – kapcsolat köztem és a világ között. Bot által végzem a munkát. A bot lehet magasan és mélyen, úgy mint ahogy a botoló táncokban változik és úgy, mint a magas és mély hangrend változik népdalainkban. A Jóisten az én testemen át végeztet munkát velem s ha megtalálom a kapcsolatot Istennel és az ősökkel, akkor ez a kapcsolódás erős. Botharcban a végtelenség mozdulatai jelennek meg úgy, hogy a rezgés látható, amit megélek, láthatatlan – kapcsolat a lélek által van, s ha tudjuk tartani, a tudás valósággá válik tehát képesek vagyunk érzékeltetni az ellenséggel mennyit tudunk s le tudjuk győzni. A hun seregek annak idején képesek voltak órákon át mozdulatlanul állni – volt, hogy ez is elég volt, hogy az ellenség feladja. Tudjuk, néha csak két harcos állt ki serege, nemzete képviseletében – micsoda hit kellett ehhez!
Annak idején természetes volt, hogy látták az összefüggéseket az isteni szándék, a három és a két dimenzió között. Ha ezt kutatjuk, mi magyarok szerencsés helyzetben vagyunk rovásírásunk által. A rovott jel a teremtésből kivett mozdulatlan mozdulat. Az ember észlelte s a rovás által megnevezte a világot. Például a szár, mint fogalom jele I , kiejtése esz, de a panellakók is láthatják a rengeteg kát: k , ek, mint keret, káva.
Két botot használok, hisz’ a két fél: egész. (A magyar nyelvben félszemű, félkezű!) A hun-magyar harci botoló kifejezésben ez utóbbi a magyar, tehát a stílus, a hun pedig a kapcsolódást jelenti őseink világához.

 

Vissza az oldal tetejére

 

Bolhás Andor: A Pásztorok meg a píz

Szépen pitymallott a Hortobágyi Pusztába. Ippeg csak lehetett látni valamit. Hideg vót, de a pára felhőteteje már veresen izzott a felkelő nap sugaraitól. Már messziről látszana a pusztaságban – ha nem vóna oly fene nagy köd – hogy két ember ott ballagtanak. Ha közelebbről is meg nízük őket, hát az öreg Gergely számadó vót az, meg a bojtárja a Jancsigyerek.

- Te Jancsi! Hát. Látod-e aztat a szíp gizölgi tehénylepínt?
- Hááá. – bólintott amaz.
- Hát te Jancsi, ha annak felit megeszed, én is felepízem odaadom…
Gondót a Jancsi szípet is, csúfot is, de végül csak úgy gondolta leginkább, hogy hát a Csikasz kutya
sem döglött meg tille, meg osztán a píz is jó lesz a vásárba. Hát lekucorodott melléje…bicskájával
szípen megfelezte…osztán kanalat rántott s kezte nagy hirtelenséggel a pofájába bedurrasztani. Hogy
végzett vele, hát szokása szerént bajuszát törölgette vóna, ha zsenge kora ellenére lett vóna neki. A
számadó meg úgy kacagott, hogy nem tudott jókedvében hova lenni. Nem úgy a Jancsi…az vágott
olyan savanyú pofát s kezét az öreg elé tolta. Meg is lett jutalma mind a tíz fitying. Ettil lett neki
féktelen jókedve, hiszen így néki harminc vót, a számadónak meg csupán tíz maradt. Ilyen vígan
ballagtak be a nagyvásárba. Vót ott akkora forgatag meg csinos fehérszemély, hogy az egészril meg
is feledkeztek. Szokás szerint ki-ki maga portékáját cserélte. Szépen ment a csere-bere beszédezés,
mind el is fogyott a tarisznyábúl a portéka, de tele is lett étellel, itallal de még dohány és egy új beretva
a számadónak és egy új kalap a Jancsinak. Mivel pízzel senki nem kérdezett, így azt el is felejtettík
kipróbázni szípen. Hazaúton még megállottak a Bogárzói Csárdánál, kicsikét illogatni, hiszen igen jó
kedvükbe vótak. Az öreg Gergely sem vetette meg a jó bort, de az haggyán ahoz, amit ez a fattyú
Jancsi csinált. Berúgott mint a szamár. El is feküdött szípen a sarokban. Sötét vót már, hát a számadó is jobbnak tanálta hacsak hajnalban indulnak, mert a sok jó étkeket valami gatyaszárból való betyárok eloroznák.
Hát maga is a kemence sutba kucorodott subájára.
Hajnalban el is indultak a karám felé, már jártak a kútgémek, mire a ködtől látni lehetett. Hát ugyanazon a csapáson ballagtanak, mint tegnap, csak visszafelé.
Eccer odaértek Hát eccer odaértek a fél lepínyhez.
Akkor vót ám jóíző kacagás.
- Hé Gergely bátyám, most mondok én es valamit.– szót Jancsi – hát ha maga béfalja annak a lepénynek másik felit, én is adok tíz fityinget magának!
Az öreg csak hümmögött magába. Aztán csak lekucorodott mellíje szípen, nehogy mán az egész pusztanépe azon nevessen, hogy a bojtárnak annyi píze van, mint a számadónak. Meg hogy nem volt
mersze…Kicsinykét meg is sózta, hiszen mégiscsak úriember vót. A bajuszát félrekotorva kezte szépen, komótosan eszegélni. A Jancsi meg csak nevette. Hogy elfogyott, lett is jutalma, Jancsi odadta a tíz fityinget.
Ballagtak tovább. Hát egyszer megszólalt Jancsi.
- Gergely bátyám ez a píz egészen eszünket vette, hiszen hogy is vót, ketten megettünk egy egész szart teljesen ingyen!
Akkor vót ám csak nagy nevetés. Azóta se nem nyúltak még a pásztoremberek pízhez. Az a negyven
fityinget is pipába tömve égették el.

Az ország legnagyobb szabadtéri rendezvényét szervezi meg társadalmi összefogásból a Magyarok Szövetsége. Ebben az évben a Szövetség települési csoportjai 1200 rendezvényt szerveztek. A településeket szervező közösségek a tavalyi Kurultajhoz hasonlóan állami és uniós pályázatok nélkül valósították meg terveiket. Ezen csoportok 2009. augusztus 21-23-án Kunszentmiklós–Bösztörpusztán 495 civil szervezettel közösen tartják az ország valaha volt legnagyobb társadalmi, kulturális, hagyományőrző rendezvényét és magyar termékek vásárát.
A rendezvény célja, hogy egybegyűjtse a pártoskodás nélkül nemzetben gondolkodó magyar közösségeket és elegendő erőt és hitet adjon a résztvevőknek a további tettek megvalósításához.
A piaci csoportok által birtokolt médiafelületek továbbra is mostohán bánnak a magyar emberek lelkierejéből megvalósuló történésekkel. A Magyarok Szövetsége folytatta a tavaly jól bevált receptet: személyesen szólította meg az embereket. A lakossági fórumok, a vásárok, megyegyűlések hatására az emberek kíváncsian várják az Országos Gyűlés programjait és a nemzeti összefogás és összetartozás élményét.

 

Vissza az oldal tetejére

 

Amit tesz a Magyarok Szövetsége Hódmezővásárhelyi Csoportja
Magyarok Boltja, Magyarok udvara

A vásárhelyiek, mint mindig, komolyan veszik a dolgukat. A Lázár utca 7. szám alatt megnyílt egy bolt és egy udvar étellel, itallal, zenével. E két helység ellátja az alapvető feladatot, azaz hazai termelőktől olcsón és jót lehet vásárolni, a csárdába - mi lönne más? Jó zene, sültillat, jókedv: csárda – betérve pedig bárki emberfia beszélgethet, kérdéseket tehet föl, mi végre van ez az egész, és olyan is volt, aki itt tudta meg, hogy az Árpád sávos zászló – amiből két gyönyörű selyem példány is lengedez a Péklángos fölött – nem fasiszta mozgalom jelképe. Tegnap este, a Csomorkányi Templomromnál tartott Nagyboldogasszony Szer tartás után ide érkeztünk s nagy lelkesedésemben megengedtem a gyeröknek, hogy kólát igyon – de hát nem vót! Kérdezem Nagylacit, szándékosan-é, még szép. A boltba reggelente friss zöldség érkezik, este, amit már nem visz haza a termelő, kirakják egy ládába ingyen. A bolt folyamatosan, az udvar augusztus 1-23-ig van nyitva, de nyit még az idén. Szóval minden van, ami kő. Csak így tovább!


 

Vissza az oldal tetejére

 


Írja, szerkeszti és kiadja Görgényi Gábor, szatymaz3@gmail.com, 70-2666426
Készült 1600 példányban a vásárhelyi Szoliter nyomdában, Ferenc utca, 62-534286
Nyilvántartási szám 163/281/2/2008
Köszönet Gallina Zsoltnak!

www.lapszemle.hu/tanyavilag

Köszönet a kuruc.info-nak!

Fenti helyen tájékozódtam a világhálón arról, hogy június valahanyadikától drágább lesz az útlevél illeték – Németországban ingyenes! – és ujjlenyomatot is vesznek. Sajnos nem jelent meg időben Tanyavilág, hogy másokat is figyelmeztessek, de magam és kedvesem még a változás előtt megcsináltuk, nem kevés pízt spórolva. Egyik napilapunkban is láttam, ahogy nagy betűkkel a címoldalon hirdeti: mától drágább az útlevél! Az aranyosak! Mindent az olvasóért!

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat