A Tanyavilág első száma

Tanyavilág  

   

 


 

GONDOLATOK, BESZÉLGETÉSEK, TÖRTÉNETEK

Megjelenik: váratlanul

 

 

ELŐSZÓ AZ ELSŐ SZÁMHOZ

 

Végre!

Végre itt a várva várt hiánypótló újság. Hiánypótló, mert tudok valami értelmeset is felmutatni végre drága Édesanyámnak - bár úgyis azt fogja mondani, hogy miért nem inkább valami komoly újságnak írsz, ha ilyen tehetséges vagy - mög azért is, mert nekem már nagyon hiányzott. Annak idején megjelent két írásom a Mi lapunkban,  de aztán a harmadik már nem - lehet nem kellett volna felfednem, hogy Oszama bin Szatymazon bújkál? - ezért elhatároztam, hogy magam csinálok újságot. Támogatott exhibicionista terveimben az is, hogy a tanyákon kaptam egynéhány jó szívvel öntött pohár bort és pálinkát gratuláció és biztatás gyanánt. Hát most itt a lap és a Jóisten tartsa meg szokásukat, én igyekezni fogok ezután is, de ha úgy gondolják, inkább pár pofon jár, elbírom azt is.

    Hogy miről szól a lap? Korán kezdem. Olyan korán, hogy pont akkor, mikó' mögszülettem , fenn Északon, a Bükk lábainál. Ekkor még a hegyi levegő meg az erdő volt a mindenem és így is maradt 23 éves koromig, mikor is ide vetődtem a déli végekre és itt is ragadtam, olyannyira, hogy mikor hazalátogatok szüleimhez és bár hihetetlen jókat eszem és alszom, három nap bűvölet után már hiányzik a nádasok, akácosok, legelők, csatornapartok, tanyák hangulata. Most már itt érzem magam otthon ez a világom, lányaim meg már születésüktől ezt szívják magukba. Ezért merek és szeretek írni erről a vidékről, az itt élők mindennapjairól, megspékelve mindenféle magvas gondolattal, amik itt jutottak eszömbe. Szó esik Dobó Jóska legújabb súlyos kalandjairól és arról is, hogyan találkozik a kvantumfizika a buddhizmussal. Széles hát a határ,  olyan széles mint mikor fölállok ide a sztráda-fölüljáró tetejire és elnézek a Kopasz Laci tanyáján át, a Peták majoron is túl a bugaci puszták felé.

Célom pedig az, hogy az , hogy az itt élőknek sugalljam, hogy mennyire jó itt élni és mennyire fontos megismerni származásunkat, történelmünket ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni ezt a helyet ahol élünk: ezt a csodaszép tanyavilágot.

 

Görgényi Gábor

 

 

 

AMIRŐL SZÓ LESZ:

 

 

ISMERD MEG KÖRNYEZETED: 

MEZŐGAZDASÁG ÉS SZEX: 

AZ "ŐZÉS"-RŰL:  

HARCMŰVÉSZETI ROVAT:

VALÓSÁG

ROVÁSÍRÁS:

 

 Zsurlófű és másnaposság

Csirketrágya az Antillákról

Egy miskolci a délvidéken

Apósom vasvillával

Éjszaka a dűlőn

I. rész

 

VENDÉGOLDAL:




Kémeri Attila Rampai (T.Ram): szatymazi szubjekt ív
Huszár Gábor: Disznótenyésztés
Kis Attila (Etele): Szatymazi manók: /grafika/
Szilágyi Gábor (syzygy):    Köszöntő

vélemény.: /vers/

 

   
ÉLETMÓD:   Egészség és Buddhizmus

 

 

 

SZATYMAZI SZUBJEKT ÍV:

Ha tehetném, Szatymazon élnék.  Ha lenne autóm, s be tudnék járni Szegedre dolgozni - vagy ha nem, de helyben lenne valami testhez álló munka. Helyesbítek, arra gondoltam, valami gondolkodós, szervezős, esetleg valami gondnokság-szerű állással is kiegyeznék. Persze mondjátok, nem szokta a., meg büdös neki. Ha büdös, hát büdös. Ugyanakkor, akár hiszitek, akár nem, mégsem idegen tőlem a földdel való munka. Régóta ismerem a kapát, ásót; városi ismerőseimet meglepi, hogy hellyel-közzel kaszálni is tudok, meg szoktam is. No de már meg ne haragudjatok drága szatymazi komáim - ahhoz aztán nincsen kedvem, hogy napi tíz órában másnak a földjét műveljem, idegen fóliákban szaunázzak hétszámra. Meg nem is vót. Ugye megértitek, de hát ki ne értené, ha nem ti, akik éppen ezt teszitek. Szóval a munkám a szomszéd városba köt, ezért marad nekem Szatymazból a "romantika". (Tudom, kissé megveti a helybéli a magamfajta nyikhajt, aki hét végére rándul ki hozzájuk, aztán áradozik a jó levegőről.) Marad hát a víkend meg a menedék. De ez néha pont elég. Mert amikor hetekig nem volt munkám, meg a Tisza is ki talált önteni ártéri bérleményemből, akkor szatymazi cimboráimnál leltem menedéket. Jó szívvel hívtak, éreztem, itt nem leszek útban, tényleg szívesen láttak.  még örültek is. Tettem-vettem a ház körül, s amikor napokra elutaztak, akkor sem maradt őrizetlenül a tanya, a kályhában sem aludt ki a tűz. (Talán nem véletlen, hogy éppen a Barát dűlőben élnek barátaim, akiknél az idén tavasszal kihúztam a legrázósabb heteket.)

Húsvétkor a szomszédokat látogattuk végig hármasban, a házigazda meg a háziasszony nagyfia. Ittunk vagy hatféle savanyú bort, a dűlőszélen találkoztunk a környék híres-hírhedett nagyivóival is, amint szépen kiöltözve, kissé rövid szárú, viseltes nadrágban, fehér zokniba rejtett bokával sáros cipőben araszoltak egyik tanyából a másikba. Locsolkodtak. És persze ittak, és ittunk mi is, és köszöntünk nagyot. Rajtunk napszemüveg - városi ficsúrok -, de ismertek bennünket ők is régen, tiszteltük egymás világát, szokásait. Persze erről nem beszéltünk, nem beszélünk így, szókimondva. Akkor is csak köszöntünk nagyot, jelentettük, ki merről jött, hová tart, az utolsó szavakat már csak úgy visszafordultában, elhaladva a másik páros mellett. De szépek voltunk mindannyian. Sütött a nap, vigyorogtunk.

Szóval Szatymaz: ha tehetném, ott élnék. S elárulom nektek: titokban reménykedem, fizetésből, hónapról hónapra bérből élő lényem arra készül, valami sorsfordulás, életem íve egyszer úgy hozza lesz ott egy kis házam vagy tanyám. Ki tudja, mikor, de lesz. Ugye?

/T.Ram/

 

 

KÖSZÖNTŐ:

AVE TANYAVILÁG! Nagy örömmel üdvözlöm szívbéli jókomám -a miskolci betyár- vezényletével beindított, váratlanul megjelenő -a remények szerint, annál szívesebben olvasott- népművelő és szórakoztató folyóirat ezen első, ünnepi számának minden kedves olvasóját.

Köszöntöm a fát hasító apót, a kondért keverő anyót, a lavórt ürítő anyát, a munkából megtérő apát, a mezőn bóklászó aprónépet és minden elvadult atyámfiát.

Köszöntöm Őket, mint ídes hazám utolsó igaz népét, kiknek fáradtságos munkája, és a természet iránti olthatatlan szeretete nélkül elvészne minden, mi e kis honban megmaradt az Ősök hagyatékából.

Váratlanul megjelenő írásaimmal jómagam -mint városi, "lanyhvérű siheder"- is szeretnék hozzájárulni e tiszteletreméltó olvasótábor hétköznapjainak színesebbé tételéhez és a már önmagában is gazdag ismereteik bővítéséhez. A következő számig maradok Tisztelettel:

/syzygy/

 

 

ISMERD MEG KÖRNYEZETED

Volt már rá eset, hogy drága jó Jutka nénihez köllött átvánszorognom depressziós beteg másnaposan, hogy főzzön mán egy zsurlóteát, mert möghalok. A mezei zsurló (Equisetum arvense) megtalálható a gyöpön tavasztól őszig, mindenkinek ajánlom, akinek nincs saját tuti gyógymódja erre az igen kellemetlen betegségre. A lényeg, hogy ne együnk se előtte se utána egy jó darabig és kerüljük el a gyógysört is. Egy marék zsurlót forrázzunk le egy liter vízzel , fél óra múlva elkezdhetjük kortyolgatni. A zsurló ilyen gyógyhatása saját tapasztalatom, Maria Treben Egészség Isten patikájából című nagyszerű könyvében a mezei zsurlót főleg vese- és epebetegségekre ajánlja.(Kiművelt barátaim azt mondták, hogy írjam meg, hogy a mezei zsurló összekeverhető a mérgező mocsári zsurlóval, de dehogy írom!)

 

Jobbulást!



 

CSIRKETRÁGYA AZ ANTILLÁKRÓL

 

Ügyes, eszös holland gyerök költözött ide egy tanyára. Jó pár éve itt él már Magyarországon, többek közt a Dunántúlon intézte egy kemping dolgait. Aki foglalkozik bármilyen vállalkozásnak, ügynek vezetésével, tudja, hogy minden egyes nap tartogat valamilyen megoldásra váró problémát, néha nem is akármilyet. Derék hollandusunknak is föl lett adva a lecke, a kemping tulajdonosa egy reggelen azzal fogadta, hogy nem tetszik neki az a kurva, ott az országúton, nem messze a bejárattól. Mármint tetszeni azért tetszik, de nem jó, hogy pont ott áll. Rontja az imázst. Tessék intézkedni! Ezen a ponton úgy jártam, mint most az olvasó: sejtelmem se volt, hogyan folytatódik majd a történet. Ugyan mi juthat eszünkbe: tárgyalás a stricivel, beszélgetés a nővel, barátkozás a stricivel, tárgyalás a nővel, verekedés a stricivel , szex a nővel? De nem ám, komáim! A gyarmatokon edződött ősöktől örökölt észjárásával szépen átballagott a közeli csirkefarmra, ahol az először megdöbbenő, majd belelkesülő tulajtól kért jó pár mázsa csirketrágyát, amit ki is szállítottak az út szélire, egészen pontosan oda, ahol a buja szokott ácsorogni. A megoldás tökéletes, a siker teljes: a nő eltűnt a környékről. Csak gratulálni tudok és felhasználom a történetet egy össznépi fejtörőhöz: Ön hogyan oldotta volna meg a problémát? A legjobb megoldások a következő számban.

 

 

 

AZ ŐZÉSRŰL

 

Nem hittem a fülemnek, mikor azt hallom egy régi komámtól, hogy nem viszi a feleségét magával üzlettársi összejövetelre Budapestre, mert az bár egyetemet végzett értelmes nő, de  "őzik". Aztán mög Vásárhelyről Szeged felé buszozva, mögöttem Vásárhelyen tanuló főiskolások gúnyt űznek  ő-vel beszélő helyi társaikból. Mondhatnám, ögye mög a fene Űket, ha ilyen sötétek, de nem bírok magammal, kényszert érzek, hogy mondjam a magamét, igazam teljes tudtában. Mert miről van szó? Egyrészről  sajnos tényleg sokan szégyellik az őzést, mondván, hogy tájszólás és vízfejű, főváros központú országunkban ez bizony negetív értelmű. Bevallom, nekem is sérti a fülemet a palócos, tótos északi "ázás", de egészségükre, ettől csak színesebb a nyelv, mondják csak. No de az őzés, milyen ízes, milyen erős, mennyire magában hordozza a pusztai ember évszázasos gondolkodását, mindennapját, tehát kultúráját! Mintha simogátnának, mikor hallom az ízes beszédet! Mennyi embert győzködtem már, ne szégyellje, használja bátran ezt az örökséget! Mennyire igaz, hogy "nyelvében él a nemzet"!

    Istennek hála, van jó példa is, aki túl lép a "tájszólás" előítéletén az szereti hallgatni. Járt a tanyára hozzánk egy szamuráj harcművészetet művelő iai do-s csapat Budapestről jókat enni, inni, edzeni.(Mezítlábas, szoknyás férfiak kardoznak a pusztában-hejj!!). No, ez a brigád, az első szatymazi kirándulása óta így kezdi edzéseit: "lösz ami lösz!".

    Ha mög valaki teljesen megátalkodottan becsmérel, annak a következő példát köll elmondani: Van a magyarban egy szó, a "kimentem", amit használhatunk arra is, hogy kimentem valahonnan, vagy úgy is, hogy kimentem például a fuldoklót a vízből. Ővel, mindkét esetre külön szavunk van: kimöntem és kimentöm*. Jó mi? Ha mög ezt sem értik, akkor hívjuk a szamurájokat!

    Persze őzni megtanulni nem lehet, de én annyira szeretem, hogy úgy érzem, megengedhetem magamnak. Igyekszem persze helyesen használni, főleg itt, az újságban. Élőszóban is odafigyelek, legalábbis addig, míg meg nem ittam pár pohár pálinkát, mert utána már teljes magabiztossággal mondom a magamét. Nézzék ezt el nekem és javítsanak ki bátran, ha sérti fülüket!

    Na, még valamit a végire.Mindenkinek ajánlom Móricz Zsigmond Rózsa Sándorját. Az író szegedi barátját, a kiváló néprajztudós és nyelvész Bálint Sándort és feleségét kéri meg, hogy a párbeszédeket írják át szegedi őző nyelvjárásra, ennyire fontosnak találta.

   Na mögyök önni.

/*forrás: syzygy/

 

 

 

 

 

HARCMŰVÉSZETI ROVAT

 

Az már a múltba vész, hogy mi okozta a gondot, de az már nem, hogy Girgur komám, szomszédom, apósom átgyütt és valamiért kérdőre vont. Akkoriban gyakrabban előfordult, hogy parázs volt a hangulat, köszönhetőleg főleg boldogult Nagykálmán -Isten hagyja nyugodni!- zugkocsmájában mért veszélyes italoknak. Valószínűleg Girgur is járt már ott aznap, mert nagyon kötötte az ebet a karóhoz. Egy darabig perlekedtem Vele, majd megunván valami éleset szólhattam, mert azonnyomban vasvillát ragadott és szándéka felől kétséget sem hagyva vadul rám rontott. Tettünk egy-két kört a tanya körül, majd mikor számára holttérbe kerültem, beugrottam az ajtón. Még keringett egy darabig, majd mondván, hogy úgyis hazagyün az, leült a bejárat mellé a padra. Ezalatt én kényelmesen lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba megnézni a híradót. Bizony azt nem tudom megmondani mikor ment el, mert hamarosan elaludtam, de reggel már nem volt ott, az biztos.

 

    Harcmodorom a megtévesztésen és a gyors helyzetfelismerésen alapult, amit megfelelő higgadtsággal és türelemmel vittem véghez, kihasználva ellenfelem felhergelt idegállapotát. A "B" terv akkor lép érvénybe, ha nem sikerül észrevétlen bejutnom a házba. Ebben az esetben természetesen ragadok egy jó erős botot -legjobb a szerszámnyél- és mikor érkezik a döfés a vasvillával, annak irányára merőlegesen benyomom az ágai közé -feltéve, hogy hosszabb a karom, mint a villák- kicsit hátralépve engedem erejét és egy gyors mozdulattal elcsavarom a botot, így fegyvere kiesik kezéből. Ez lelkileg nagyon visszavetheti az ellenfelet, amit kihasználva eldönthetjük a harc kimenetelét. Helyzettől függően harcképtelenné is tehetjük, de akár el is futhatunk.

    Remélem Girgur ezt olvasván nem ragad ismét valami veszedelmes szerszámot dühében Ha annak ellenére, hogy csupa jó érzéssel viseltetek iránta mégis megdühödne, itt mindenki előtt megígérem, hogy a következő számban bármilyen  velem kapcsolatos esetet leírok, amit Ő kiválaszt. (mert bizony vót ilyen is...). Legfeljebb azt a számot eltitkolom Édesanyám elől...

 

 

 

VALÓSÁG

Hihetetlen módon Valóság Bélának hívják azt a komámat, aki rendszeresen látogatott minket tanyánkon. Az a fajta sokat megélt fickó, akit nemhogy első látásra, de még sokadjára sem tudunk hová tenni. Kopaszodó, köpcös, kiváló angolszövet ruháit igénytelen módon hordja, mondhatni lóg rajta a gatya, keveset beszél és az arcán folyamatosan egy mindentudó, elégedett mosoly bújkál. Nagyon idegölő foglalkozása lehet, mert nálunk mindig igyekezett maximálisan kikapcsolódni. Ilyenkor szinte már törzsvendég volt Nagykálmánnál, ahol vagy azt hitték, hogy egy jobb napokat megélt lerobbant csavargó vagy pedig, hogy egyenesen a miniszter és nagy tisztelettel bántak vele. Egyszer próbáltuk befogni dolgozni, nagy munkában voltunk, a födémet tapasztottuk sárral, de egész álló nap kinn ült a nádtető alatt, itta Nagykálmán borát és pornóújságot nézegetett. (Ekkor igen jámbor lelkű barátjával jött, akiből azt sem néztük ki, hogy be bír verni egy szöget, de meglepetésünkre egész nap nyomta, szögelt, drótozott, hullott a nyakába a sár).

Itt volt egyszer egy télen is. Még mögvolt a szatymazi presszó, ott voltunk zárásig, már jó késő este indultunk vissza. Négyen ültünk vén autómban, kinn iszonyú kemény hideg, az út jégpáncél. Harminccal, ha jöhettünk kifelé a kis köves úton, mikor is kijőve egy kanyarból egyszerre csak előttünk volt egy imbolygó biciklis, persze lámpa nélkül. Fékezek, semmi, próbálom forgatni a kormányt, semmi.. Szép lassan, de biztosan, teljesen tehetetlenül nekicsúsztunk szerencsétlennek, úgy, hogy az el is vágódott, majd a kocsi is megállt. Hatalmas csendben ültünk benn vagy fél percig, de nem tudom meddig, mindenesetre nagyon hosszúnak tűnt. Buga volt az első, aki odament és felkiáltott: él! Erre már mind ott voltunk és segítettük felállni a komát. Biciklije harmónika szerű lett, ő maga pedig olyan sápadt, hogy a holdtalan setét éjszakában világított a feje! Ott álltunk teljes csendben, mikor megszólalt a Valóság:

 

-Főnököm, holnap reggel első dolgod, hogy fogod a nyugdíjadat, bemész a vas-műszaki boltba és macskaszemet vásárolsz. Rendben van?

Az csak nézett némán és döbbenten bólogatott. Ezután szó nélkül beültünk a kocsiba és haza mentünk.

Másnap kérdezősködtünk a környéken, de azóta sem hallottunk semmi hírt szegény bringás felől. Reméljük baj nélkül vészelte át a valósággal való találkozást és bízunk benne, hogy még macskaszemet is vásárolt, ha lámpát nem is.

 

 

 

 

A ROVÁSÍRÁS

 

Ezzel a sorozattal szeretnék kedvet csinálni mindenkinek az ősi magyar írás megismeréséhez, már csak azért is, mert nem nehezebb megtanulni, mint annak idején az orosz abc-t és azért is, hátha ezzel is hozzájárulok, nehogy feledésbe merüljön. Az első részben a rovásírás történetéről lesz szó és arról, hogyan következtethetünk ebből arra, hogy a magyarság eredete az etnikai, nyelvi, kulturális kapcsolatokon túl az első civilizáció bölcsője felé mutat. A második részben lesznek a rovásírásos emlékek és rovásírás óra haladóknak.

 

Első rész

 

Ha érdekel minket őstörténetünk, több forrásból is szerezhetünk információkat.  A múltra olyan dolgokból következtethetünk, amik valamilyen formában fennmaradtak napjainkig, ezekből azután tudásunktól, intuíciónktól, fantáziánktól függően összerakhatunk egy képet. Ismerünk régészeti leleteket, népdalokat, népmeséket, mondákat, írásos emlékeket. A rovásírás, a régi magyar írás, a magyar nép kultúrájának legősibb rétegéhez tartozik. Hatalmas lehetőséget ad nekünk, hogy megismerjük őseink gondolkodásmódját, hisz' az írás igyekszik a lehető legpontosabban rögzíteni a gondolatot.

 

Az írás bölcsője a Tigris és az Eufrátesz folyó környéke, ahol a képírás már ie. 3500-ban teljes fejlettségében fellelhető. Ez az írás vált minden ma ismert írás alapjául. Az írás először tárgyak képét rögzítő képírásként jelent meg, majd egyszerűsödött fogalomírássá, szótagírássá, majd a szavak és szótagok jellemző hangjaira rövidülve alakult betűírássá.  A túlnépesedés, természeti problémák, háborúk miatt szétáramlott kereskedők és telepesek terjesztették el az észak-mezopotámiai képírást. A Kárpát-medencében ie. 3000 körüli képírásos emléket fedeztek fel Tatárlakán, ie. 2500-ból pedig Tordos és Vinca környékén. A képírásra utaló jelek jó része alaki egyezőséget mutat a régi magyar írás jeleivel. Visszatérve az írás fejlődésére, ebből a képírásból alakult ki a szumir ékírás, amely agyagtáblák tömegét hagyta hátra, amikből megismerhetjük az özönvíz leírását, matematikai, csillagászati, vallási összefüggéseket. A sztyeppe vidékére ie. 2000 körül került és valószínűleg kiindulópontja volt a kínai írásnak is.

A magyar rovásírást székely rovásírásnak is nevezik, Székelyföldön még a 17. században is használták. Többféle -egymáshoz igen közel álló- változat is van, napjainkban leginkább a Nickolsburgi rovásemléknek nevezett Bartholomeus Angelicus 1483. évi könyvében talált feljegyzést ajánlják használatra. A betűket jobbról balra róják, jobbra is, balra is nézhetnek, egymásba kapcsolhatók. Minden magyar nyelvben található hangzónak külön jele van, így a gy, ty, ny ly, cs, sz, zs, ö, ü-nek is. A betűk neve e-vel kezdődik (ek, ec, ed stb...), így a mássalhangzó jelével a magánhangzó jelölése is megtörténik, tehát például a Benedeket így is írhatjuk: KDNB. A magyar nyelv hangzóilleszkedés törvényére támaszkodva elég a szó egyik szótagjában lévő magánhangzót jelölni, ami jelzi a szó hangrendjét, és könnyen kitalálhatóvá teszi a hiányzó magánhangzót. Természetesen az elhagyás az értelmezést nem zavarhatja. Például így írhatjuk a Jánost: SNÁJ. Persze az olvashatósághoz bőven elég, ha megtanuljuk a betűket, és szépen tesszük őket egymás után. Ez az elhagyásos gyorsírás technika már csak hab a tortán, ne zavarjuk meg a fejeket. Meg kell, hogy említsem érdekességképp, hogy a Borsod megyei Sárospatakon az önkormányzat minden rendeletét rovásírással is rögzíti! Megértem, ha valaki ezt túlzásnak találja, én azonban követendő példának. Telegdi János 1598-ban írt egy latin nyelvű rovásírás tankönyvet Rudimenta, a hunok régi nyelvének elemei címmel. Ehhez írt előszót Baranyai Decsi János, amiben minden benne van, 'mit én szeretnék elmondani. Íme:

"...mégis mindenkor becsületére vált bármely nemzetnek, ha az tulajdon írásával élt és annak hasznát vette. Azt látjuk ugyanis, hogy csak igen kevés egyébként műveltség és hatalom tekintetében kiváló nemzet van, amely saját betűivel tolmácsolhatná nyelvét. ...pedig már a mi betűink is bőven megcáfolják meséiket, és biztos adatokkal bizonyítják azt, hogy egyrészt az ázsiai szkíták náluk régebbiek, másrészt, hogy ... a régi bölcsészet ... az ázsiai népekhez és csak ezektől került végre a görögökhöz.

Miért is ezen betűket nemcsak arra tartom érdemeseknek, hogy minden iskolában tanítsák és a gyermekekbe csepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendű honfitársunk, gyermekek, öregek, férfiak, asszonyok, nemesek, parasztok, egyszóval: mindazok, kik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg."

 

 

 

 

vélemény.    

Kell, hogy legyen még egy éber,

Bátor, hazug, álnok ember,

Hogy a világ tudva tudja,

Nincs megoldva minden gondja,

Ballaghat még szegett fejjel.

 

Mellyel mást gondolni képtelen,

Mint bőszen forrni önző érdeken,

S az értelem, mint törött inga:

Marad még: lenn, sárba dobva,

Mint a szív országa: néptelen.

 

 

A képleten, mit az Isten alkot

Számolni próbált, ám elbukott

Az ember, és így: csalódván

Tüzet szórt a meddő, hitvány

Földre; nem hagyva magot.

 

Napot akart, fénylő ködöt,

Mások baján, örömén őrködött,

Ám nem figyelt jó, intő szókra;

Nem tudta, hogy jött az óra,

Mikor sorsa megpecsételődött.

 

    Szilágyi Gábor:
Hódmezővásárhely, 2002. január 31.

 

 

Grafika:


Etele: Szatymazi manók 2006.

 

 

 

 

 

REJTVÉNY:

 

Ön szerint ez az újság:

 

A)                 Fantasztikus!!!

B)                  Nem rossz.

C)                  Elmögy.

D)                  Annyit ér, mintha léballagnék a Tiszára oszt beleköpnék.

 

A helyes válasz beküldői között balástyai álomutazást sorsolunk ki!

 

MEZŐGAZDASÁGI ROVAT:

Sertéstartás a délvidéken.

 

Gondolatok, avagy disznót hizlalni mindenki tud, húst termelni már kevesebben.

Először is tisztázzunk valamit: minek tartunk mi disznót? Lehetséges válaszok:

-kell a családnak /étkezés/

-jövedelem kiegészítés

-megélhetési forrás

Következő kérdés: Állatlétszám? Mekkora állománnyal birok el egyedül, vagy vegyek fel alkalmazottat?

És a piac? Hova tudom értékesíteni, milyen korban? /malac, süldő, hízó, nagy súly/

Takarmány: van földem és megtermelem, vagy vásárolnom kell?

1. ha a családnak kell: akarok sok húst vagy jó a zsír is? /fajta kiválasztása/ Ez nem ilyen egyszerű. Tizenöt évvel ezelőtt még Magyarország sertésállományának ötven százalékát/ /1990-ben 7 660 000 db éves / a kistermelők /5-50 darabos/ állították elő. Akárhogy számolom ez 3830 ezer /azaz majdnem 4 millió!/. Ma az éves előállítás /2005-ös adat/ 4 194 000 darab. Ha nagyon leegyszerűsítjük,a kistermelők többsége befejezte a sertéstartást. Köszönhető ez a rossz piaci helyzetnek, hazai állatorvosi segédlettel az EU vaskalaposságának /vagy direkt ez volt a céljuk?/.

A megmaradtak javarésze is kényszerből tart disznót: nem tudja értékesíteni a terményt. Hát persze hogy nem tudja, mert nincs abrakfogyasztó jószág /baromfi, sertés/ ami megegye. Ezért nincs rá kereslet.

Mi a megoldás? Növelni kell az állatlétszámot. Magyarország el tudna tartani tíz millió disznót. A vágási kapacitás is megvan. Nem kéne az EU hoz könyörögni,hogy csináljanak már valamit a búzánkkal.

Ha a sertéslétszámot növelni szeretnénk első kérdés a fajta kiválasztása. Itt is a piac függvényében kell döntenünk. Először is az anya állományt szerezzük be. Magyarországon legjobban elterjedt anyai fajtánk a Magyar Nagy Fehér. Tulajdonságai közül csak néhány: hosszú hengeres törzs, magas csecsszám /7-7 8-8/ nagyon intenzív malacnevelő képesség /sok tej, gondos anya/ alomszám magas /élve születés10-12db fialásonként/. Ha megvan az anyaállatunk, akkor azt termékenyíteni kell. Ha kis súlyra hizlalunk, akkor befejező kant /vagy a spermáját/ kell használnunk. Ha nagy súlyban értékesítünk /150 kg felett/ akkor MNF-re kiváló a DUROC kan is. Lehet vásárolni vemhesített kocát is.

Ezt a pár mondatot csak gondolatébresztőnek szántam. Ezen túl megpróbálok rendszeresen /ahogy időm engedi/ egy-egy témát alaposabban kifejteni.

Tervezett témák:

-Kocák ivarzása, válogatás, termékenyítés

-Takarmányozás

-Választás körüli problémák

-Malacnevelés

-Hízótartás

-Épületek lehetőség szerint

-Génmanipulált takarmányok probléma

-Értékesítési lehetőségek /van ilyen?/

-Tenyészanyagok beszerzése

 

Tisztelettel: Huszár Gábor

Hódmezővásárhely

Tel: 06/20-3-444-226

 

 

 

 

 

 

EGÉSZSÉGÜGYI ROVAT

A buddhizmus szerint minden betegség lelki eredetű. Aki most a fejét fogja, micsoda baromság ez, gondoljon csak bele alaposabban, egy kis türelemmel. Gondoljon saját magára, idézzen fel olyan pillanatot, mikor egyszerűen csak fölhergelte magát. Biztos volt már olyan, hogy munka, séta, főzés vagy bármilyen napi tevékenység közben elkezdett valami kellemetlenre gondolni, olyannyira, kipirult, megizzadt, szívdobogása lett, sőt tán még le is kellett ülnie, úgy fölizgatta magát. A gondolat fizikai elváltozást okozott. Visszatérve a buddhista gyógyászathoz, talán ezen alapulhat a fenti kijelentés. Azt tartják, ha negatív tartalmú a gondolat, tehát irigység, harag, agresszió motiválja, akkor az szervi bajt vált ki, sőt pontosan meg is határozzák, melyik szervet milyen betegség támad meg. Jómagam is tudnék erre példát mondani a magyar nyelvből: "elsárgul az irigységtől"- köztudottan a sárgaság májbetegséget jelent és nem csodálkoznék, ha valaki, aki nagyon-nagyon irigy, valami májbetegséget szerezne. Aztán: "mérges vagyok, méregbe jövök"- ugyanaz a szavunk a mérgességre, dühre, mint az ölő méregre. Agresszív, rosszindulatú emberben méreg halmozódhat föl, betegséget okozva neki. Na de elég a borzalmakból, nézzük a másik oldalt! Arra gondolok, hogy visszafelé is működik a dolog, tehát a jó gondolat lehet gyógyító erejű. Olvasóimnak az lösz a heti házi feladata, hogy erre az utóbbi esetre hozzanak föl példákat saját tapasztalatukból! Minden esetet közlök! (ha mög nem gyünne egy sem, akkó' majd én írok.

 

 

 

Európai Egyesült Állatok

 

   Hát még milyen idegesek lehetnek azok, kiket igazán érint, akiknek felborítja életük és gazdálkodásuk egyensúlyát, ha már engem is feldühít! Senki se higgye azt, a címből ítélve, hogy Európai Unió ellenes vagyok, szövetségek mindig is voltak, vannak, lesznek is, mostani civilizációnk rendje szerint ez a gazdasági fejlődés útja, ám hadd menjen. Fel sem tűnne ez nekem, ha mindennapi életünket figyelve ne bukkannék rá néhány olyan esetre, amik elindítanak egy olyan gondolatmenetet, ami arra ösztökél, hogy elgondolkodjak azon, mit is jelent az, hogy országok, hatalmak szövetsége napjainkban. Van egy kis ország, ahol a kommunizmus ideje alatt az a meggyőződés ivódott belénk, hogy a Nyugat milyen jó, milyen csodás. Nem kell messze mennem példáért, mit mög nem adtam egy adidas cipőért, egy akciófilmért, egy nyugati nyomású Motörhead lemezért, a ruhákról nem is beszélve (Édesanyám olyan biztonsággal igazodott el az NSzK Burda újság szabásmintáin, mint Magellán az óceánon...) .Szóval áthatotta gondolkodásunkat ez a meggyőződés, azután változtak az idők és tessék, itt vagyunk, de továbbra is sokra tartjuk nyugati szomszédainkat. A csatlakozás kapcsán csak arról hallani, hogy nekünk mit kell változtatnunk, hogy bekerüljünk a tutiba, de olyat nem nagyon olvasok, hogy akármilyen rég is építik már a polgári demokráciát, követhettek el hibákat, amiket nekünk bölcsen észre kéne vennünk és nem átvennünk mindenestül. Lassan a tárgyra is térek, néhány példával, arra szeretnék kilyukadni, hogy a folyamatos mindennek a szabványosításával nemcsak régi hagyományainkat, értékeinket, de kedvünket is tönkretehetik. Olvasom a Metro újságban, hogy föl van háborodva az újságíró, mert az óvodában, ahová gyermeke jár pénzt gyűjtenek, mert nem EU szabvány a játszótér(!), és ha nem építik át, komoly bírságra számíthatnak. Az óvoda! Fínomabban fogalmaz mint én, de azon dürrög, hogy a seggünk is kilátszik a gatyából ,de vagyonokat kell költenünk idióta, önmagukért való vagy más népek szokásaihoz illeszkedő szabványok betartására. Mondok egyebet is - sorolhatnám röggelig!- itt van például a vendéglátásban a HACCP rendszer, ami komoly átalakításokra kötelez s ami miatt sok-sok vállalkozás fejezte be tevékenységét, köztük majdnem szegény bátyám is, aki egy kis menzai kifőzdét üzemeltet. Két év kemény munka után kezdett jól menni dolga, kezdte biztonságosnak látni a jövőt, mikor is jött a szabvány az átalakításra -nem részletezem, mit és miért kellett átépíteni, de egymilliós hitelt kellett rá felvennie. Na, most jön a lényeg: ezt a szabványt nem fogadták el sem a lengyelek sem a németek(!), előbbiek azért, mert "ez nekünk nem köll, viszont látásra!", utóbbiak meg azért, kapaszkodjanak meg, mert "nekünk erre nincs pénzünk(!!!)". Most jön az, hogy bezzeg mi! És tényleg.

   Sajnos azt sem mondhatjuk már, hogy mákunk van, ugyanis be akarják tiltani az otthoni máktermesztést is teljesen. Már láttam is a boltban az import kilúgozott, kisavazott, homogénezett stb. osztrák mákot. Mindenkit szeretnék emlékeztetni rá, hogy a mákos guba, a mákos tészta évszázadok óta kedvelt ételünk, nem beszélve a mákos bejgliről, ami legmeghittebb ünnepünk, a Karácsony nélkülözhetetlen velejárója. Kétségtelen, hogy változnak az idők a szokások elvesztik régi jelentésüket és jelentőségüket, jönnek új dolgok. Ezek fontosságának és arányainak megítélése mindenkire magára van bízva.Ebben az újságban az én érzéseim vannak, például az, hogy az előbb említett ünnepről nekem az Édesanyám sütötte bejgli íze, illata és hangulata jut eszembe, nem pedig síkideg őrületes napok valamelyik bevásárlóközpontban.

   Na hát, ezekre a dolgokra gondoltam, mikor leírtam a címet, ami bármilyen frappáns, nem tőlem származik, hanem a legendás Kontroll Csoport zenekar egyik dalából. Le is írom a refrént:

                  "Európai egyesült állatok

                    Jól fogom magam érezni nálatok

                    Mennyi mennyi gyönyörű idegen nyelv

                    Kezdődik újra az előző ötéves terv."

 

Szerkeszti és kiadja: Görgényi Gábor

                                 06/70/266-64-26

                              Email: szatymaz3@freemail.hu

 

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat