TANYAVILÁG - 3. szám - 2006 szeptember
Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ, INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY
 

A harmadik szám elé

Mindenütt jó, de legjobb a tanyán! Bármennyire valljuk és éljük is ezt, vannak dolgok, miket ha akarunk, se bírunk nem észrevenni. Jámbor és békés tanyákon is járva, mindenütt téma országunk helyzete, így mivel magamnak is ezen járt eszem, ez a szám főleg a magyarság viselt dolgairól szól majd. A véletlenek, amik pedig nincsenek, is  ebbe az irányba vezettek: Szilágyi Gábor jött izgatottan egy nagyon ritka Ady verssel, ugyanaznap a Magyar Világ hetilap címlapján egy kísértetiesen hasonló témájú Petőfi verset olvastam, no és hát  meglepetésemre ugyanezzel a témával lepett meg Gömöri Pityu is. Lehúzták az Árpád sávos zászlókat a Szent István térről - azóta már visszakerültek -  Kotormán Laci bácsi rárósi tanyáján pedig arról beszélgettünk, hogy a magyarkodás szónak van-e egyáltalán megfelelője más nyelvekben. Kötelez a címlapokon lévő Csodaszarvas is, igyekszem hát körüljárni néhány súlyos kérdést, amivel tán válaszolok Tóth Csaba, tíz év után látott miskolci barátomnak, aki ezt kérdezte: oszt' mi ez a magyarkodás itt Gabikám?
Lazításképpen lesznek azért szűz lányok, disznóölés, filmek, de kezdjük a nehezével, Ady Endre kíméletlen költeményével.

 

ADY ENDRE:  A HŐKÖLÉS NÉPE

 

Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kíméletlenség
rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohase szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz,
S ki egyszer rúgott a magyarba, 
Szinte kedvet kap a rúgáshoz.

 

Ma is itt ül lomhán, pelyhüdten,
Fejét, jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznának,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a csodák ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet
Adna neki egy dárdányi,
Úri kis kíméletlenséget

Hogy néhány maradt sereghajtó,
Törötten fogyva azt ne vallja,
Ezért a népért úgyis mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.

 

   

Bizony azért került elő ez  a  valóban kíméletlen vers, Petőfi Sándor Magyar Nemzet címu költeményével   együtt, mert sokan úgy gondolják, ma is aktuális. Eszerint a magyar nemzet ismét nehéz időket él, veszélyben, sőt végveszélyben van. Igazuk van-e? Igaza van-e Ady  Endrének? Ezek a kérdések szülték gondolataimat és újabb kikerülhetetlen kérdéseket, melyeket azok is föltehetnek, kik szerint nincs is szükség egészséges és egységes nemzettudatra, hisz' ők is ebben az országban élnek. A hazaszeretet nem politika. Őseink tisztelete alapvető, hisz' egész biztosan volt valamennyiünk felmenőiben valamikor olyan, ki harcolt és akár életét is adta a hazáért, a földért, melyen gyermekei és így utódai éltek. Mi is utódok vagyunk, itt a XXI. században és azt, hogy van egy országunk, ahol viszonylag biztonságban élhetünk, nekik, az ő harcuknak köszönhetjük. Mindenki eldöntheti magában, mennyire

 

és mire kötelezi ez, de ne feledjük, a népek harca ma is tart, és nem csak ott, ahol bombák robbannak. Ha egy népnek van nemzettudat által való összetartó ereje, megvédheti magát a pénz határtalan uralmától, más népek törvényeinek rá kényszerítésétől, így ura lehet saját jövőjének, azaz biztonságot hagyhat utódaira.
Jó néhány dolog a szemünk előtt zajlik, ami fenyegetheti ezt a biztonságot.
A kettős állampolgárságról való népszavazás megosztotta az országot és a megosztottság biztosan nem jó, gondoljunk csak az "oszd meg és uralkodj" rémképére. Egy kívülálló nem is érti, miért kellett népszavazás arról, mi más népeknél természetes, például a szerbeknél és a horvátoknál réges régen így van, élhetnek bárhol, automatikusan megkapják az állampolgárságot, de még jobb példa Románia, ahol a parlament egyhangúan, fél óra alatt fogadta el a moldáviai románok állampolgárságát. Egy tizenöt milliós nemzet erősebb, mint egy tízmilliós, annál is inkább, mert az ország népessége fogy. Magam részéről semmit nem látok, ami igazán próbálná ezt a folyamatot megállítani - egy üdítőitalnak nagyobb és hatásosabb reklámja van.
Amióta eszemet tudom, mindig elhangzik, hogy most még meghúzzuk a nadrágszíjat, de a következő generációnak már jobb lesz. A nyugat európai országok hosszú ideje építik és élik már a kapitalizmust, botorság lenne azon mérgelődni, hogy nem vagyunk az ő életszínvonalukon és gazdasági szakember sem vagyok, hogy átlássam, milyen mértéku terhekre van szükség, így csak összehasonlítani tudok  más országokkal. Ilyen arányú terhek, mint amik minket sújtanak az élet minden területén, nincsenek másutt, utána lehet járni adatoknak, megkérdezni külföldön élőket. Többek közt olyan fontos dolgok, mint a gáz- és áramszolgáltatás, külföldi tulajdonban vannak, bármit megtehetnek, tehetetlenek vagyunk. Több éve Spanyolországban élő jókomám képtelen megmagyarázni munkatársainak, hogy Uniós tagok lévén hogyan tarthatunk még itt és főleg, hogy miért tur a nép - náluk kisebb dolgokért is pillanatok alatt megtelik az utca.
Szocialista kori oktatásunk igen szigorú volt, de átlagmuveltségünk ott volt a világ élvonalában. Ma semmi olyan intézkedésről, törvényről nem tudok, ami érdemben próbálna változtatni azon a tendencián, ami oda tart, hogy ugyanolyan tudatlanok és sötétek legyünk, mint az átlag amerikai, sőt van olyan törekvés, ami a történelmet nem akarja érettségi tantárgynak. Úgy megy, mint a magyar futballban: újabb és újabb átszervezések, kinevezések, viták, de a lényeg nem változik.
Folyamatosan probléma van ősi jelképeinkkel, hol egy turul-szobrot akarnak lebontani, hol az Árpád-sávos zászlóval van gondja valakinek. A németek a történelmi belvárosaikban régi zászlaik alatt nyomják a sört meg a kolbászt és közben az asztalt verve éneklik ősi germán dalaikat - ugyan ki szól oda nekik, hogy mit németkedtek ti itt?

 

Akinek van magyar rokona, barátja ismerőse a határon túlról, tudhatja milyen nehézségekbe ütköznek magyarként, Magyarországon. Jó komám Szabadkán született, itt dolgozik feleségével, gyerekük már Szegeden született, évek óta várja az állampolgárságot. Ő meséli, hogy a szomszédja elnézést kért tőle, mert a füle hallatára nevezett valakit hülye szerbnek. Ezért miért kérsz tőlem elnézést, kérdezte, én magyar vagyok. Látta a komán, érthetetlen, majd elgondolkozik. Ebben a példában nagyon sok van: ugyan hogy alakulhatott ez ki, kik és hogyan ültethették ezt belénk?
Sorolhatnám még, de a tanyavilághoz kapcsolódva a mezőgazdasággal befejezem: belga gazdák csodálkozva kérdezik, hogy miért kell nektek Unió, mikor olyan adottságokkal megáldott mezőgazdaságotok van, ami az egész országot fényesen eltartaná. Hogy miért van annyi botrány, annyi vérlázító eset pont a mezőgazdaságban, igen velős választ hordozhat magában, főleg ha a derék belgák rátapintottak a lényegre.
Ha valaki úgy látja, hogy - többek közt - a fenti dolgok valóban elgondolkodtatóak, az föl fogja tenni a kérdést, hogy miért? Miért tart itt az ország, ahol tart? Hogy lehet, hogy a szemünk előtt zajlik a megtévesztés, a korrupció? Hogy lehet, hogy az ország vezetői így eltávolodtak az emberektől, hogy lehet, hogy a média el tudja hitetni a feketéről, hogy fehér? Miért tartanak minket széthúzónak és birka népnek? Miért nem lehet a múltról beszélni  anélkül, hogy egyből szélsőségesnek nevezzenek? Hogyan alakult ki az a szó, hogy magyarkodás és mire vezet? Miért írta meg Ady Endre ezt a verset? Mit írna ma? Ha ezekre a kérdésekre tudnánk a választ, akkor tudnánk azt is, hogy fontos-e a nemzettudat, és tényleg veszélyben van-e a magyar nemzet? El kell gondolkoznunk azon is, hogy miért éppen most van ilyen forrongás az országban. Ha sorsdöntő pillanatokat élünk, az azt jelenti, hogy valakiknek nem érdeke egy egészséges, erős, öntudatos  Magyarország és ebben az esetben meg kell értenünk, hogy a mi érdekeink csorbulnak, amit a hétköznapi életünkben is fájdalmasan fogunk észrevenni.
Bárcsak politizálásnak nevezhetnénk a fenti gondolatokat! Ám úgy látom, nem egyik vagy másik pártról van szó, olyan folyamatok, akaratok és harcok folynak, melyek túlnőnek azon, amit az újságban, tévében kampányolás címen láthatunk. Lehet, az egész mostani helyzet megrendezett és már előre megvan az a,b és c terv a magyar nép reagálására s majd megint eltelik negyven év mire a mai eseményeket forradalommá nyilvánítják. Csakhogy azalatt , mint a szocialista időkben, tovább folyik majd az agymosás, a népbutítás  és a végére a magyar nemzet már csak papíron fog létezni.
Hát, Csaba komám, ennyit a magyarkodásomról, az idő majd eldönti, helyesek voltak-e a meglátásaim és jogosan foglalta-e el a Hőkölés népe az első oldalt...

 

 

   

A szegedi leánykákról

 

   

Dankó Pista, a híressé lett szatymazi kütyüprímás 1903. március 29-én halt meg Pesten. Halálát gyermekkorától hurcolt betegsége, tüdőbaj okozta.

A szegedi Stefánián búslakodik Margó Ede 1912-ben felállított Dankó Pista-szobra. A szegedi folklór szerint, ha szűz leány megy el előtte, akkor a kőbe faragott Dankópista megpendíti hegedűjét. Nos, ismerőseim és barátaim tanúsítják, én magam az elmúlt két és fél évtizedben igen sokszor, mindenféle rendű és rangú, valamint korú hölggyel elsétáltam ott, s a fránya hegedű bizony eddig mindig néma maradt. Na, most akkor vagy

k.a.r.

 

a legendákkal van baj, vagy. De úriember ugye a másik lehetőséggel talán mégse példálózzék.
Vagy pedig annak a szép ifjú hölgynek van igaza, akivel volt szerencsém a minap egy nyári éjszakán arra járni, s miután fölhívtam figyelmét a pengetős legendára, szép óvatosan odavezettem a szobor elé, még meg is álltunk kicsiny időre. Persze csend, nem hallottunk semmit, csak egy fülsértő hangú hülye kis moped söpört el az úton. Öreg vagy, kedves, nem jó a füled már, mondta az a gyönyörű teremtés és elhúzott a szobor mellől.

 

 

   

SUNYI SANYI A TANYÁN - első rész

 Szegeden és környékén Sunyi néven közismert kománk negyvenes éveinek végén is komoly feltűnést keltett a tanyavilágban, de főleg Siposmalom vidékén, ahol  tanyáján tanyázott. Nyáron testéhez  szorosan tapadó biciklisnadrágban kerékpározott a dűlőkön és az országúton egyaránt, vagy jó széljárás esetén paplanernyőn szállt föl a gyeprűl, télen pedig sílécen járt ki  a kocsmába. A környékbeliek nem igazán tudták hová tenni, de neki nem volt ilyen problémája, bunkók, mondta gyakran, hát nem értöd, bun-kók! No nem köll megsértődni, akkoriban az üllési pusztákon betyárosabb idők jártak, gyorsan bekóstolták az idegent. Hát vele nem sokra mentek, örökké harsányan jókedvű volt, sosem látták dolgozni, de nem volt olyan léhűtő vagy gazda, akit ne hívott volna meg egy italra. Néha hosszú időkre eltűnt -volt idő, hogy napokig nálunk ette a fene - magára hagyva a tanyát. Kérdeztem, nem félti-e az értékeit -akkor még volt neki  ez az - hisz' láncra kötött kuvasza , Nana, nem sokat ér és a környéken sok tanyát feltörtek már.
Nem mernek bemönni, mondta. Loptam két kétméteres gipsz huszárt a Szabadtériről, beraktam őket a tető alá, ott tartják oldalvást a két szelemönt. Két katona. Őrzik a tanyát.
Azt mondta még, hogy a tanyasiak félnek a szobroktól. Ebben hitt. Nem is törtek be hozzá sose. Aki nem hiszi, járjon utána.

A következő részben megtudhatjuk, hogyan udvarolt a páromnak.

 

 

   

TÁNYÁVILAG !


Ezzel a felkiáltással fogadott Fábián Tamás, hűséges szatymazi olvasónk, hogy felhívja a figyelmem, hogy a rovásírással írt szóban felcseréltem az a-t és az á-t. Dobhatnak rám követ, hogyan akarom népszerűsíteni a rovásírást, mikor még a címlapot is helytelenül írom. Igaz, elnézést kérek. Remélem Kémeri szerkesztő úr segít kijavítani és ebben a számban már helyesen fog szerepelni. Annyi haszna azért van a dolognak, hogy aki utánanéz, az két betűt már biztosan fog tudni...

 
Székely rovásírás

 

 

   

Gömöri Ancsa filmajánlója

Robert Moon: FAHRENHEIT 9/11

Ez egészen sátáni gondolat. Illetve nem is. Úgy értem, nem a gondolat a sátáni, hanem az, hogy ez nem "fikció", az egymás után sorakoztatott tények, nevek, dátumok szövedékéből kirajzolódik a kép, mint egy realista fotográfia; néhány gazdag (ez talán nem is jó kifejezés) család őrjöngő hatalom- és haszonvágyában háborúkat eszközöl a világ különböző pontjain, ehhez a projekthez csatlakoznak újabb és újabb "hatalmasok", multik (a multik mögött is emberek állnak ám!), és már vagyonnak is csak nagyon szerényen nevezhető összegeket keresnek véren, halálon, tragédián. Mindegy, kinek a vérén, halálán, tragédiáján! Az Afganisztánban, Irakban. lebombázott házakban, kunyhókban élő (haló) emberek halálsikolya nem kevésbé szívszaggató, mint az adrenalin-túlfűtöttség hazafias csillogása az amerikai katona fiúk (és lányok) szemében; aztán meg a hitetlenség ugyanezen tekintetekben, hogy a háborúban ők is meghalhatnak, meghalnak, felrobbannak, vérük folyik, szétszakadnak, szétroncsolódnak, megégnek, megőrülnek, megöletnek, ölnek, ölnek. Ölnek.
Meg az anyák, feleségek, testvérek, otthon - vagy életben - maradók szeméből patakzó bánat, bánat, fájdalom, düh - rohadjatok meg, hol az isten ilyenkor, miért pont ő, miért pont. Miért? Pont.
Az ember (Ember) azt hinné a sok ezer év alatt már kiismerhettük a háború természetét. Hogy már tudjuk, mekkora tud lenni az iszonyat a legyőzöttben. És a győzőben is. De úgy tűnik semmi, Semmi nem elég nekünk embereknek (Ember?), úgy tűnik, tényleg kell nekünk a kín, a halál, a szenvedés (MÁTRIX). És persze, hogy nincs Igaz Ügy.
Mert, Úristen (!), a háború, a rombolás rengeteg pénzbe kerül! Eeezt tudjuuuk - és legyintünk.(!) De honnan hová "kerül" az a "rengeteg pénz"? A költségvetésből (adófizetők pénzéből - bagatell) azokhoz a cégekhez, amik a fegyvert, a bombát.stb. gyártják, akik az egyenruhákat, az ellátmányt biztosítják, akik ezt odaszállítják - és a halottakat vissza, és akik a kötszereket, gyógyszereket biztosítják (fájdalomcsillapító! Morfium. Drog.) - no persze nem ingyen, az állam fizet, mint a katonatiszt. És aztán az újjáépítés biznisz. Ugrásra készen várják a "békét" (vagy lehet, hogy csak a rendet?) Rombolás-üzlet. Újjáépítés üzlet. Terrorizmus üzlet.
És akkor most mindenkinek mondom: ezekből az üzletekből emberek profitálnak . És megsúgom azt is, az üzlet nem SZERENCSE kérdése!!! A legprimkóbb biznisz szkúl is alaptételként tanítja, hogy üzlet akkor van, ha AKAROD, hogy legyen.
Most mit mondjak, nézd meg a filmet - aztán gyorsan igyál valamit. És most már értem, hogy "boldogok a lelki  szegények, mert övék a mennyeknek országa". Lehet, hogy jobb lenne nem tudni erről semmit, nem gondolkozni, nem hallani, nem látni, nem beszélni, hülyén. meghalni. Sátáni, sátáni.

Házi feladat: A fenti film ráébreszt, hogy az Egyesült Államok - vagy állatok, ahogy tetszik -nemcsak úgy, véletlenül kezd háborúzni itt, ott.  Történelmi kérdésünk a következő: mi lehet a közös a new yorki ikertornyok elleni támadás, Kassa bombázása és Lengyelország lerohanása között? Járjanak utána!

 

 

   

Mézédes

Boldog időkben még, az egyik szexárdi Csöröge tavi napok után valahogy Zolás komám balatonmáriai nyaralójába keveredtünk jónéhányan. Sétálunk délelőtt a parti utcán, árulják a görögdinnyét, mindenütt kiírva: DINNYE-MELONE. Egyszer csak megszólal Rati: "Ugyan ki a f....m ez a Dinny Melone?"

 

 

   

Gömöri István: Magyar népmesék 2006

Vadaskertben a vadakat mind kilőtték
Nem maradt más csak a szelíd meg az öszvér.
Mangalica magyar disznó - magyar marha
Magyar seggbe magyar lófaszt - bekavarhatsz.
Sanda gulyás marhát nevel - aszott pusztán
Megeheted amit főztél - amit Gyúrtál.

Hát ezt nem bírtam kihagyni. Főleg a nagy gyé miatt.

 

 
Szőke mangalica koca

 

 

   

Könyvajánló helyett

Ki olvas itt Müller Pétert, kérdeztem egy ismerősömtől, azóta jó komámtól, mikor láttam a polcon a Kígyó és keresztet. Meglepetésemre ő maga volt az, és azon nyomban bele is merültünk egy hosszú beszélgetésbe. Valójában mindketten meglepődtünk.
Maga az ezotéria és gondolatvilága igen ellentétes megítélésű, és tapasztalatom szerint egy így gondolkodót akkor vesznek komolyan, ha látnak életvitelében valami meglepően jó irányú változást. Ezek után már másképpen hallgatják szavait és előbb utóbb kérdezgetni kezdik. Komám ellentétben velem, nem igyekszik mindjárt minden gondolatát világgá röpíteni, így kevesen tudják, mi jár a fejében, mitől olyan, amilyen. Farkas Emese tanácsolta nekem, hogy legyenek interjúk is az újságban, így szaván fogva, megkértem, csináljon egyet közös ismerősünkkel. Ez következik most.

Farkas Emese: Az a felismerés

Az ember apróságokkal, csöppnyi dolgokkal tud változtatni mérföldeket az életében, nos ez a tény régóta foglalkoztat, vizsgálom nemcsak a saját életemet, hanem másokét is. Érdemesnek és értékesnek tartom leírni, megosztani Önnel, Veled kedves olvasó egy jó ismerősömmel folytatott beszélgetés tárgyát, tartalmát, lényegét. Írásomban maradnék a "jó ismerős" megszólításnál, hiszen nem a betűk, nevek tesznek valakit egyéniségé, hanem a benne élő lélek. Tehát az említett ismerősöm élete három évvel ezelőtt még ugyan úgy zajlott, mint a fiatal, bohém embertársainké, tanult, dolgozott és így tovább. Halljuk Őt:

"Az ezotéria iránti érdeklődésem az egész életemet végigkísérte, középiskolában például én voltam az egyetlen, aki a Bibliát kívülről-belülről tudta. Az emberi társadalom által elfogadott hit nem az én szemléletemet takarja, véleményem szerint van egy felsőbbrendű intelligencia, amelyhez az ember viszonyul. Eleinte a korom nem tette lehetővé, hogy ez bennem kifejlődjön, majd egy általam mélyen tisztelt embertől kaptam meg a kezdő lökést, hogy nyissak az új felé. Amikor a szinkronicitás az ember életében tudatosan jelen van, akkor rájön, hogy semmi nincs véletlen, mindennek megvan az oka. Hajt a kíváncsiság, érdekel, hogy mi dolgunk a földön, miért születtünk."
Mennyire mélyen foglakozol ezzel?
"Ez karmikus dolog. Valaki látóként születik, valakit így nevelnek, de érhet olyan stresszhelyzet, tragédia, ami pillanatok alatt nyomás alá keríti az embert, és ezáltal változik meg a szemlélete. Én ajándékként kaptam az élettől ezt a más szemléletet, amitől más értelmet kaptak napjaim. Ez egy belső plusz, egy erő melyet még magasabb szintre szeretnék emelni. Folyamatosan képzem magam, elvégeztem a reiki összes fokozatát, pillanatnyilag szellemgyógyászatot és pranat tanulok. Nem rémisztő ez a tudás, hiszen ha ráérzel az ízére és rájössz, hogy egy ember mire képes, az tényleg karizmatikus. A mostani életemnek az alapjait nemcsak értékes emberekkel való találkozásom határozta meg, hanem olvasmányaim is,  Müller Péter könyvei és természetesen a Biblia.
Azt gondolom, hogy az ember úgy válik egésszé, amikor tisztában lesz vele, hogy születését követően feladata van a világban."
A beszélgetés közben szinte faltam beszélgetőtársam szavait, valamit átadott, valami megfogalmazhatatlan ismeretlent, áthatott és egyben megdöbbentett ismerősöm rejtett igazi értéke. Akár az egész újságot teleírhattam volna , de ez most csak egy rövid kivonat, bővebben majd sorozatként a következő számokban.

 

Oktatás: Áramszünet, töltögetés, diszlexia
Rendhagyó beszélgetés Pálmai Józseffel, Szatymaz helytörténészével

Ahogy elkezdett a Báló kocsmáról és Dankó Pistáról beszélni, egyből tudtam, hogy egy diktafonnal kellett volna jönnöm. Aki ismeri, az érti miről beszélek: Pálmai József Szatymaz élő enciklopédiája, jóízűen és érthetően mesélt történetei hatására becsöppenünk a korabeli falu világába. Hallgattam volna, ott a hűvös verandán hajnalig, de témát kellett választanom, így belekérdeztem, írhatok-e róla, önmagáról? A nemleges válasz után óvatosan érdeklődtem, van-e valami, amiről szívesen beszélne?

  • -Van hát!- kiáltotta és elárulta, hogy járási és megyei tanfelügyelőként dolgozott és így igazán jó rálátása van a mai iskolai oktatás szánalmas színvonalára. Megörültem, hogy kapcsolódunk a "vezércikkhez" és már bele is melegedtünk a témába.

Szatymaz
    1. -Manapság a tanárok, tanítók nem vonhatók felelősségre, nincs ki ellenőrizze, értékelje munkájuk végeredményét, azaz meg lett-e tanítva az a gyerek? Úgy, mint egy szakember, ha kiad egy munkát a kezéből, ha nem jól sikerült, van következménye. Oktatásnak, tanításnak ezt már nem is nevezhetjük, hívjuk inkább töltögetésnek! Hogy mire gondolok? Töltsünk ki egy feladatlapot, egy tesztet, azután még egyet, majd még egyet. Nem beszélünk a témáról, nem kérdezünk vissza, nem nyúzzuk a gyereket, hogy csak értse meg, inkább töltögetünk. Már technika órán is van feladatlap, sőt láttam egy testnevelés órát, ahol a távolugrás eredményei alapján kellett  kiszámolni és kitölteni egy munkafüzetet ami a 45 perces órából 30-at elvett! Hát persze. Nagyon nagy üzlet a tankönyvkiadás, ez van a háttérben. Töltögessünk csak.
    2. -A 60-as években úgy ment nyugdíjba egy tanárnemzedék, hogy azt sem tudta, mi az a diszlexia, ami akkor  Amerikában már jelen volt. Ott most ott tartanak, hogy az egyetemeken kell pótolni az olvasás- és írásbeli hiányosságokat. Mi történhetett? Átfújta ide a szél a diszlexiát, ami terjed, mint egy vírus? Ma, ha nehezen ír, olvas egy gyerek, egyből rámondják, hogy diszlexiás, mehet pszihologushoz, kisegítőiskolába, persze ha kitölt előtte egy felmérő lapot. Azt, hogy vannak tanítási módszerek, nem tudják, de biztosan nem alkalmaznak egyet sem. Régen megpróbálták megtanítani a gyereket, ha így nem ment, akkor úgy. Persze minden osztályban volt egy-két reménytelen eset utolsó pados, de azért velük is foglalkoztak. Az abc-t, szorzótáblát, százszor, ezerszer elmondtuk, volt rá idő és energia.
    3.  - El tetszett ezt már valahol mondani?
    4.  - Hát igen, el- nevet jó nagyot - Budapesten egy konferencián. Elől ültek a "nagyfejek", hátul a meghívott tanfelügyelők és tanárok. Egyszer csak áramszünet lett, félhomály és hangosítás semmi. Pont én következtem, hát beszéljek, mondták, ne legyen zűrzavar. Kihasználtam a lehetőséget, és ahogy befejeztem ezeket a gondolatokat, a hátsó részről viharos taps hallatszott, elöl meg nagy csend. Nem nagyon akarták kommentálni onnan. A Békés megyei felügyelő meg azonnal elkérte a kéziratot, ami persze nem volt, mert úgy mondtam magamtól...

Ennyi így dióhéjban a beszélgetésünkből,  amihez, az érthetőség kedvéért hozzá kell fűznöm, mit tudok a diszlexiáról. Van szerzett,  ha ismert agyi sérülés okozza és fejlődési, ha neurológiai elváltozásnak nincs nyoma és valószínűleg meghatározhatatlan idegrendszeri abnormalitással született. A Dictonary of Psichology egyszerűen az olvasás elsajátítás terén jelentkező kudarcként írja le...
Akiknek rosszul esnének a fentiek, biztosíthatom, Pálmai bácsiban semmilyen személyeskedés, rosszindulat nem volt, amiket elmondott, az egy része annak a folyamatnak, ami sajnos tényleg jellemzi a mai magyar oktatást és amiről igazán nem a tanártársadalom tehet. Amúgy pedig, ha én látok egy régi tanáromat, már száz méterről köszönök Neki előre és biztos vagyok benne, hogy a maiak közt is van olyan, aki ezt majdan ugyanígy ki fogja érdemelni.
Már a kapuban búcsúztam és kifejeztem örömöm, hogy rátaláltunk a témára, mikor megkérdezte, hogy meg fogom-e írni? - Hát persze - válaszoltam neki, mire azt mondta, hogy akkor nagy botrány lesz.

    1. Az a jó, kiáltottam vissza már majdnem a sarokról - az a jó!


Honfoglalás

 


HUSZÁR GÁBOR DISZNÓ-ROVATA, 3. RÉSZ

Választás körüli problémák.
Első kérdés, mikor válasszunk? Meg kell találni az optimális időpontot. Régen nagyüzemben nem volt ritka a három hetes választás sem. Őrültség? Lehet, mindenesetre nem természetes. Három hét alatt a kocák méhe nem alakul teljesen vissza, lezsarolódnak, sok esély van a selejtezésre. Ezzel szemben háztájiban nem volt ritka a hét-nyolc hetes választás. Ez sem biztos, hogy jó. A koca tejtermelése csökken, az elfogyasztott nagy mennyiségű abrak nagy része beépül, raktározódik. A koca hízik. A hízásból egyenesen adódik a nehezebb ivarzás, nehezebb vemhesülés, nehezebb fialás. Akkor mi a megoldás? Szerintem az optimális választási idő az ötödik-hatodik héten van. Ezzel kíméljük a kocát, a szervezete felkészülhet az újabb vemhességre. A malacokat sem gyötörjük, van idejük rászokni a takarmányra. A harmadik pedig a pénztárcánk: a kocatej a legolcsóbb malactakarmány.
Takarmányozás, választás előtt, alatt, után, kocák, malacok.
Kocáink választás előtti/ 4-5. hét/ időben remélhetőleg étvágy szerint fogyasztanak, akár nyolc-tíz kilogrammot is. Ilyenkor nem tudnak elhízni még. Ha ennél kevesebbet kapnak, akkor vagy a lezsarolódnak, vagy a malacok nem jutnak elég tejhez. Előfordul, hogy a kocák nem bírnak megfelelő mennyiséget fogyasztani kétszeri etetésre, ezért célszerű egy önetető jellegű edényt beszerelni, amiből kedvükre fogyaszthatnak. A választás napján nem adunk enni/24 óra/.
Malacok. Nehéz dió. Hosszú választási időnél /hét-nyolc hét/ nem okoz túl nagy problémát, mert a malacok a csökkenő tejfogyasztást a takarmány felvételével kompenzálják.
Rövidebb választási időnél a malacokat korán, már tíz napos kortól, és folyamatosan takarmányhoz kell szoktatni. Szinte mindegy, hogy melyik malactápot etetjük, lényeg, tartsuk be a használati utasítást.
A hirtelen választás miatt a tejfogyasztás nulla, a malacoknak a takarmányból kell pótolni a szükségletüket. Ha nem alakítjuk ki a malacok takarmányemésztő képességét, sok problémával találkozunk.
Régen a malactápok nagy része antibiotikumot tartalmazott kettős céllal, kórokozók elpusztítása, és hozamfokozás. Ma az antibiotikumok hozamfokozóként való alkalmazása az Európai Unióban tilos, gyógyszeres tápok megelőzésre csak nagyon szigorú orvosi felügyelettel használhatók. De ez nem is baj. Gondoljunk bele, az amoxicillines malactakarmányt fogyasztó malac húsába beépülő gyógyszer maradványt elfogyasztva ki alakulhat-e rezisztencia, ha mi is ugyan azt a gyógyszert fogyasztjuk? Hát persze.
Szerencsére a tápgyártók is fölfogják, hogy saját érdekük is az antibiotikum nélküli takarmányozás. Egyre többen használnak természetes savakat, probiotikumokat, amivel a választást átvészeli a malac.
Coli hasmenés. A Coli baktériumok a lúgos közeget kedvelik. Számukra legjobb közeg a víz, ami gyakran Ph 7-8 körül alakul. Hogyan tudjuk az itatóvizünk ph-ját mérni? Lakmusz papírral, amit vagy gyógyszertárban, vagy háztartási boltban lehet kapni. Ha megmértük és magas, a malacoknak be kell állítani Ph 4,5 körülire. Ebben a közegben már a Coli baktériumok sem tudnak élni. Lehet használni sokféle savanyítót, de a sima ecet is megteszi, a lényeg: a  Ph ne legyen több mint, 4,5/ de kevesebb sem!!!/. Az ecet/ecetsav/ szétmarja a horganyzott vízvezetéket, ezért ilyen helyekre másfajta savanyító kell!!!
Malacoknál a kritikus pont a választás utáni hat-tíz nap. Ez után egy kicsit bátrabbak lehetünk az etetésben, lényeg a fokozatosság.
Stressz. Próbáljuk meg a malacot a születési helyén tartani legalább három hétig. Éppen elég gyötrés számokra az anyatej hiánya, ha nem muszáj ne tetézzük a bajt.
Az alom szárazon tartására lehet különböző alomszárítókat kapni, amiknek ásványi anyag tartalma a nedvességet szünteti meg, savtartalma a kórokozók elszaporodását gátolja.

Tisztelettel, Huszár Gábor
Tel.: 06-20/344-4226 

 

Részeg ember
 

Nevezetes disznótorok

Mint az előző számban említettem, megkértem Gallina Zsolt régész barátomat, írjon már az őshaza-kutatásokról és a kettős honfoglalás elméletéről, hogy szakmai ellensúlyozása is legyen az én szárnyaló és lelkes gondolatvilágomnak. E helyett ezt a az írást küldte, sőt sorozatot akar! Természetesen mög is kapja, de együtt reménykedem a kedves olvasóval, hogy még ebben az esztendőben megérkezik a tanulmánya. Jó szórakozást az első részhez!

 

Szatymazi rémmese

A címben szereplő disznótorból nem is egy volt, hanem mindjárt kettő. De a lélekjelenlét megőrzése érdekében most csak egyről írok! Történt az első úgy igen sok esztendeje, valamikor a 90-es évek első felében, ama híres és sokat megélt Konkoly és akkor még Bodnár-tanyán! Mesélek most azért is erről, mert hát sajnos szomorú az aktualitás. E történetnek azóta már legalább két halottja van, szegény Temesvári János és Dobay uram, de hát a címszereplő Bodnár Tamás barátunkat is a föld nyelte el másfél éve.
Szóval úgy történt az, hogy az ifjú - és a városból kiköltözött, de azért az asszonyka részéről bizony ide is erősen kötődő -  pár gazdálkodni kezdett a családi jusson. Többek között desznót neveltek, ahogy ők mondták. A desznó pedig nevekedett, nevekedett, nem is mindig a neki szuken mért moslékból, hanem kiszabadulván az ólból, dézsmálta a mellette levő és csurben felhalmozott, de nem neki tartogatott szemesterményt. Néha elkapott egy-két, Dobayékkal közösen "nevelt" tikot is, ami az ól körül legelt. Ezen állat akkoriban úgy is elég fogyóeszköz volt azon a környéken. Az úgy hiszem Rozi névre hallgató pára ilyeténképpen emberesre, akarom mondani vágásra hízott.
Elérkezett a tél és hát a disznóvágás ideje! Bodnár komám és felesége Éva nagy dirrel-durral neki is látott a szervezésnek. Lett sok bor, meg bél, jött János és Jutka néni. A főböllér Dorogi Zoli lett, segédnek meghítt engem és páromat is, így tudom hitesen e történetet. Megérkeztük a tor előestéjén a tanyára. Itt a jól benyakalt Nagy Kálmán féle másnapot igéző és gonduző szatymazi lőre megtette a hatását. Az álmot gyorsan kiverte a szemünkből egy nem várt esemény. A jobb sorsra érdemesült sertés elszabadult az éjszaka. Egészen a Temesvári-tanyáig futott - születése helyére. Pedig ez sem volt probléma-mentes. Csak a jó Isten meg Jutka néni mentette meg akkoriban attól, hogy a jó édes anyja, ne firtassuk mi okból, fel ne falja. Szóval a tanya udvarán Alex és Zsozsó (nevükre bizton emlékszem, mert Zsozsóval vérszerződést is kötöttem, de ez már egy másik történet!) állta útján a dúvadnak és kergette vissza az akkor már az éjszakában a disznót kissé támolyogva kereső Bodnár-féle csapat irányába. De eljött a hajnal és Rozinak vége. Maga a vágás, hála Doroginak, csaknem eseménytelen és mintaszeru volt. Azon kívül persze, hogy a hajnali ötkor megkezdett bökési akció után a desznó szétszedése 11 körül végződött. Magam dél-dunántúli szemének így is a csoda volt, hogy lehet a földön, a semmin, megperzselni, szőrtől megtisztítani és szétszedni az állatot. Nincs forrázó teknő, kaparó, rénfa. Mondhatni barbár vidék, de hát nem kell csodálkozni, így vágnak disznót szerte a nagy Alföldön. Az eseményt már csak János jelentette, aki még az estéről maradt csodás vinkóból iddogálva már nem tudta lábon várni a fél disznó megérkeztét. Elheveredett az udvar közepén. De így legalább biztos helyen tudtuk őt is és az immár két fél desznót is. Így születhetett meg, ez egyik ellenzéke kidőltével, a véres, itt svábnak nevezett, hurka -  részben az én jóvoltomból.
Magára a torra megérkezett a helyi értelmiség is. Tamás cimborám szatymazi barátai, a fent említett Dobay család is tiszteletét tette a tanyán. Tamás vezetésével itt rögtönzött MDF-es tagtoborzó ankétot is szerveztek. A szakadár Dobay uram fejcsóválva meg is jegyezte Tamásnak, hogy az araboktól szerzett és tipli formájában viselt harci sérüléseivel nem lesz ildomos látvány az országos gyulésen. A társaság többi tagja szatymazi nótákat dalolva mulatta át éjszakát. Másnap délután magunkhoz térve életre szóló élménnyel hagytuk el a tett helyszínét!
A 2. és sokkal vérfagyasztóbb történetről, érdeklődés és olvasói visszajelzések esetén, a következő számban olvashatnak!

 

     

KÖSZÖNET: A gyönyörű Dokubo Eferetának a második szám  fénymásolásáért ,  párjának, a kevésbé szép Kis Dzsorilla Péternek a szakértésért !

Írja és szerkeszti Görgényi Gábor, 06-70 2666426, szatymaz3@freemail.hu
Tördelte Dokubo Efereta

Készítette 1000 példányban a hódmezővásárhelyi Szoliter nyomda - Szabadság tér 73. ,  telefon 222485.
Terjesztve Szatymaz és Vásárhely vidékén.

 

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat