tv-musor.hu

orvossag.hu

Jósda.hu

egeszsegugy.hu

deviza.hu

TANYAVILÁG - 25. szám - 2010 Június, Napisten hava Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY

TARTALOM

 

POGÁNY

Naptemplom, Tündérkert

NEMI ÉLET A TANYÁN - 2. RÉSZ

James Hetfield, tanyavilág

Katinka Kinka és Mohammed próféta

 

 

 

Árok

Egyperces egyherces

MITŐL VAGYUNK BETEGEK? 2. RÉSZ

Iszlám

Onody Gyula: Koppány kövére rovom


POGÁNY
Válasz a Magyar Katolikus Püspöki Konfrencia körlevelére

A katolikus egyház körlevelében az úgynevezett „újpogányság” terjedését tartja veszélyesnek. Elmondja, hogy keresztény hitünk nem csupán az ember istenkeresésének eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be s az ezeréves magyar kultúra nem érthető a keresztény hit nélkül. Kérdés az, hogy a katolikus egyház a híveit s a magyar embereket félti, avagy csupán saját szerveződését? S mitől és miért félti? Kezdjük az elején, mit is jelent: pogány.
„A kifejezés latin eredetijének, a paganus-nak az alapszava, a pagus, Páriz Pápai Ferenc 1782-ben Nagyszebenben kinyomtatott szótára szerint egyetlen jelentésu, ez pedig: Falu.
Lássuk, a szó mai, szigorúan vallástörténeti értelmében vett pogányság vajon mit jelenthetett eredetileg, azoknak a száján, akik a rá vonatkozó keresztény szóhasználatot kialakították. Forrásunk ezúttal az Újszövetség lesz, annak is az utolsó könyve, az Apokalipszis. Példamondatunk a 2. rész 26. versében olvasható, Károli Gáspár modernizált fordításában : És a ki gyoz, és a ki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon... ! Az eredeti görög szövegben a mi pogány szavunknak megfelelo helyen az ethnosz szó áll, ennek a jelentését pedig az Újszövetségi görög-magyar szótár így adja meg: nem, nép; tá ethné= a pogányok (pogány keresztények) szemben a zsidókkal... Az 1875-ben Sárospatakon kiadott Soltész Szinyei-féle ógörög-magyar szótárban a megfelelő tételnél még ezt találjuk: sokaság, sereg, csoport, nyáj, falka; nép, néptörzs, nem, nemzet, nemzetség; tá ethné: népek, pogányok; ugyanitt az ethnikosz származékszónál: népi, népies; külföldi; pogány. Az Újszövetségbe ez utóbbi választékból már csakis a pogány, mint nem-zsidó jelentésárnyalat örökítődött tovább.
Ha ezek után az újabb kori indoeurópai nyelvekben is utánanézünk címszavunknak, akkor rendre visszacsatolódunk a fenti szinonima-láncolatok egyikéhez vagy másikához. A francia nyelvben például gentil, mint melléknév, egyszerre jelent pogányt és csinosat, takarost; fonévként viszont nemes embert. Angolul a neki megfelelo gentile szó jelentése viszont a modern zsebszótárban már csupán ennyi: nem zsidó (Országh László, 1977). Mindkét kifejezés, illetve jelentésük láthatólag az újszövetségi nemzetek=nem zsidók, nem-zsidókból lett keresztények stb. formulázásra megy vissza. (Vö.: Pál apostolnak a Rómaiakhoz írott levele, 2:24; 3:29-30.) Ősforrása pedig még ennél is korábbi időszakban, az Ószövetség szóhasználatában lelhető fel. Az Ótestamentumban a gôjîm gyűjtőfogalma azoknak a népeknek, akik Isten népétol (héberül am) különböznek (RGG., Heidentum címszó). A pogányság ebben a megközelítésben tehát – az RGG. jó nevu szerzoje, G. G. Diehl szerint – eredetileg a gój-ság szinonimája.
Ha most már össze akarjuk foglalni a szótárazás során nyert tapasztalatainkat, akkor azt kapjuk, hogy aki pogány, az deficiószerűen a következo sajátosságokkal rendelkezik: idegen (külföldi), vidéki, falusi, pusztai, népi, paraszt(i), nemes, nemzetes (nemzetséghez, illetve nemzethez tartozó}, csinos (megnyerő), nem zsidó (gój), illetve nem zsidóból (gójból) lett keresztény, és végül: valamilyen kapcsolatban áll a nyelvvel, mint olyannal, a szónak tovább nem szűkített, de utalásokból kikövetkeztethető értelmében, hogy olyan nyelven beszél, amelyik nem az őt pogánnyá minősítő személy vagy embercsoport saját nyelve. Nyelvében él a pogány – mondhatnánk az utolsó tétel parafrázisaként, alig esvén túlzásba, hiszen, mint láttuk, a pogány szó egyebek közt nemzetit, nemzethez tartozót is jelent, s így a mondat torzulásmentesen fordítható át abba az ismerősebben csengőbe, hogy nyelvében él a nemzet.
Míg a magyar ősvallás kutatói a múlt században még a Teremtőtől kezdve figyelték a vallásos jelenségeket, a XX. század kutatói kiszűrték a kereszténységben meglévőt elképzelt ősvallásunkból, csak azt kutatták, ami rajta kívül rekedt... Róheim Géza a mitikus lényekben és a nagy ünnepekben is csak azt kereste, ami bennük nem keresztény. Mintha eleve feltette volna, hogy régi hitünkben semmi olyan nem lehetett, ami a kereszténységben is megvan.” (Folytatás a következő oldalon)
Miután jó alapokat kaptunk az előző oldalon idézett Pap Gábortól – helyhiány miatt kimaradt, de a jobb megértés kedvéért az orosz szótárból: jazicsesztvo= pogányság ; jazicsnyik= pogány (férfi) ; jazicsnij= nyelv - ugorjunk egyet a mába s nézzük meg, kiktől tart a katolikus egyház, kik is azok az „újpogányok”? Mikor megjelent a körlevél, a helyi újság már hírt is adott róla, bár kihagyta belőle a kommunizmus és a globalizmus bírálatát, amit egy sorban említenek az „újpogánysággal”. Magáról a jelenségről azonban semmit sem ír, csupán az interneten megjelent olvasói visszajelzéseket közli, melyek alig-alig bírva a nyomdafestéket, szidalmazzák a katolikus egyházat. Még a mellékelt fényképen is egy Árpád-sávos zászlót tartó üvöltő fiatalember igen előnytelen képe látható – de szó sem esik róla, kik is ezek az emberek, mit csinálnak, mit gondolnak? Ez újság szerkesztőségét ajánlott levélben meghívtam egy Szer tartásra, hogy saját szemükkel lássanak, de nem gyüttek el sajna.
A Szer szavunk jelenti valamely dolgunk, elhatározásunk, ünnepünk együtt való megbeszélését, megülését a hitünk segítségével. Őrzi nyelvünk is: Puszta-szer, egy-szer, szer-elem, gyógy-szer… A szertartás szavunk tehát: Szert tartunk. A legfontosabb Szerek a két Napforduló és Napéjegyenlőség a Boldogasszony-ünnepek, Pünkösd. Megszólíttatnak az Égtájak, a Nap, a Földanya. Dobolás, tűzgyújtás. Kislányom mindig nagyon várja azt a pillanatot, mikor vagy egy gallyat, vagy papírra felírt kívánságot dobhatunk a Szer-tűzbe. Persze ő még lassan jön rá, hogy ilyenkor valamely rossz tulajdonságunktól szeretnénk megszabadulni. (Nem egy új cd-re vágyunk…). Többen gondolhatják azt, hogy megszállott önjelölt sámánok, táltosok örjöngenek. Önjelöltek az élet minden területén akadnak. Nevezheti magát bárminek akárki is. A lényeg, hogy lehetőségünk van megtalálni azt, amit keresünk. Léleksegítő – így nevezi magát egy ismerős Szer-vezető. És az is. Becsengethetsz hozzá éjfélkor, hívhatod munkaidőben: segít. Nem beszél, kinyilatkoztat: beszélget – veled. Tavaly az Árpád-kori Csomorkányi templomromnál hetvenöten voltunk. Korabeli ruhákban csak néhányan. Egyszeri, rendes emberek, fiatalok, idősek, munkások, művészek – akár Te is lehettél volna. Jóság és szeretet. Keresése önmagunknak, tisztelet adása őseinknek. Hogyan lehet ilyet gondolni is akár, hogy „támadják a kereszténységet, mint Szent István korában”?! Ki támad kit? István király tízezrével gyilkoltatta le az ősi hitben élőket. „Első települői a X. és XI. században azok voltak, akik a magyar királyok német és talján papjai elől kerestek menedéket, mert vagy az Öregisten hűségében kívántak megmaradni, vagy nem voltak hajlandók az Új Isten papjainak szolgálatában művelni saját, szabadon foglalt földjeiket.” (Wass Albert). Rovásírásunkat eltüntették. Miért? Mert abból is kikövetkeztethető ősi hitünk. De miért fáj ez bárkinek is? Miért „veszélyes”, ha valaki kutatja, érdeklődik? Hisz’ magyar nép és kultúra István előtt is volt. A katolikus egyházat nem szapulhatom: nincs bennem elég rosszindulat és teológiában sem vagyok erős. Annyit azonban meg merek jegyezni, hogy lelki békére és jóságra késztető hitet nem sajátíthat ki semmiféle szerveződés. Lehetne keresni a kapcsolatot egymással: beszélgetni arról, mit jelent a Megváltás, volt-e szerepe Jézusnak és mit jelentett a kereszténység István előtt? Milyen változásokat hozott a keresztény hitbe a katolikus egyház? „Minden magyar felelős minden magyarért”. Ha így van, főleg ezekben a vészterhes időkben, semmilyen szinten nem engedhetjük meg az egymással marakodást. Nem véletlen, hogy ezernyi ember keresi most ősi hitvilágunkat. Eljött az idő, mikor új és hősies nemzeti mítoszt keres a magyar ember, amely az őskeresztény magyar hitvilágon és eredetmítoszon keresztül szakrális választást kínál a judeo-keresztény tanokkal szemben. Ha ezt a gondolatvilágot, jelenséget a katolikus egyház támadásnak nevezi, csak tovább folytatja hiteltelenné válását.
Áldjon mög Bennőtök az Öregisten s dicsértessék a Jézus Krisztus! G az isten!

 

Vissza az oldal tetejére

 

Naptemplom, Tündérkert

1999. aug.11.én a Napfogyatkozást az Ó-Budai Hajógyári szigeten néztem. EGYedül. Azt követően „valami” rabul ejtett ott, annyira, hogy oda is költöztem. Ki sem tettem a lábam a szigetről úgy egy évig. Megjelent egy gondolat bennem: „teremts Tündérkertet!” No jó, de mi az, hogy TündérKert? Jött a válasz: „egy hely, ahol a Tündérek jól érzik magukat, nekik van.” Mivel a gondolat makacs volt, és a „Sors Igazgató” úgy rendezte körém a történéseket, ráálltam. Ahogy a mesében, azonnal megjelent egy gyönyörű Asszony – áldott állapotban volt épp – és azt mondta: „jöttem a Tündérkertet megtervezni” Kiderült, hogy Őt a szakma úgy nevezi, „a Fény kertésze” Müller Krisztinának hívják. 2000-ben ősszel elkezdődtek a munkálatok. Hold hídon és Vénusz hídon keresztül lehetett belépni a Kertbe, a növények egymás mellett úgy helyezkedtek el, ahogy zodiákus szerinti helyük volt. Saját kutat fúrattunk, és Búbos-kemence adta a „tűz” pontot. Nap hídon keresztül léphettek a látogatók a közepén lévő Nap-Házba, amelyről később kiderült: Templom!
Ujjongva hozták a fényképeket a munka során megmutatni, mert sok szivárvány-ív töltötte be a Kertet! Ilyet még senki sem látott.
Azután 2001-ben tavasszal a Kert Életre kelt! Első vendége egy lány volt. Akkoriban a Magyar Szexológiai Társaság alapító tagjaként, és mint szülész-nőgyógyász orvos, foglalkoztam orgazmus-problémák megoldásával is. Telefonon hívott, a Kertben találkoztunk. "Tündé"- nek hívták. A hintaágyon ülve beszélgettünk, amikor nekem szegezte a kérdést: „miért Tündérkert ez?”. Hümmögtem, jó kérdés! Ekkor lábunk elé telepedett egy rigó pár. Fiú és lány rigó. 1 méterre tőlünk, és nem tágítottak. Majd a szintén egy méterre lévő fa törzsére szállt egy csuszka pár. Fiú, és lány csuszka. Szemmagasságban. Néztek ránk, és nem mozdultak. Ekkor megjelent egy cinke pár, és énekelve elkezdtek röpködni kettőnk között fejmagasságban. Oda-vissza. És csak énekeltek. Egymásra néztünk. Nem kellett mondanunk egymásnak semmit... Innen kezdve TUDTAM, hogy a Tündérek jól érzik magukat ezen a helyen!
A Kert nyitott maradt mindvégig. Bárki, bármikor élvezhette. Amikor 2002-ben a nagy árvíz elborította az egész szigetet, csak csónakkal lehetett közlekedni a méteres vízben, akkor csoda történt. A víz a szintben fekvő Tündérkert-be nem jött be! A Szigeten dolgozók ladikból kiszállva beléptek a Kertbe, és azonnal azt kérdezték: „Mi van itt? Mintha megállt volna az idő”
Árpád-kori romtemplom, CsomorkányAttól kezdve igen nagy tiszteletnek örvendett – az addig furcsállott - Tündérkert az egyszerű, de végtelenül jó-szívű mesteremberek szemében. Három év alatt 1000 rendezvényt tartottunk a Kertben. Ingyen gyógyítottunk. Csontok forrtak össze, meddő nők gyermekáldást kaptak. Tanítottuk az ősi magyar tudást, történelmet. Tánc-meditációinkon sok lélek szabadult ki börtönéből. A Hajógyári szigetet „privatizálták”. Izraeli befektetők kapták meg. Azonnali távozásra szólítottak fel bennünket. A Sors iróniája, hogy 2004 májusában a MAZSIHISZ öregjei tartottak majálist a Kertben. Ez volt az utolsó rendezvényünk. Isten áldja meg Őket érte!
Azt szokták mondani, “várják” a Messiást, vagy “várják” Jézus második eljövetelét. Meggyőződésem, hogy ha ma megjelenne, nagy riadalom támadna, és azt kiabálnák az emberek, “még ne, még nem vagyunk készen”. És ha kell, ennek a véleményüknek nyomatékot is adnának – egy újabb keresztre feszítéssel. Tündérkertek általunk, MAG-ős Lelkek által fognak születni, Kárpát-medence szerte. Bennünk születik a vágy a jóra, a békességre, a szeretetre. Bennünk születik Újra az Úr Jézus, az Ő Országa Mi Vagyunk ! Többé nem lehet Krisztust keresztre küldeni, mert akkor maga MAGunkat feszítjük meg, mi veszünk oda.
(Dr,Czeke András honlapjáról: www.naptemplom.eoldal.hu)

Vissza az oldal tetejére

 

NEMI ÉLET A TANYÁN - 2. RÉSZ

Előző számban Szenti Tibor Parasztvallomások című könyvéből idéztem, most csámcsogjunk egy jót egy közelmúlti történeten. Micsoda jó dolog egy tanya!
Már nem is említem, kinek a tanyáján esett meg az alábbi eset, úgyis kitaláljátok. (Bár abban az időben még sok üde bástya élt és virult a tanyavilágban). Ott lakott épp Zoli is, aki igazi, fergeteges kurucos ízt hozott a zempléni vidékekről a pusztai betyárok közé. Napjainkban már körzeti megbízott – de nem meghízott - közmegelégedésre. Na szóval, egy kedves nyári napon megállapodott Janival – Úristen, elszóltam magam..! – hogy miközben ő benn beszélget a szomszéd lyányival, ha gyünne annak gyanakvó édösanyja, Jani egyszerűen, feltűnés nélkül kikapcsolja a rádiót, ami kinn bömbölt. Ez lött vóna a jel. No hát, nem kapcsolta ki. Aszongya később, elfelejtötte. Belép a szobába a mama, előtte egy kupac dunyha, a végibűl Zoli feje emelkedik ki, arcán vigyor s így szól: kezitcsókolom! Föltalálta magát. Mi mást mondhatott volna? Anyuka némán el.
Ennyi év tapasztalatával a hátam mögött, ha a nyakamat nem is, de tán a bal kisujjam föltenném rá, hogy szándékosan nem húzta ki az áramot a disznó. Kérdezzétek csak mög tűle!!!


Vissza az oldal tetejére

 

James Hetfield, tanyavilág

Bezárt a diósgyőri Bányász kocsma! Kocsmakulturával rendelkezők, folknapokra járók bizony megkönnyezik ezt a szörnyű hírt. Az ősi kocsma, a Diósgyőri Vár mellett, békeidőben bányászok, munkások, alkoholisták, művészek és a felszabadult lelkű ifjúság kártyázó, sakkozó, és verekedő helye volt. Ünnepnapokon, mint főleg a Diósgyőri Folknapok, pedig kihagyhatatlan eseménye volt az idelátogató szórakozni vágyóknak. Volt, aki három napig ott ült.
Hasonló volt Szegeden a híres Sárkány, a Nejlon, a Tóth. Zoltánffy István festőművész csodálatos hangulatú képe a Sárkányról ma is látható a Móra Ferenc múzeumban. E helység 170 év után zárt be (nővérszálló lett belőle: szerintetek jól alszanak?) és egyetlen újságcikk sem méltatta! Pedig ennyi idő alatt Szeged történelmének tükre volt: megfordult benne napszámos, naplopó, úrifiú, kisgazda, nagygazda, betyár, perzekútor, hivatalnok, öltönyös ügyvédúr, szaros szoknyájú cigányasszony, diák, kurvapecér, ledér, szomorú és vidám, Temesi Ferenc, Fábián Tamás, Pupák, Szikkadt, Rampai és még én is. És mondom: bárgyú újságaink annyit sem írtak róla, hogy bikkmakk…
Na de elég a könnyekből, mi köze a diósgyőri Bányásznak a tanyavilághoz?
Folknapokon benn ülünk Rampaival meg Szikkadtal, s Rampi már másodszor jegyezte meg, hogy innen-onnan mutogatnak ránk. Feltűnés nélkül elindultam segítséget hívni, mer’ aszittem, pofozkodás készül. Biztonság kedvéért azért még útba ejtettem a pultot, ahonnan rá lehetett látni asztalunkra. Úgy csináltam, mint aki éppen csak ott van, így felfigyelhettem a mellettem álló fiatal fekete ruhás rokkerekre, akik izgatottan tárgyaltak valamit és gyakorta mutogattak asztaltársaságunkra.
- Ő az b….meg! Komolyan mondom ő az!
- B…ki! Tényleg? Akurvaéletbe! Nem hiszem el b…meg! Szólok Sanyinak!
Csak Janira mutogattak feszt, ennek a fele se tréfa, mondom, de aztán már több felől hallom ugyanezt a hitetlenkedést. Az asztalunknál is van már néhány suhanc, gyorsan odamegyek. Mi a bánat van? Megfogja a karom egy vézna, hosszú hajú legény: figyejj mán, a haverod tényleg Ő? Kicsoda? Hát a hosszú hajú idős. James Hetfield?
Hejj, komáim! Hát ezek aszitték, hogy Szikkadt James Hetfield a Metallicából! Csudálatos! Tényleg úgy néz ki, hogy jobban megnéztem, és hihették is, mert tudni illik, hogy Jani idegenben közel sem olyan nagy legény, mint hazai pályán a tanyán. (Nem is tudom, hogy bírtuk elcsalni…) Ott ült megszeppenve, s ezért pont úgy nézett ki, mint egy szerény híresség…. A félreértés tisztázódott, a hangulat fokozódott, pillanatok alatt tele lett az asztal sörrel – a régi jó tömzsi korsók…. – díszvendégek lettünk így is.
Legyen ez a kis írás megkésett emlékezete hajdan volt kiskocsmáknak, ahol még emberek beszélgettek emberekkel, ahol idegenek ülhettek az asztalodhoz, ahol megválthattad a világot és ahol sosem volt záróra…

 

Vissza az oldal tetejére



 

Katinka Kinka és Mohammed próféta

Katinka, Kinka néven már írt két szép verset az újságba, Katinka néven még nem – nem is fog talán, de tőle gyütt az ihlet, mikor azt találta mondani az Éva utcai kávézóban, mikor Bendegúz édesapjával a csiperkegomba elkészítési módjairól beszéltünk, hogy „gombával töltött paradicsom”. Kis zavart csend keletkezett e bejelentés után, de gyorsan észbe kaptam, s leleményesen teológiai szintre terelgettem a dolgot: Egyistenünk hatalmas jósága kiterjed nemcsak az emberre, hanem állatra, növényre s tán a gombákra is, így ha a gombák jól viselik magukat, s tisztességes életet élnek, tömegesen juthatnak a Paradicsomba, megtöltve azt. Kérdés csupán az, marad-e hely ott nekünk, emberfiainak?

Vissza az oldal tetejére

 

Árok

Kezdek mán möghasonlani, hogy megint csak az ismert komákról van szó, de sebaj!
Jó néhány éve, mikor még lazábbak voltak a dolgok, Trampaival nekilódultunk a hazafelé vivő útnak Szikkadtól, öreg Skodámmal. Földrajzilag át lehet vágni pont hozzánk, a büfé mellől, de valahogy eltévesztettük a menetet, araszolva a régi ötösön Szeged felé. Tudtam én, hogy valahun hamar, be kő forduljunk. Mondtam is Rampainak: he, ha látod a dűlőt, szójjá!
Mögyünk, kilátástalan egy darabig, majd mondja: itt!
Tényleg, oszt’ mán fordulok is jobbra, ne, be pont az árokba!
Óóóó, Rampai..! Nem is vót ott semmilyen dűlő. Mindegy, ott álltunk fejjel az árokban, de mielőtt még teljesen kétségbeestünk volna, eccör csak mögáll egy világraszóló sötét dzsip, első osztályú, oszt’ kiszáll belőle egy igen illatos – úgy értem: férfi parfümmel bekent – koma, öltönyben, nyakkendőben és máris veszi elő a kötelet, akassza a vonóhorogra,. s mire észbekapnánk, már ki is rántja a Skodát. Velem született jóindulatom révén azonnal fölkínálom neki az ötliteres borosflaskánkat, de egy könnyed ám határozott mozdulattal visszautasítva, földöntúli mosollyal az arcán gázt ad, s eltűnik Szeged felé. Később derült ki, babtista konferenciára igyekezett a megyeszékhelyre.
Tette a dolgát, segített rászoruló lelkeken. Magyarok Istene áldja mög!

Vissza az oldal tetejére

Egyperces egyherces

Részletek Herzl Tivadar, a cionizmus alapítójának A zsidó állam című könyvéből. A pesti születésű szerző definiálta a zsidó fajt és leírta annak okát, hogy miért szükséges nekik önálló állam.
"Elnyomás és üldözés által nem vagyunk kiirthatók. A történelem egyetlen népe sem bírt ki annyi küzdelmet és szenvedést, mint mi. A zsidóheccek nyomán mindig csak a férgese hullott le a zsidóság fájáról. A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók nagyobb számban élnek. Ahol nincs, oda magukkal hurcolják a bevándorló zsidók. A zsidókon való felülkerekedés eme lehetetlensége csak erősíti, és elmérgesíti a gyűlöletet. A nép körében napról napra, óráról órára nő az antiszemitizmus, és még tovább kell nőnie, mert okai továbbra is fennállnak és nem küszöbölhetők ki. A távolabbi ok az, hogy a középkorban elveszítettük asszimilálódó képességünket, a közvetlen ok pedig az, hogy túltermelésünk van középintelligenciában, amelynek nincs elhelyezkedési, sem emelkedési lehetősége, nevezetesen nincs egészséges levezetődése és nincs egészséges emelkedése. Lefelé felforgatókká proletárosodunk el, minden forradalmi pártnak az altisztjeit mi szolgáltatjuk és egyidejűleg félelmetesen nő pénzhatalmunk."


Együtt a gáton: cigányok és gárdisták  

 

Vissza az oldal tetejére

 

MITŐL VAGYUNK BETEGEK? 2. RÉSZ

Kedves barátaim! Egyre jobban válik nyilvánvalóvá, hogy nem mindegy, mit eszünk. Egyszeri ember kezd törődni azzal, miből van az étel a boltban. Tudják, sárgább a tanyai tojás, keményebb a galuska. Tudják, túl sok az e betű a csipszben, mit megvesznek a gyereknek. Olcsó bor, méreg. Tudják, városiak oda vannak a biocuccért. Mangalica, tyúk. Misa bácsi majd száz, Isten mögáldja. Sosem övött vákuumcsomagoltat. Ami szar, az szar. Ne hagyjátok magatokat, még ha drágább is, de figyeljetek oda. Így nem hizlaljátok a sok tetű külföldi céget, ami adózás nélkül viszi ki a pénzt az országból, és esélyt adtok arra is, hogy möglátjátok unokátok. Csak rajtunk múlik, ne légy lusta jót enni! Alábbiakban komoly írást akartam erről, de elfáradtam, így beollóztam ezt az internetről:

Miből készül az eperfagyi? - Jobb, ha nem tudja!
Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a mikroorganizmusok "izzadmánya".
Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik.
Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből. (A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)
Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát.
A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.
Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik.
A Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.
A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket, hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz. Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.
A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

Vissza az oldal tetejére

 

Iszlám

Az iszlámról még annyit, hogy főleg annak a világnak nagy veszély, amely még saját maga is a szervezett vallások rabja. Most nincs ihletem sajnos - amint látod még a honlapomra sem írok újabban, de ha valami komolyabb dolog elém kerül, feltétlenül szólok. Vagy arra gondoltál, hogy az iszlámos témát boncolgassam? Mert szerintem most nem annak van itt az ideje. 2013-ig csak a felébredésnek van itt az ideje. Jelenleg nincs fontosabb cél az egyén számára, mint meglátni a valóságot. Különben ma, vagy holnap úgy járhat mindenki, mint akik Derren Brown-nal találkoznak.
(nibiru)

Vissza az oldal tetejére

 

Onody Gyula: Koppány kövére rovom


Géza-fia István király,
Add ki Koppány testét.
Varázsfűvel megragasztom,
Regöléssel búcsúztatom
Én jó Uram lelkét.

Zsoldosaid kaszabolták,
Meghalt, de még szíven szúrták.
Délceg testét fölnégyelték,
Várkapukra feszítették.

István király, kegyes király,
Add ki Koppány testét.
Varázsfűvel megragasztom,
Regöléssel elringatom


 

Én jó Uram lelkét.
Harmat vízben, könnytengerben
Mind lemosom vérét.
Fehér gyolcsba öltöztetem,
Somogyváron, ősi földjén,
Holdnak éjén
Egy vén tölgy alá eltemetem.

Sírhalmára követ teszek,
Reá rovom, s az emberek
Tetted szerint emlékeznek:

„István király, a szent király,
Adta Koppány testét.
Varázsfűvel ragasztottam.
Regöléssel elnyugtattam
Nagy urunknak lelkét......."

 

 

Vissza az oldal tetejére

Szóljanak a harangok június negyedikén!

2010. június 4-én lesz 90 éve, hogy hazánkat és nemzetünket a trianoni diktátum által megcsonkították. Igazságtalanul elszakították országunk területének kétharmadát, és vele együtt a magyarság harmadát is.
Összesen több mint 1 millió magyart űztek el, telepítettek ki, vagy mészároltak le összesen 1920-at illetve 1945-öt követően (200 ezret deportáltak Felvidékről, 50-60 ezret irtottak ki Kárpátalján, jó százezret eltüntettek vagy deportáltak Erdélyben, 50 ezret mészároltak le Délvidéken, a szovjet „felszabadítók” kb. 700 ezer magyart hurcoltak orosz haláltáborokba, 100 ezer menekült el Milosevics elől, valamint a 90-es évekbeli délszláv háborúban.)
A két világháború között még természetes volt, hogy Csonka-Magyarország kormányzója, Horthy Miklós és valamennyi akkori magyar kormány a világméretekben is példátlanul aljas "békeszerződés" felülvizsgálatáért küzdött, s 1938 és 1945 között e törekvésüket részben siker koronázta: az elcsatolt országrészek egy jelentős hányada visszatért.
Az elmúlt 65 évben azonban hazánkat szinte kizárólag kommunisták, liberálisok vezették, akik, ellentétben a trianoni megszálló államok nemzeti bolsevizmusával, olyannyira az internacionalizmusért küzdöttek, hogy szinte még az új határokon kívül maradt magyarság létezéséről sem tartották fontosnak beszélni, sőt, a román, csehszlovák, jugoszláv, szovjet majd utódaik az ukrán, szerb, román, szlovák hatalom kedvét keresték – a magyarságéval szemben. Így a megszállók 1945 után gond nélkül irthatták, deportálhatták, kitelepíthették, sanyargathatták, megalázhatták az elszakított nemzetrészeinket. Utódaik ezért sohasem kaptak kárpótlást!
1990-ben nem történt valódi rendszerváltás, Trianon továbbra sem kapott a legnagyobb magyar tragédiához illő állami és politikai figyelmet, s miközben több kommunista állam szétesett, sok államhatár megváltozott, mi továbbra sem álmodhattunk nemhogy területi revízióról, de még
kollektív magyar kisebbségi jogokról sem az elcsatolt országrészeken.
Sőt, a parlamenti pártok megszavazták ellenszolgáltatás, területi önrendelkezés igénye nélkül Szlovákia és Románia NATO és EU-tagságát, mi több, abba is belementek, hogy a Felvidéken érvényben maradjanak a durván rasszista benesi dekrétumok, amelyek nyíltan hirdetik a magyarság kollektív bűnösségét és származási alapú megkülönböztetését.
Ezután az utódállamoknak már a látszat fenntartására sem kell ügyelniük: a szlovák kormány a magyar nyelv nyilvános használatának betiltásánál tart, a román folytatja a Székelyföld egyébként nemzetközi egyezmények által is tiltott elrománosítását, Délvidéken pedig vészes gyorsasággal folyik a szerbek által elnyomott maradék 290 ezer magyar kivándorlása, eltűnése. Szlovákia és Románia mindezt ráadásul a cigányok, homoszexuálisok, drogosok, bevándorlók problémáira érzékeny, az őshonos magyarok jogfosztottságára teljesen érzéketlen Európai Unió tagjaként folytatja, ellentétesen még az EU deklarált alapértékeivel szemben is.
Budapesten mindezidáig egyetlen egy kormány sem volt hajlandó nemzeti gyásznappá, emléknappá nyilvánítani június 4-ét.
Kedves honfitársaim, az ideiglenesen elszakított nemzetrészeink szabadságáról, alapvető emberi jogaik gyakorlásáról nem mondhatunk le, ilyen körülmények között különösen nem. Isteni csoda, hogy ha megfogyva is, jogfosztottan, de az elszakított nemzetrészek fennmaradtak, élnek, s még hallatszik magyar szó Lendvától Munkácsig, Székelyudvarhelytől Dunaszerdahelyig.
Elcsatolt testvéreink érdekében, nemzetünk legnagyobb sorscsapására emlékezve arra kérném Önöket, hogy éljenek bárhol, 2010. június 4-én 16 óra 32 perckor (90 éve pontosan ekkor íratták alá a trianoni diktátumot) húzzák meg templomuk harangját. Ezt a nyílt levelet egy hónappal a gyászos évforduló előtt bocsátom közkézre, hogy legyen ideje a gyülekezeti tagoknak is értesítenie egyházi vezetőiket.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldás Békesség! Erős vár a mi Istenünk! Egy az Isten!
Szegedi Csanád

Vissza az oldal tetejére

 

 

Írja, szerkeszti és kiadja Görgényi Gábor, szatymaz3@gmail.com, 70-2666426
Készült 1200 példányban a vásárhelyi Szoliter nyomdában, Ferenc utca, 62-534286
Nyilvántartási szám 163/281/2/2008
Köszönet Varga Károlynak!

 

 

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006-2010. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat