tv-musor.hu

orvossag.hu

Jósda.hu

egeszsegugy.hu

deviza.hu

TANYAVILÁG - 13. szám - 2008 március, Kikelet hava
Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY

TARTALOM
     

MAGYARTALANÍTÁS

Pusztaszeri esetek

Isten, sárkány, nagyanyó

Bogár Jakab halála

Pónyi Áron írja: Sátánnal a városban

 

MEDVECZ ATTILA: Igaz kő

Gömöri Pityu a szavazáson

JELZÉSEK A PUSZTÁN

EGESZSÉG

HÚSVÉTRA, SZÍNIÁTÓL: KRISZT-US

     

MAGYARTALANÍTÁS

Egy szándékosan hamis, hiányos, valamint félrevezető adatokkal teli, idegen- és szolgalelkűségtől csöpögő bemutatkozó írás jelent meg az EU-ban hazánkról 2004 tavaszán. Az Európai Unió megjelentetett egy kiadványt, melyben 28 ország mutatkozott be, maga szerkesztette írásával, így lehetőség volt rá, hogy a még nem tag országok bátran festhettek magukról rokonszenves képet az európai közvélemény megnyerése céljából. Az országfejezetek egy rövid, amerikai típusú önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb kifejtő részből állnak. Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek. A 28 ország bemutatkozása három minőségi kategóriába sorolható. A többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába.) A harmadik és egyben döbbenetes felfogás a magyar. Az 1990-ig terjedő időszakba mindössze 14 történelmi eseményt közöl - Romániának itt 34 szerepel. 1000-től indul, majd az ország három részre szakadása, osztrák-magyar monarchia, két világháború a németek oldalán, zsidó deportálások, Népköztársaság, '56, '89 és ennyi. Nem köll történelemtanárnak, sem kiváló hazafinak lenni, hogy ezen felháborodjunk. Sem Árpád kor, sem honfoglalás, sem Aranybulla, sem Rákóczi, sem 1848-as szabadságharc és kimaradt az 1456-os nándorfehérvári diadal is, amit a keresztény világ azóta is a déli harangszóval ünnepel! Egy tájékozatlan olvasónak e bemutkozás alapján a magyarság egy jellegtelen, értéktelen, mindig rossz oldalon álló nemzetnek tűnik. Ez a példa is bizonyítja, micsoda félelmetesen sötét időszakot él meg ma a nemzet: az a helyzet, hogy olyan hatalom uralkodik Magyarországon, amely szántszándékkal törekszik arra, hogy ne legyen magyar nemzet, sem magyar nép, csak lakosság legyen, múltjától, kultúrájától, önbecsülésétől és jóléttől megfosztva. A magyarországi vezetés nem a magyarokért van. El tudunk képzelni ilyen helyzetet máshol? Szlovákiában, vagy Dániában vagy Mozambikban vagy akárhol is? El tudjuk képzelni, hogy például Japánban csak úgy szervezhetnek meg egy rendezvényt, hogy a japán szó ne szerepeljen benne? Tudatos törekvés volt, hogy aki a magyar szót kiejti, arra rossz szemmel nézzenek. A televízióval, sajtóval mindent el lehet érni. Nézzük meg ezt az Árpád-sávos zászlót! Sokan azt sem tudják, mit jelent, mi az, de ha meghallják, már rossz érzés keltődik bennük, pedig honfoglaló vezérünk zászlaja volt, ami a címerünkben is szerepel, meg sok-sok hivatalos helyen is. Napjainkban akkor kezdték használni, mikor rájöttek, hogy nem történt rendszerváltás, a 90-es évek elején. A hatalom is résen volt, elkezdte a lejárató kampányt, ami ma is tart. Vásárhelyen éveken át lengett a Szent István téren, ma már nem.
Nehéz dolgok ezek. 1989 után nem gondoltam volna, hogy megint félni kell majd a rendszertől. Mert biztosan sokan ezt az írást sem nézik jó szemmel. De Isten látja lelkem: nem buzdítok haragra, de tenni szeretnék azért, hogy fölnyíljanak a szemek, lássuk értékeinket, helyzetünket, cselekedeteinkben ne alkudjunk meg s neveljük is így gyerekeinket, hogy majd a következő generációk tisztaságukkal, erejükkel, tudásukkal, visszaszerezzék ezt az országot azoknak, akik már oly' rég itt vannak és annyit harcoltak érte: a magyaroknak. Áldás!

(Fölhasználtam Majkut József jegyzetét a www.nibiru.hu - ról)
GG

Vissza az oldal tetejére

 

Pusztaszeri esetek

Gömöri Pityuval mostanában sokat járok át Pusztaszerre, ott hallottam két legényről, akiket Isten nyugosztaljon, mert már nincsenek az élők sorában. Túri Pista az egyik akit Kis zördög néven említenek még ma is a faluban. Szeleburdi koma volt, igen sajátosan élte világát, mint majd látszik az alábbi két esetbűl is:
Fölmönt egyszer Pestre kerékpáron! Vót nála egy szatyor tojás mög egy tyúk. Ahogy eladta a piacon, indul is haza, mögáll mellette egy teherautó falubéliekel:
Törökkoppányi legény - forrás. mek.niif.hu- Gyere Pista, rakd fő a bringát, hazaviszünk!
- Nem szállok én fő, mer' sietek! - válaszolta, és hazakereközött.
Máskor mög gyalog mönt fől, kesztyűt vött a párjának, de hát kiderült, hogy felemás pár az, így fogta magát s visszamönt megin', csak úgy gyalogosan.
Ne kapkodjunk!

A másik díszpéldány ifjabb Olajos Iván vót: bemögy eccör a tisztelendőhöz, oszt' mondja neki:
- Húzza a harangot Atyám, húzza!
- Miért fijam, meghalt a Mama?
- Nem egészen, de ott áll mán! Húzza csak, van píz elég!
Pap elmönt persze sömmi sé volt baj, Mama virult.
Hát ez kifürkészhetetlen. Akkor inkább Túri Pista.

 

Vissza az oldal tetejére

 

Isten, sárkány, nagyanyó

Volt osztálytársam azon ritka levelezőtársaim közé tartozik, kikkel szinte ellentétes nézeteket vallunk: a Tanyavilág újságra is az volt a véleménye, hogy a nemzet sorsa feletti busongásom helyett, értelmesebb dolgokkal kéne töltenem az időmet. Azonban nem erről szeretnék szólni, hanem idézem egy rövid levelét, miben arra a kérdésemre válaszolt, hogy miért írja Istent kisbetűvel: "Nem értem miért kellene nagybetűvel írnom, azt hogy isten. Ilyen alapon az olyan hasonló mesealakokat is nagybetűvel kellene írnom, mint a hétfejű sárkány, vagy a nagyanyó. Üdv."
Sikertelen próbáltam nálam méltóbbat felkérni egy válaszra sajnos, de aztán a helvéciai Zsike barátnőm akaratlanul is segítségemre lett, ugyanis a következő írást küldte:

Hamvas Béla: A bor filozófiája (részlet)

Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára. Korunk ínségében a szenvedők iránt részvétet éreztem és ezen a módon kívánok rajtuk segíteni.
Feladatom nehézségével tisztában vagyok. Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például csók, vagy mámor, vagy főtt sonka. A legfőbb névnek a bort választottam. Ezért lett a könyv címe a bor filozófiája, s ezért írtam fel jeligéül azt, hogy: végül is ketten maradnak, Isten és a bor.
A szemfényvesztésre a körülmények kényszerítenek. Az ateisták köztudomás szerint szánalomra méltóan fennhéjázó emberek. Elég, ha Isten nevét megpillantják, a könyvet tüstént a földhöz vágják. Ha rögeszméjüket megérintik, dührohamot kapnak. Azt hiszem, ha ételről, italról, dohányról, szerelemről beszélek, ha a rejtettebb neveket használom, be lehet őket ugratni. Mert amellett, hogy elbizakodottak, ugyanolyan mértékben ostobák. Az imának ezt a fajtáját például egyáltalán nem ismerik. Azt hiszik, hogy csak templomban lehet imádkozni, vagy úgy, hogy az ember papi szavakat mormol.
Az ateisták a mi lelki szegényeink. E kor leginkább segítségre szoruló gyermekei. Lelki szegények, azzal a különbséggel, hogy a mennyek országára alig van reményük. A múltban sokan haragudtak reájuk és harcoltak ellenük. Ezt a módszert én teljes egészében elvetendőnek tartom. Csatázni? Egészséges ember sántákkal és vakokkal verekedjék? Mert nyomorékok, jóindulattal kell közeledni hozzájuk. Nemcsak hogy nem szabad őket rábeszélni, észre se szabad venniük, mi történik velük. Fejlődésben visszamaradt, még értelemben is gyenge gyermekeknek kell őket tekinteni, bár értelmükről különösen sokat tartanak, és azt hiszik, az ateizmus valami tökéletes tudás. Miért harcoltak velük a múltban? Elsősorban azt hiszem azért, mert az ateizmus, mint fogyatékos értelem és korcs kedély, az élet egész vonalán hoppon maradna, ha valahol nem szerezne kárpótlást. Mi ez a kárpótlás? A túlzott aktivitás. Így vezet az ateizmus szükségképpen erőszakra, és mert erre vezet, az ateistáknak meg kellett szerezni a világhatalmat. Meg is szerezték. Akik harcoltak velük, azok tulajdonképpen irigyelték őket. Szerintem ez volt a hiba. Amikor az ateisták látták, hogy irigylik őket, elbizakodtak.
Taktikát változtattam. Különösebben nem volt nehéz. Csak az igazságot kellett helyreállítanom. Az igazság pedig, hogy nincs tőlük semmi irigyelni való. Mit irigyelhetnék a nyomoréktól, ha mégoly hatalmas is? Mit irigyelhetnék a bénáktól, a süketektől, a félkegyelműektől és a féleszűektől? Ha irigyelném őket, annyit jelentene, hogy igazat adok nekik; úgy tüntetném fel, hogy azt, aminek ők birtokában vannak, megkívánom.
Így változtattam meg taktikámat. Ahelyett, hogy harcolnék velük és igyekeznék őket megtéríteni, sajnálom őket. És ez nemcsak trükk. Nem akarok tőlük elvenni semmit. Valamit nyújtani szeretnék, aminek hiánya oly gyengévé, szegénnyé, és mit tagadjuk, nevetségessé teszi őket.
Annak egyébként, hogy oly sokat vitatkoztak velük, más oka is volt. A legtöbben ugyanis azt hitték, hogy az ateisták vallástalanok. Erről persze szó sem lehet. Vallástalan ember nincs. Az ateisták nem vallástalanok, hanem szánandóan fogyatékos értelmük és korcs kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek. Éspedig nemcsak hisznek. Az ateisták mindnyájan bigott emberek. Úgy mondom, hogy mindnyájan, mert még egyetlen ateistával se találkoztam, aki ne lett volna bigottabb még annál a rossz szagú vénasszonynál is, aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről. Az ateista vallás szentje persze nem Szent Homorony hanem Einstein, és a csodatevő hatalom nem a vizelet, hanem az ultraszeptil. Az ateista bigottéria neve materializmus. Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek Istentől. Böhme azt mondja róluk, hogy Isten haragjában élnek. Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak. Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni. Ehelyett persze még jobban félnek.
Az ateista persze elbizakodott ember, nem is akar más lenni; alázatra, szeretetre nem hajlik, más szóval olyan erőtlen, hogy nem is tud rá hajlani. Inkább kitart félelmében, amit letagad, reszket és bujkál és hazudozik, és egyre fennhéjázóbb lesz. Ebből a vigasztalan kotyvalékból, amelyben tagadás, félelem, hazudozás, bujkálás, fennhéjázás, bigottéria együtt fő, alakult ki a materializmus, mint vallásszurrogátum.
Mindezekből most már világosan látni, hogy az ateistákat erőszakosan meggyőzni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. Tévelygők, akik tele vannak aggodalommal, önáltatással, és nagyon óvatosan kell velük bánni.
Szerencsére a lélek nem olyan, mint a test. Ha valaki csonka lábbal, süketnémán születik, vagy életében nyomorékká lesz, azon emberi hatalom nem tud változtatni. A lélek világa más. Mindenki egész lélekkel születik, és ezt az egészséget soha el nem vesztheti. A lélek fogyatékosságaiból mindenki meggyógyulhat. Még csak csoda sem kell hozzá.
Imakönyv az ateisták számára? Éspedig olyan, amelyben észre sem szabad venni, hogy imádkozni tanít. Nagy dolog! Ezért - amint Nietzsche mondja - csak így szabad beszélni: cinikusan és ártatlanul. Elvetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan; ugyanakkor tiszta szívvel, derülten és egyszerűen, mint az énekesmadár.

Vissza az oldal tetejére

 

Bogár Jakab halála

Bogár Jakab haláláraÚgy higgyétek el asztat ahogy én írom aszt tinéktek, hogy nagy porfelleg látszott vóna a szegedi határban, Bokrosi Jóska tanyája felé közelegvén, ha éppeg nem lett vóna ollan koromsötét, háthisze' késő éccaka vót mán .Hát biz az öreg Bogár Jakab és betyárbandája közeledett a dűlőúton. Mondom, késő éccaka vót mán, mikó' Bokrosi Jóska, félholdas ökröszsellér hajja ám, hogy valaki nagy düvel veri a ház ajtaját. Így osztán sebtibe' gyertyát gyújtott, és az ajtóhoz ment, ami belülrű erősen be vót reteszelve. Oszt kiszót:
- Ki az, illen késő éccaka?
-Ín vagyok az, Bogár Jakab, meg az embereim - szólt az öreg, ijesztően durva hangon.
-Nyissa ki Ke az ajtót! - Parancsolta.
-Nem gyittom én, nincs itten semmi amit elvihetnének az urak!
Ekkó egy darab ideig csönd lett.
Oszt eccé csak kaparászás hallatszott, az öreg Bokrosi hátán a hideg futkosott. Bogár Jakab kerített egy ásót a kezeközé és ő maga látott neki, hogy megássa a küszöböt. Addig a gazda se tétlenkedett. A banda közben az öregen kacagva a pincében talált boroshordóbú' ivott, köztük Jakab fiáva', a fiatal Bogár Imréve'. Mire a gödör elég tágas vót mán, Bogár Jakab az ijesztő mocskos, morcsos pofáját bedugta a küszöb alatt és ordítva vicsorgott, hogy megrémítse a házinépet. puska dördült. Azt még maga Bokrosi Jóska se gondolta, aki a ravaszt meghúzta, hogy ez az ócska öreg fegyver még elsülhet. csak rá akart ijeszteni a betyárokra, ehelyett az öreg Bogár Jakab bozontos fejét lötte széjje'.
Miután fia Jakab testét kihúzta a küszöb alól, az ajtót betörte és pisztolyáva' agyonlőtte Bokrosit, osztán családjával is végzett. Távozóban a tanyát felgyújtották.
Másnap regge' a szegedi Vármegyeháza előtt találták lovára kötözve Bogár Jakabot a híres betyárt, mellette egy levélben ez állott:
-Jóapámat Bogár Jakabot Szeged városa tisztességesen temettesse e', a pappal áldó imát mondasson érette. Mer ha nem, a várost a négy sarkán gyújtjuk meg!

aláírás: Bogár Imre
(
leírta: Bóhás Andor gulyásszámadó)

Vissza az oldal tetejére

 

 

Pónyi Áron írja: Sátánnal a városban

A minap sétálgattam Sátán Úrral a városban. Nem hiszem, hogy többet fogok, mert nem túl szimpatikus, de mindenképp tanulságos. Beszélgettem vele, hogy miket érhet el, mi lehet egy emberből.
Megismerhetjük kicsit közelebbről általa, hogy milyenek is a városaink. Ezek a nagy, épületekkel teli dzsungelek, amikben élünk, ezeket mind félelmetesen elmés emberek alkották, a nagy cégeikkel, és gépeikkel. Ha ezt megismerjük, lehet jobban megismerjük magunk is.
Hát kezdjünk bele, nézzünk be mi is a városba. Már rögtön az első sarkok egyikén fogunk találkozni, kedves, jól öltözött, csábító Sátán Úrral. Akár női alakot is ölthet, nem igazán fair játékos, de azt hiszem ezt nem is várjuk el tőle. Ráébredünk milyen okos lénnyel van dolgunk, nagy tudás birtokosa. A végtelen tudományok tudora, minden vágy kielégítője. No, de nem ingyen van ám egy ilyen séta. Kér érte cserébe egyet s mást. A lelkünket kéri, de ez egy olyan sablonos dolog, hisz mindenki tudja, nem gond. Tudunk magunkra vigyázni.
Lelkünket nem egyszerre adjuk el Sátán Úrnak. Ó nem. Apránként, mert hisz: "á ez a pici még nem számít". De végül is kinek kell egyáltalán, ha itt ebben a szép városban mindent lehet venni pénzért? Elképzelhető, hogy el is hisszük, mert sok mindent lehet venni tényleg. Hű, mennyi csillogó szépség, büszkeséggel eltöltő drága holmik, mik növelik majd egoista énképünk. Lehet vásárolni szépséget, ruhákon, sminken keresztül, de akár orvosi asztalra is fekhetünk. Vehetünk lányt is, megvan ennek a módja. Nem is érdemes sorolni, tudjuk ezt mind.
Pár év múlva már kezd kicsit tisztulni a kép. Igen sok mindent átéltünk. Jók lettünk? Elsők lettünk-e, vagy sem az nem is olyan érdekes, mint hogy nem is vagyunk valahogy olyan jól. Valami nincs rendben nincs már meg az a gyermeki boldogság, mint régen, amikor még a kertben szaladgáltunk barátainkkal, és különféle fákon lógtunk, érdekes állatokat szemléltünk.
Itt nincsenek is fák, kezdjük ott. Tudom, jobban megnézve vannak, de ezeket csak az ablakon keresztül nézhetjük, mert ugyan mit szólnának a szomszédok, ha ott csüngenének gyermekeink rajtuk. Állatok sincsenek. Na, jó tudom, ezek is vannak, de valahogy olyan furcsák. Nem is olyan szépek, mint emlékeinkben. A civilizáció állatai. Galamb, varjú, patkány, csótány.
Jó, hagyjuk a külsőségeket, nézzünk befelé. Agresszívek lettünk? Magányosak? Kilátástalanok? Sűrűbben van alkohol a szekrényben, és fű a kertben. Mitől lehet ez?
Mélyen magunkba nézve inkább elfordulunk. Hová lett a lélek? Kicsit túl sokat adtam volna Sátán Úrnak? Észre sem vettem. Hiszen olyan hirtelen történt minden. Még csak két éve vagyok itt. És az a pár pici dolog, amit tettem, nem is gondoltam volna, hogy így feltornyosult.
Rájöttünk, hogy a város bizony nagy meg szép, de jó az valahogy mégsem. Vissza kell hát térnünk a régi közösségeinkhez, kis falvainkhoz, hogy épp elménk, és boldogságunk megtartsuk.
Nos, igen jól hangzik ismét, de a faluban valahogy nem lehet megélni mostanában, nem lehet csak úgy egyszerre odacsődülni, aztán lesz valami. Szépen lassan, de tudatosan alakítsuk sorsunk, és jövőnk.
Addig is nyissunk az új irányba, ami nem a városi "szörnydzsungel" építése felé halad. Felejtsük el a közgazdaságtant, az informatikát, jogot és térjünk át más vizekre, ha tehetjük. Az olyanokra, ahol a személyes kapcsolat, az emberi lét alap dolgai fontosak. Mindjárt meglátjuk, hogy ha így állunk hozzá, akkor már nem is olyan nehéz, mert egyből társakra lelünk, együtt tudjuk folytatni, nem egy irodában ülünk magányosan, hátunk mögött főnökünk, ostorral.
Ha már elsivárosodtak a jogi egyetemek, és konganak a folyosók a közgázon, akkor fog alakulni a világ sorsa is. Több lesz a vállalkozás, több ember költ majd egymásra, újra "Mari nénihez" megyünk le a boltba, és nem a hetvenötödik, lemondást fontolgató pénztároshoz a hatalmas áruházakban. Nem egy távoli turista paradicsomban leszünk magányos hotelszobánkban, hanem egymás közt a valódi paradicsomban, amit a pillanat ad, akárhol légy is.

Vissza az oldal tetejére

 

MEDVECZ ATTILA LELKESEDÉSE, 7.RÉSZ

Aggyisten! A Tanyavilágba!

Igaz kő.

tanyavilágA minap álmodtam. Szoktam sokat, de ilyen még nem volt. Vannak visszatérő álmaim, jók, rosszak. Most többször is felébredtem, de mindig úgy akartam tovább aludni, hogy folytassam az álmom. Ez talán egy jel. Miről is van szó? Itt az álom.
A kertünk végébe egyszer csak ott termett egy kő. Egy köbméter nagyságú.
Olyan megmívelt, mint egy szakállas ember szobrán a szakáll. Nem tudni hogyan került oda. Próbáltuk elmozdítani, de a földben még legalább ekkora volt az alja. Senki nem értette, mi a csuda történik. Míg egyszer a kő előtt álltam, s megjelent rajta egy szöveg. S eltűnt. Majd megint egy szöveg, s az is eltűnt.
Ez így ment egy darabig, mikor rájöttem, hogy amit gondolok, az jelenik
meg a kövön. De nem mindegyik. Miért? Aha, ha magamban igaz dolgot gondolok, nem hazudok, akkor az igaz dolog megjelenik. Sajnos az álmomban ebből látványosságot csináltam, mindenki megnézhette, kipróbálhatta, s fizetett érte. Ezt szégyellem is. Valaki ezt biztosan meg tudja magyarázni, de nekem csak annyi jutott, hogy napokon keresztül bámultam köveket, miegymást, s vártam a szöveget. Nem jött.
Elhittem, hogy van egy ilyen kő. Hiszem most is, csak nem tudom merre van.
Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy öt perc gondolkodás közben, hányszor
jelenne meg a gondolatom.
Ez az álomtükör. Talán bele kellene néznem.

Vissza az oldal tetejére

 

Gömöri Pityu a szavazáson

Vasárnap délelőtt megyek a piacra, gondoltam, kihagyom most Pityut, de a Csengődi ablakából észrevesz s már kiabál is. Jól van, alma, cékla, ócskapiac aztán már a kocsmában is találom magam, ahol mindenki túl van már a szavazáson, no mög ezen-azon. Valaki már meséli is:
Róka utcai szavazóhelyiség, Pityu bemegy, látja nagy a tömeg, aszongya:
- No, tán már itt is vizitdíjat kell fizetni?
Leintik, mondják neki, álljon a sor végére!
- Oda? De hát ott már állnak..!

Most viszont ismét egy nagyon szép verse:

Gömöri PityuZöld szakállt növeszt

Zöld szakállt növeszt arcán a márvány
Csont fölött erez gyertya-szivárvány
hervadt virágra cseppkövet könnyez
Isten haragos - üstököst pörget
Törnek a tükrök ezer darabra
fekete fátyol lebben a napra
Élők hörögnek halálhoz himnuszt
latrok közé keverték Krisztust
Szentségel Noé - fúr, kalapácsol
nem bárkát - böhöm koporsót ácsol

Vissza az oldal tetejére

 

JELZÉSEK A PUSZTÁN

Az előző számban szó volt a pásztorok jeladásairól, miszerint többek közt a gémeskút állásából igen sok hasznos dolgot lehetett megtudni. Akinek fájna a szíve a régi világ dolgaiért, most kicsit fölvidítom! Jól kinn lakik Tamás komám, nem is igyekszik beljebb, rádiótelefonért sem nagyon kapadozik. Átjár néha segíteni idősökhöz, két tanyára is, de hát nem ér rá átszaladgálni mindég, hogy mikó' mi lögyön, s az öregek sem nagyon élnek a technikával, így azt találták ki, hogyha kő valami, kiraknak egy kalapot, egy rossz kabátot, ronda rongyot a megbeszélt helyre. Pompásan működik. Magam is láttam, le is fényképeztem. Íme:

Jelzések a pusztán

Jó ez az sms. Se térerő, se egység

Vissza az oldal tetejére

 

 

EGÉSZSÉG
Mióta szétzilálták a Kossuth Rádiót (is), nincs benne egészségügyi műsor

Aranyér, végbélgondok, sérvek, hasi elváltozások. Laci bácsi mesélte, hogy az ázsiai népeknél nincsenek ám ilyen jellegű megbetegedések. A különbség pedig nem az alkatunkban van, hanem, ebben az esetben, a testtartásban. Igaz is: mindenki látott filmet, fényképet, festményt, guggoló helyzetben munkát végzőkről, de nemcsak a munkában, beszélgetés, játék, gondolkodás közben is gyakran ilyen helyzetben vannak. Magam is sakkoztam egyszer egy kínaival az utcán, hihetetlen, mit összefeszelegtem, míg ő végigguggolta a játszmát. Tán más jellegű munkáink, étkezésünk miatt, de mi elfelejtettük ezt a tartást, ami pedig megerősíti az alsó részeket. A nyugati világban aggasztóan sok népbetegség keletkezett életmódunk miatt. Népükkel felelősséggel bánó kormányok igyekeznek hatékony intézkedéseket hozni. Németországban anyagilag ösztönzik az embereket a különféle szűrésekre - kevesebb beteg, kisebb társadalombiztosítási kiadás. Az angolok igen merésznek tűnnek: vezető újságokban oldalas hirdetéseket látni arról, hogy a túlzott serkentőszer fogyasztás miatt fellépő vízhiányt pótolni kell és hogy a fiatal lányoknál népszerű haspóló nőgyógyászati gondokat, meddőséget is okozhat. A mi kormányunk sajnos csak az üzlettel törődik, a tornaóra is kevesebb - meg hát ahogy hallottuk, elég hatmillió magyar. Úgyhogy mindenki segítsen magán: otthon, nyugiba, mikor senki se látja, nyugodtan meg lehet csinálni néhány felülést, húzódzkodást (gerinc-, és derékgondokra kiváló!!) vagy guggolást. Még sakkozás közben is.

Vissza az oldal tetejére

 

HÚSVÉTRA, SZÍNIÁTÓL: KRISZT-US

húsvétraEgy Ember, aki magára vállalta az emberiség egész addig összegyűjtött karmáját, ki nem fizetett "számláit", ezért önként meghalt értünk, hogy tovább tudjunk lépni a fejlődés útján.
Egy Ember, aki kizárólag jót tett velünk, ám mi keresztre feszítettük.
Egy Ember, akit nem vakított el a pénz, a világ összes gazdagsága, vagy a hatalom, amit felkínált neki a Sátán.
Egy Ember, akit mindhiába provokált az ördög.
Vajon mi lett volna, ha Jézus a megkísértésekor így szól a Sátánhoz:
"Rendben, akkor csatlakozom hozzád, és én leszek a világod ura." ?!
Mert tudva vagy tudatlanul mi naponta ezt tesszük, amikor pénzre, hatalomra, mondunk igent, - és azt gondoljuk, hogy alkut köthetünk a lelkünkkel.
Engesztelésül elmegyünk a templomba, imádkozunk, meditálunk, különféle ezoterikus tanfolyamokon jó pénzért "megvilágosodunk", ám mindez csupán a lelkiismeretünk megnyugtatását szolgálja.
Miért?!
Egyszerűen azért, mert Jézus NEMET mondott a világ összes kincsére és gazdagságára.és bizonyára nem azért, mert utált boldogan élni, és a szenvedés volt a hobbija.
Milyen érdekes, amikor a legkülönfélébb ezoterikus tanfolyamokon azt tanítják: a gazdagság végtelen, annyit veszel el az Univerzumból, amennyit csak el mersz képzelni magadnak.
(Lásd pl. a Secret c. filmben)
No, igen. Szerintük a pénz is végtelen mennyiségben rendelkezésre áll.
Mint tudjuk, manapság a bankok annyi pénzt csinálnak a számítógép segítségével, amennyit akarnak, az ilyen - fedezet nélküli pénz tehát valóban korlátlan mennyiségben terem. Amikor ezt a pénzt kölcsön adják, mondjuk egy államnak, - az állam polgárai látástól vakulásig dolgoznak azért, hogy ennek a fiktív virtuális pénznek értéke legyen. A munkájukkal teremtik meg a pénz értékét, kamatostul, UTÓLAG, és ez óriási kizsákmányolást eredményez. (Manapság a munkánk értékének legalább a 70 %-át adók és elvonások formájában odaadjuk a virtuális pénz fenntartása, és a virtuális pénz haszonélvezői érdekében. Annak idején a jobbágyság korszakában mondjuk a 20-30% -os volt az elvonás.)
A munka alapú pénz tehát nem áll végtelen mennyiségben rendelkezésre, mint ahogy a szűkebb Univerzumunk ásványkincsei is erősen fogyatkoznak.
A végtelen gazdagság ideája ily módon csupán süket duma, ez a mai pénz és gazdagság pedig, az ezoterikus tévhitekkel ellentétben nem Jézus útja, hanem bizony egészen másé.
Jézus útja alig érdekel valakit manapság, hiszen még a katolikus miséken is a legszentebb rész, az Úrfelmutatás közben "kalapolnak", szedik össze a pénzadományokat, és ez még csak fel sem tűnik az illetékeseknek.

Áldott Húsvétot, szemet a látásra, és fület a hallásra! Színia

Vissza az oldal tetejére

     

Ezúttal tanyán élő olvasóink a vásárhelyi Kálvin Antikvárium és Könyvesboltban kapnak 10 százalék kedvezményt új könyv vásárlásakor. Kálvin tér 7, a buszpályaudvar mellett.

 

 

 

 

Szerkeszti és kiadja Görgényi Gábor, szatymaz3@gmail.com , tel: 70-2666426
Készült 1600 példányban a vásárhelyi Szoliter nyomdában, tel: 62 222485
Köszönet Dobosi Csaba Mihálynak és Varga Károlynak


www.lapszemle.hu/tanyavilag


Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat