TANYAVILÁG - 4. szám - 2006 december
Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ, INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY
 

NÉGY

Immáron itt a negyedik szám és végre megérkezett az első komoly bírálat. Eszerint nem alakult még ki az újság arculata, vegyesek az írások s zavaró, ahogy az előző szám szerkesztői bevezetőjében nemzetünk sorskérdésének feszegetése után könnyed stílusban folytatódik az írás. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy a bíráló egyáltalán tollat ragadott ez ügyben és segítő szándék vezette, csak köszönettel tartozom érte. Bármennyire is tisztelem magát az embert és munkásságát, azt köll válaszoljam, hogy a fenti dolgok erényei az újságnak! Valamennyi témában, a buddhizmustól az őstörténetünkig vannak nálam sokkal kiválóbbak, nagyobb tudásúak, igyekszem is utalni rájuk. Ami ebben a kiadványban megjelenik, az a magam véleménye, az én világom, kiegészítve néhány kiváló barátom írásával, rajzával. Nálam jól megfér egymás mellett Buddha tanítása és egy részeges tanyasi történet s ezzel is azt kívánom sugallni az embereknek, hogy örüljenek az életnek - főleg, ha tanyán laknak! Mindez nem azt jelenti, hogy az adott témát komolytalanul kezelem, inkább így próbálom felhívni rá a figyelmet és érthetőbbé tenni. A tanyavilágban már igen sokféle nép lakik, mindenféle korú, helyzetű, gondolkodású, a kilencven fölött járó Misa bácsitól kezdve jókománkig, a fazekas Friss Szikkadt Janiig. Ha hozzá tudok járulni, hogy az itt élők közelebb kerüljenek egymáshoz és egy kicsit is jobban érezzék magukat, az nekem az öröm. Ennek reményében kívánok mindenkinek jó szórakozást a negyedik számhoz, de főleg idegbaj mentes készülődést és  igazán csendes és békés Karácsonyt!

GG

TARTALOM

 

Magyar Karácsony

Domaszéki gazda és az iszlám

Gömöri István töprengései az időről

SUNYI SANYI A TANYÁN, 2. RÉSZ

Inzultálták a Tanyavilág terjesztőjét!

Hol született Dankó Pista?

 

Szalad, de nem rohan. Ki az?

Ady Endre: Én nem vagyok magyar?

Buddhizmus és kvantumfizika

A szeretet útja és a moho sapiens

Disznótenyésztés - Malacnevelés

Gömöri Anikó: Éjjé jól!

 

 

   

Magyar Karácsony 
Néhány szó azokhoz, akik nem szeretik a Karácsonyt

A Karácsony a téli napforduló és Jézus születésének ősi ünnepe. Napjainkban a régi jelképeket új, fogyasztásra, vásárlásra ösztönző újak váltják fel. Tán ezért van, hogy sokatoktól azt hallom, hogy nyűg nektek ez az ünnep, alig várjátok, hogy túl legyenek rajta. Gyermekkorotokban édes, meghitt és izgalmas napok voltak ezek, mára, felnőtt fejjel egy kötelezettségnek látjátok, az ajándékozás kötelezettségének. Kinek mit vegyek, mennyiért, egyáltalán tudok-e valamit venni? Venni. Nem adni, ajándékozni, venni. Nem az a kérdés, mit ajándékozol ennek vagy annak, hanem, hogy mit vettél. Ha nincs pénz, inkább lemondjátok a látogatást, mert nem tudok mit venni neki, el sem megyek. Ezekkel a gondolatokkal magam is szembesülök  évről évre, tehát a következő tanácsok saját magamnak is szólnak.
Úgy látom van megoldás erre, nem szabad hagyni magunkat, hisz' senki sem kényszerít minket semmire, igazából magunknak csináljuk a gondot. Persze, hogy kevés, vagy nagyon kevés a pénzünk, de ez miért akadályozzon meg abban, hogy kedveskedjünk valakinek? Ha már úgyis Karácsony van, próbáljunk időt szánni a lecsendesedésre és gondoljunk azokra, akiket szeretünk. Ha sikerül megnyugodnunk, beláthatjuk azt, hogy nem az anyagi érték számít s így már feszélyezettség nélkül, igazán jó szívvel ajándékozhatunk, vagy látogathatunk meg bárkit. Ez lerí majd rólunk s nagyon jól fog esni szerettünknek és ez a fontos.
Bármily gondok is gyötörnek, használjuk ki a lehetőséget, amit ez a pár hét adhat nekünk, ugyan mit veszthetünk? Ne hagyjuk magunkat beleesni a rosszkedvbe, az egykedvűségbe, mert Angelius Silesius szavaival élve, ha ezerszer is születik meg Krisztus Betlehemben, ha benned nem születik meg, örökre el vagy veszve.
Így kívánok végül sok erőt és kitartást ahhoz, ami egykoron természetes volt: Boldog Karácsonyt!

Vissza az oldal tetejére

 

Domaszéki gazda és az iszlám

Pusztafa, így hívta Vendel komám, alig ötévesen Musztafát, Allah legyen vele, azt az egyiptomi szerencsétlenséget, aki két hétig boldogított minket. Domaszéki tanyán laktunk, az országút mellett, nem messze a feketeszéli kisbolttól. Gyönyörű, igazi délvidéki nagy tanya volt, s ahogy Németh László írja, szívünkből jött fonallal szőttük benne életünk hálóját. Még az öreg Vígh sem zavart bennünket, aki rendszeresen kísértett, Szölke Laci látta is egy hajnalban a kemencés szobában. Elmesélem, hogyan csöppent ez idillbe alexandriai barátunk.
Szíriában töltöttük a január egy részét, csak úgy hátizsákosan, kalandosan. Damaszkuszban ismertük meg Musztafát, aki harminc volt, de negyvenötnek nézett ki. Nagyon visszataszító volt apró sunyi szemeivel, hízott fejivel, kövér testével, amit hagyományos földig érő ruhája takart. A kedvéért elkísértem a magyar követségre, ugyanis épp hazánkba készült s itt követtem el az első hibát, hogy megadtam neki címünket, és szüleim miskolci telefonszámát, amit meghívásnak tekintett. Vendégszeretetemre nem sok panasz lehet, de akkor arra gondoltam, hogy úgyse látom többet a vigyori dagadtat. Hát nem így lött. Hazaérkezésünk után pár nappal már Miskolcon voltam a szüleimnél, mikor is Édesapám szól, hogy a ferihegyi repülőtérről keresnek telefonon: kedves női hang közölte, hogy egy külföldi férfi szeretne velem beszélni. Hűha! Már Pesten volt és legnagyobb rémületemre azonnal indulni akart Miskolcra! Nagy nehezen megértettem vele, hogy menjen le Szegedre és várjon meg valami hotelban. Idegességem fokozódott, mikor másnap egy szegedi taxis hívott, hogy egy idióta egy domaszéki tanya-címet lobogtat előtte, miközben arabul üvölt és hadonászik.

Pusztafa

Mondom neki, vigye egy szállodába, majd holnap érte megyek.A válasz nagyon súlyos volt: Uram, ennek taxira sincs pénze, nemhogy szállodára... Ez a hír komoly mélységekbe taszajtott, hisz' elvesztettem azt a mentsváram, hogy hátha legalább gazdag Allah fia, ami jól jött volna, mert a szír út egész éves költségvetésünk felemésztette. Na de hátha nem jut ki a tanyára! Hiszen csak annyit tudott, Domaszék, tanya 469.! De Allah vezette őt az útján, a hitetlenek földjén, jó magyarok otthonába, hogy a rák ögye mög! Pedig még az utolsó pillanatokban is reménykedtem, ahogy igyekeztem haza a buszról, de hiába: ahogy beléptem az ajtón, ő volt kit először megpillantottam - elégedett vigyorral ült a kanapén s pompásan érezte magát. Mint kiderült, valahogy kikeveredett a bajai útra, stoppolni kezdett és hihetetlen módon egy tanyaszomszédunk vette föl Trabantjával!
Na, ha már ott volt, rendesen bántunk vele, de ezzel nem igazán törődött: folyamatosan elégedetlenkedett, titokban ette éjszaka a kenyeret és ha nem néztem oda, belerúgott a kutyákba. Azt mondta, asszonyért jött, s mindössze annyi kívánsága volt, hogy legyen fiatal, szőke, vékony és gazdag. Csak ennyit akart a tohonya! Minden jó szándékunk ellenére - még egy szíriai cipőboltost is felkutattam neki Szegeden - kezdett egyre terhesebb lenni jelenléte. Sömmit sem volt hajlandó csinálni, ha nem imádkozott, akkor sétált a dűlőn le, föl, órákon át, Éva télikabátjában és az én papucsomban. Pont oda látott Pintér úr, a szomszéd nagygazda, aki nem értette létünk értelmét, így nem is szeretett minket, köszönésünket is csak egy kelletlen intéssel fogadta Mercedeséből. No de most annyira ötte a fene, hogy ki ez a koma, aki egész nap fel s alá járkál, hogy nem  bírta tovább, átjött megkérdezni.
Szíriában szedtük össze a múlt hónapban. Muzulmán. - válaszoltam neki könnyedén. Szegény Pintér úrnak ez övön alul volt, olyan arcot vágott, mintha reggelre banánt talált volna a fóliájában, de becsületére legyen mondva, attól kezdve valahogy komolyabban vett minket, s tavaszra már jóban is lettünk. Nem így Musztafával, aki annyira elszemtelenedett, hogy már csak idő kérdése volt, mikor tesszük ki a szűrét. A mórahalmi Tóth Sanyi bátyám nyolc éves borának köszönhetőleg kissé agresszívre sikeredett a búcsú: hogy kedvébe járjak, odaadtam neki két szép, ízléses, ajándékba kapott aktalbumom, amit egy este elkértem tőle, hogy barátaimnak megmutassam. Bizony letagadta a disznó! Ezután már csak sivító malachangját lehetett hallani, "Gábor, vatdujudú?!", miközben bőröndjei tartalmát fejire szórtam s Pakli barátom nevelő jellegű pofonjai elől menekült. Tán még vót két perce, hogy elérje az utolsó szegedi buszt a setét tanyasi éjszakában, de lehet, hogy nem.
Mindenesetre többet nem láttuk s nem is hallottunk felőle, amit egyáltalán nem bánok, de látom lelki szemeim előtt, hogy egyszer majd a Novotel Szállóból telefonálnak, hogy itt van egy arab úriember egy bombázó szőke csúcsmodell társaságában és velem kíván beszélni!

Vissza az oldal tetejére

 

Gömöri István töprengései az időről

 

mert szemem van
nem azért van fény
nem az idő múlik
hanem én!

- Mit hoz a jövő?
- Halált!
- És mit adott a múlt?
- Jövőt 

- Hol van a jövő?
- A múltban nem találom, de szörnyű lenne,
ha mégis ott akadnék rá.
- És a jelen?
- Az nincs.
- Mi az, hogy nincs?
- Mert mire elmondanám - már el is múlt.

jobbról Gömöri István a Báló kocsmában

Elmúltam húsz éves. Tehát húsz éves halott vagyok.
Elmúltam hatvan is, tehát hatvan éves halott vagyok.
Most viszont élek? Még igen.
Ha viszont meghaltam, azt fogják
hazudni, hogy élt.

 

SUNYI SANYI A TANYÁN, 2. RÉSZ

Egyáltalán nem feszélyez, hogy a (tanya)világ  elé tárjam, mint ígértem is az előző számban, hogyan udvarolt Sunyi páromnak, Évának. Ne reménykedjenek véres, harcos végkifejletben, Sunyival azóta is jóban vagyok, haragomat csupán gyomrunk bánta, mivel jámbor természetemtől  annyi tellett, hogy a tőle kapott jó nagy füstölt sonkát a kutyák elé vetettem. Tekintve, hogy akkoriban olyan üres volt a hűtőnk, hogy be sem kellett kapcsolnunk, nem is volt ez olyan kicsiny bosszú...
Szóval ott éldegéltünk a domaszéki tanyán, ahol többek közt Sunyi is rendszeresen megjelent jó harminc kilométeres biciklizés után. Ott volt akkor is, mikor megbeszéltük, hogy kedden utazom Miskolcra, a karácsonyi ünnepekre. Mit tesz Isten, valamiért azonban az utolsó pillanatban szerdára halasztottam az utazást. Kedden öreg este volt már, ülünk kis csendességünkben a kemence mellett, mikó' egyszer csak kopognak. Kiballagok a szobából, nyitom a bederesedett ablakú ajtót, hát bizony a Sunyi állt ott, mosolyogva, jól felpakolva biciklije naranccsal, almával, a sonkával  és pezsgővel! A szemében csupán egyetlen pinduri pillanatig látszott - de látszott - a meglepődés, hogy nem rám számított, de gyorsan föltalálta magát, könnyedén hátba veregetett, de jó, hogy itthon vagy, igyunk valamit! Micsoda egy disznó!
Folytatása a történetnek nincs, mert másnap együtt utaztunk el Évával. A gyümölcsöt megettük, a pezsgőt megittuk, a sonkából Gurmó és Borzi profitált.
A mostani karácsonyon tán nem köll neki így fáradoznia, mert úgy hallom, barlangban lakik egy hippi kommunában valahol Dél-Franciaországban, ahová még tavaly lekerekezett. Vén fejével folyamatosan ilyen dolgai vannak, ezért is bocsátok meg neki mindig. A következő számban majd próbálok is valami dicsőségére váló történetet előszedni. Addig is vigyázzanak a sonkájukra!

 

Inzultálták a Tanyavilág terjesztőjét!

Hatalmas szerencséje van Gábor komámnak, hogy egy vásárhelyi vendéglőben kapott egy jókora maflást egy helyi óriástól, akinek nem tetszett, hogy újságunkat hirdeti, mivel e szám végére, a köszönet rovatba már belekívánkozott, hogy továbbra sem csinál sömmit . Így viszont, mivel hős lovagként állt ki szeretett lapunkért, nem marasztalhatom el csupán azért, mert már fél éve könyörgöm neki egy ökológiai cikkért, amit sűrű dolga miatt nem ér rá mögírni. Tehát köszönöm, drága egykomám!

Vissza az oldal tetejére

 

Hol született Dankó Pista?

 

A szatymazi templom meg a focipálya között gyalogolunk, a kertekben még itt-ott fürtök lógnak a szőlővesszőn, pedig novemberben járunk. Pálmai Józsefet, nyugalmazott járási és megyei tanfelügyelőt keressük a készülő monográfia okán. Egyszerű, betűszerető ember szobájába lépünk a tágas, békebeli szolgálati ház lakásában. Józsi bácsi diplomája földrajz-biológiáról íródott, ám a nyugalmazott tanerő érdeklődése kiterjed a történelemre. Miután Szatymazra nősült, az őszibarackos Kamenszki lányát vette el, élvezettel vetette magát helytörténeti  vonatkozású ügyekbe. Jelenleg a "Szatymaz földje és népe" című, jövő júniusban megjelenő monográfia* "Jeles szatymaziak" című fejezetén dolgozik.
Szatymaz a monarchia idején fontos hely volt, hiszen ide jártak ki pihenni, mulatozni a szegedi urak. Ha prominens személyiség Pestről Szegedre jött három napra, akkor szinte biztos, hogy egyet abból Szatymazon töltött el. Sok országos jelentőségű döntés született akkoriban a szatymazi lugasok árnyékában.
Harminchét egykori jeles személyiség kerül a monográfia lexikonába, mondja Józsi bácsi. Itt a templom mellett született például Tót Molnár Ferenc festő, aki Szeged nagyjainak portréit készítette el. Aztán meg Joó Ferenc, akinek a leányát a Dankó Pista vette feleségül. Vagy Kukovecz Nana, akit a sorompó melletti szőlőben lőttek agyon tizenkilencben, mert a franciáknak itt készítették a röplapokat. Szerepelnek még a lexikonban tanítók, iskolaigazgatók, híres szegedi tanyások.

 

A helyi adatközlők közül Fodor Józsefnét, Nikolényi Györgynét, Répás Ferencnét, Fűz Ferencet említi Pálmai tanár úr. Ezeknek az idős emberek, és az itt nem említettek, visszaemlékezései is hozzájárulnak a monográfia teljességéhez.
A legérdekesebb közlendőjét már a kapuban mondja el a tanár úr.
Szerinte semmiféleképpen nem születhetett Dankó Pista 1858. június 14-én, mint ahogy azt hivatalosan jegyzik.
Ez a dátum a keresztlevelén szerepel, holott az akkori viszonyok közepette a cigánycsaládok nem siettek a purdék megkeresztelésével. Legkésőbb 13-án, vasárnapi napon születhetett az a Dankó gyerek, mondja Pálmai József. Aztán arra is emlékeztet, hogy azon a keresztlevélen nem egyszerűen Szeged van megjelölve születési helyként, hanem Szeged-Fölsőtanya, ez pediglen ugye Szatymaz. És az sem igaz, hogy bárkinek pénzért elhúzta volna a nótáját. Pénzt persze elfogadott, ha adták, de rendelni azt nem lehetett. Kivéve a Zsótér Andornak, akit a Dankó Pista atyai barátjának tekintett. Annál is inkább nem ment ez a nótarendelősdi, mert a Dankó, nem tiszta cigányzenét, de még csak nem is magyar nótát játszott. Színházzenészi ismereteiből, autentikus cigány és magyar népi elemekből összegyúrt, sokszor teljesen szabadon kezelt, improvizatív elemekkel egyénített örömmuzsikát húzott a mulatozók fülébe. Talán valahogy úgy, mint napjainkban bácskai jókománk, a Lajkó Félix.

 

forrás: StéG - A szegedi Szuperinfo kikötője (www.tiszanet.hu/szeginfo) - Kémeri Attila
*Azóta megjelent Szatymaz földje és népe, Szatymaz Község Önkormányzata, Szatymaz, 2002, szerkesztette Péter László

Vissza az oldal tetejére

 

Szalad, de nem rohan. Ki az?

Már a második képe jelenik meg a Tanyavilágban
Stefán Tamás barátomnak, így ejtek Róla néhány szót.
15 éves érettségi találkozónkon azzal lepett meg minket
az annak idején legtehetségesebbek közé tartozó, banki
ügyvédként dolgozó kománk, hogy közölte, egyáltalán
nem érdekli a munkája, utálja más szennyesét tisztára
mosni, és ezentúl minél több időt szeretne festészettel
és zenéléssel tölteni. Amúgy pedig , mivel a bankbéli
stressztől volt egy kis gondja, futni kezdett, amibe úgy
belegyütt, hogy már a maratoni távot is teljesítette...
Csak így tovább, Stefi! Az Öregisten áldjon mög!

 

Stefán Tamás: Hejőcsaba
Stefán Tamás: Hejőcsaba

 

 

   

Ady Endre:
Én nem vagyok magyar?

A Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borusnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik
Egy gondolaton.
Ős Napkelet ilyennek álmodta:
Merésznek, újnak,
Nemes, örök-nagy gyermeknek,
Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak,
Nyugtalan vitéznek,
Egy szerencsétlen, igaz isten
Fájdalmas, megpróbált remekének,
Nap fiának, magyarnak.
( S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?)

 


Attila hun király
Attila hun király

 

Dicsőségemre nem válik, hogy most fedeztem föl Ady Endrét. Lázadó természet vagyok, már az iskolában is ösztönösen - és néha alaptalanul, mint kiderült - viszolyogtam attól, mi kötelező volt. Most olvasom csak például a vásárhelyi varázslatot, Németh László Égető Eszterjét s az előző szám címlapjára került Ady verset is egy barátom ajánlotta. Most ezzel a verssel szeretnék visszatérni népünk, országunk helyzetéhez. Bár elcsendesedtek a kedélyek és semmi sem változott, mégis bizakodóbb vagyok annál, mint ahogy a múltkor befejeztem. Igen sok emberrel beszélgetek és úgy látom, a kezdeti elutasítások, hitetlenkedések, kétségek után lassan mindenki ráébred, hogy céltudatos tevékenységgel meg akarják szüntetni nemzeti kötődésünket, márpedig azért, hogy továbbra is gátlástalanul minden javat kihúzzanak az országból s az itt lakókat egy nem gondolkodó, kezelhető masszává változtassák. Bizakodásra önmagában az ad okot, hogy ez nyilvánvalóvá kezd válni  - ez a magam megfigyelése, hogy mindenki, egyre többen, satöbbi, de hát én tényleg csak ezzel találkozom, a boltosnál, a fodrásznál, a rokonoknál, mindenütt. Hogy pedig, ha így rájöttünk, mi folyik és miért nem teszünk mégsem semmit ez tényleg igazán nagy kérdés, egy igazi talány. Meghasonulva érzem magam, mert csodálom Ady Endrét, de mégsem bírom magamévá tenni azt, hogy ezt érdemeljük.
A remény hal meg utoljára, mondják, de én a szamurájok véleményén vagyok, miszerint a remény a vereség első jele. Így hát azt hiszem, nem reménykedni kell, hanem tenni.
De azért olvassák csak Ady Endrét!

Vissza az oldal tetejére

 

Buddhizmus és kvantumfizika
Miért van az, hogy ugyanazt az élethelyzetet valaki szenvedésként, más boldogságként éli meg?

Egyáltalán nem kell megijedni egyik szótól sem, nem szigorú tudományos értekezés következik. Arról lesz szó, hogyan ér össze napjainkban a kétfajta gondolkozásmód és ennek megfigyelése hogyan teheti  jobbá mindennapjainkat. Választ kaphatunk olyan jelenségekre, amit eddig a keményfejűek a hókuszpókusz kategóriába soroltak. Az anyag és a tudat kapcsolata évtizedek óta foglalkoztatja a modern tudományok képviselőit is. Nézzük, hova jutottak.
Az ember lelki működésének túlnyomó része tudattalanul zajlik s ha egyre mélyebben merülünk a személyes tudattalanba, eljutunk a kollektív tudattalanhoz. A kutatások a modern fizika logikai ellentmondásából indultak ki, és bár ezeket a mai napig nem sikerült feloldani, bebizonyosodott több olyan kvantumfizikai jelenség, amely arra utal, hogy a materiális világ és a tudat között valóban létezhetnek kölcsönhatások.

A kvantumfizika a láthatatlan részecskék fizikája. A jelenségek mélyen a tapasztalhatóság alatt működnek és hatalmas energiák áramlanak, amik befolyásolhatják a mi gyakorlati világunk jelenségeit is, tehát hatással vannak gondolkodásunkra. Kísérletek igazolják olyan jelenségek létezését is, melyek lehetővé teszik a fénysebességnél gyorsabb, azonnali kapcsolatot is. Ez ugye már ismerős máshonnan is: gondolatátvitel, telepátia. Fred Alan Wolf fizikus szerint a teljes valóságot a sok részecskéhez tartozó számtalan hullámfüggvény összehangolt állapota határozza meg. Valamennyi párhuzamosan létezik és mi általában a legvalószínűbb állapotok összegződését tapasztaljuk valóságként. Így lehetséges, hogy egyes személyek kevéssé valószínű állapotokat is észlelnek, ilyen lehet például az auralátás. Ez az elmélet azt jelenti, hogy végtelen sok párhuzamos valóság létezik egyszerre és a tudatunk válassza ki azt, amit mi valóságként elfogadunk.  
a szentesi Kiss Hajni rajza

Ez lehet a magyarázata a címbéli kérdésnek, tehát, hogy miért látjuk másként a dolgokat. Ugyancsak ez adhat magyarázatot arra, hogy a tudat döntően befolyásolja a test fizikai állapotát. Ide sorolhatók azok a betegségek, amelyek lelki okokra vezethetőek vissza - a buddhizmus szerint minden betegség lelki eredetű - a váratlan gyógyulások, a lehetetlennek látszó fizikai erőfeszítések életveszélyes helyzetben és ezek előre megérzése.
Micsoda lehetőséget adhat nekünk ezen dolgok megismerése a gyógyításban, az öngyógyításban! A nyugati gondolkodásmód racionális, anyagi szemléletű, mindent megmér, hiszem, ha látom (a szememmel) hozzáállású, a fizikai életünk, kényelmünk érdekében kutatja a dolgokat és milyen érdekes, hogy a buddhizmus boldogságkeresésének útja lassan ezen tudományok vizsgált tárgya lesz. A keleti embernek volt ideje gondolkodni, tudott egy dologra sokáig koncentrálni - próbáljuk csak meg mi, hogy csupán egyetlen gondolat meddig járhat fejünkben s ha csak pár percig, elképzelhetjük, milyen hatása lehet, ha órákig sőt napokig teszi ezt valaki. Így érthetjük meg, mit jelent a meditáció. A fenti kérdés buddhista gondolkodásbeli válasza az együttérzés és a nézőpontváltozás képessége. Ebben a témában mindenkinek ajánlom a Dalai láma könyveit. Ez már jóval kézzelfoghatóbb és érthetőbb életünk napi folyásában. Mindkét dolog azt jelenti, hogy megpróbálhatjuk elképzelni, milyen a másik ember helyében lenni. Ha szánunk időt és türelmet erre, megérthetjük a másik embert és így könnyen előfordulhat, hogy rájövünk, hogy valakit ok nélkül gyűlölünk, nem szeretünk sőt, uram bocsá' halálos ellenségünkkel is kibékülhetünk s a  harag okozta megbetegedéseket is elkerülhetjük. És hogy ez jó, azt mindenki beláthatja. Nem kell megijedni a jótól, ilyen egyszerű a buddhizmus.
Magam nagyon tisztán látom ezt -más kérdés a megvalósítás - remélem sikerült is  valamennyire átadni gondolatmenetemet és ezzel elgondolkoztatni legkeményfejűbb materialista barátomat , Nagy Puritán Tamást is, mert ha őt sikerül, akkor mással nem lösz gond.

Vissza az oldal tetejére

 

A szeretet útja és a moho sapiens

Hallottam mostanában egy teóriát, miszerint ha Földünkön minden pénzt, anyagi javat egyenlően szétosztanának, az egy idő után ugyanazokhoz kerülne vissza. A pénzt, a birtoklást mindannyian szeretjük, sőt erre az emberi tulajdonságra épül az emberiség egész társadalmi-gazdasági szövevénye. A különbség az, azon túl persze, hogy mennyire tudunk vele bánni, hogy mit és mennyit teszünk meg érte, mennyire fontos életünkben - valós hozzáállásunk lelkünkből, alaptermészetünkből fakad. Azt hiszem, mindannyian ismerünk olyanokat, akiknek a pénz a mindenük, gondolkodásukat csak ez határozza meg, cselekedeteiket ez motiválja, a velejükből fakadóan ezt tartják a legfontosabbnak, ez a mércéjük, ez a hitük. Félreértés ne essék, nem a gazdag vagy nagyon gazdag embereket jellemzem így, az ilyen tulajdonsággal bírók nem szükségszerűen krőzusok, de valószínűleg ez a tulajdonság ad választ arra a kérdésre, hogy miért nem elég? Miért eszik valaki, ha már nem éhös? Csodálkozunk is azon, hogy óriási vagyonnal rendelkezők miért hajtják továbbra is ugyanolyan erővel a javakat. Valahogy olyan korszakban él most az emberiség, hogy az ilyen mentalitással bírók vannak hatalmon, de úgy vélem nem kell kétségbeesnünk, mert tán létezik egy fejlődési folyamat, minek következtében hosszú évezredek múltán nem ez lesz a legfontosabb. Érdemes eljátszanunk ezzel a  gondolattal!
Képzeljük el, hogy a Jóisten gondol egyet és egy napon azzal a tudati változással ébred az emberiség, hogy a legfontosabb dolog a fanyelű drótkefe. Ami hatalmat eddig a pénz jelentett, azt most már a fanyelű drótkefe jelenti. Így bizonyára azok az emberek, akik eddig mindenáron pénzt, vagyont halmoztak fel, elkezdik gyűjteni, megszerezni, ugyanilyen elszántsággal a fanyelű drótkefét. Tulajdonképpen minden hasonlóan alakul majd, akiké eddig a legtöbb pénz volt, azoké lesz a legtöbb erdő és a legtöbb drót.
Így megint eltelik pár ezer év, aztán a Jóisten kifürkészhetetlen okból megint változtat s egy reggelen azt vesszük észre, hogy a legfontosabb dolog a katicabogár. Katicabogárért mindent megkaphatsz. Hát, lásd mint a kefénél, megint átrendeződik minden. Lesz néhány tucat óriási katicabogár telep, sok kisebb-nagyobb és lesznek olyanok, akiknek csak egyetlen egy katicabogaruk lesz. Akiknek nem lesz katicabogara, azok általános megvetettségben fognak élni.
Aztán, egy idő után, ezt is megelégeli a Jóisten és gondol egy nagyot. Megvárja míg mindenki lefekszik aludni, aztán úgy intézi, hogy mire felkelünk, úgy lássuk, hogy a legfontosabb dolog a szeretet. A sok hajdani pénz, fanyelű drótkefe és katicabogár tulajdonos lelki leszármazottja ettől kezdve nem a javai miatt lehet majd meghatározó tagja a társadalomnak. Akkor vajon kik fognak uralkodni? Hisz' a szeretetet nem lehet felhalmozni, megosztani, szétosztani. Így hát bizonyára azok lesznek a legelismertebb emberek, akiknek a szeretet a legfontosabb az életében, minek következtében ők fogják majd irányítani az emberiséget rögös útján. Egyre kellemesebb ez a gondolatmenet, de hát kéne már valami tanulság a végére. Tán a legkézenfekvőbb az lenne, ha a majdani világ elképzelt törvényszerűségeit összevetnénk a mostanival.
Ezt azonban már Önökre bízom. Békesség!

Vissza az oldal tetejére

 

Disznótenyésztés - Huszár Gábor állandó disznó-rovata
Harmadik rész: Malacnevelés

Ha már idáig eljutottunk-a malackáink túlélték a választás gyötrelmeit- le a kalappal, innentől már csak meg kell küzdeniük pár százféle kórokozóval, környezeti ártalmakkal, és emberi mulasztással.
Ott tartunk, hogy választás után a malac még kábé egy hónapot a születési helyén marad/ kocát visszük el/. Ez idő alatt dől el szinte minden az állat későbbi életével kapcsolatban. Ha több kocánk fialt egyszerre, falkásíthatjuk a malacokat egy fiaztató termen belül, így még kevesebb marakodással megússzuk. A malac számára létfontosságú, hogy kialakuljon időben a takarmányra való átállás, a takarmányemésztés. Célszerű olyan adalékanyagokat használni, amik kordában tartják a kórokozókat. Ezek csak természetes alapanyagúak legyenek, antibiotikumokat hozamfokozásra használni tilos! Folyamatos etetéssel biztosítanunk kell az életkornak megfelelő (malac 1, malac2) takarmányt, amit a hizlaldába kitelepítéskor (kábé harmincöt kg) fokozatosan váltunk át  hízó 1-re. Nem hátrány, ha az egész telep itatóvize savanyítható - gondoljunk csak bele, másnaposságra milyen jó egy kis paradicsomlé. A malacoknál és hízóknál ez többlet takarmánybevitelt eredményez, ami növeli a súlygyarapodást.
Ha van jó takarmányunk, az ivóvíz is rendben, gondoskodnunk kell a malacok jó közérzetéről. Lényeges az ólakban lévő zsúfoltság elkerülése. Persze télen a hideg miatt egy pár darabbal többet lehet számolni, ha csak valaki nem fűt rájuk. A szalma almozás öt-tíz fokkal is javíthatja az ólunk hőmérsékletét. Az alomszalmát rendszeresen cserélni kell, legalább naponta kétszer. A pihenő térnek száraznak kell lennie, ha a kétszeri takarítás nem elég, használhatunk itt is alomszárítót. Portalanítást végezzünk legalább hetente. Ha van szellőző berendezésünk az jó, ha nincs kereszthuzattal szellőztessünk, de vigyázat, a malac érzékeny a nagy huzatra, könnyen megfázik. És már támadnak is a kórokozók.  
A malacok ebben az életszakaszban nagyon sokat mozognak, érdeklődnek minden iránt, játszanak. Ha lehetőségünk van, biztosítsunk a figyelmüket lekötő eszközöket (játékokat - nem vicc!!). Például egy lelógó vastagabb láncdarab, aminek az alja kábé harminc centire van a padozattól.
Figyelni kell a megfelelő mennyiségű etető kihelyezésére. Ebben a korban a malac sokszor eszik keveset, ha kevés etető van, a kisebbek lemaradnak, ami később problémát jelenthet ( betegségre érzékenység, falkásításnál gondok, lassabb súlygyarapodás). A beteg állatokat azonnal különítsük el, és kezeljük, vagy kezeltessük a betegsége szerint. Az ólak takarításához biztosítani kell külön takarító eszközöket, mert így elkerülhetjük a kórokozók visszahurcolását a hizlaldából. A malac jóval fogékonyabb a betegségekre, mint egy hízó. 
Ebben a korban kell elvégezni a külső és belső élősködők elleni kezelést is, amit ha elhagyunk, komoly gondot okozhatnak malacunk fejlődésében.

Tisztelettel, Huszár Gábor

Vissza az oldal tetejére

Gömöri Anikó: Éjjé jól!

Reggel felkelsz, megmosod a fogad valami hiperfehérítő, amúgy legalább ötfunkciós fogkrémmel, amit természetesen nem kenhetsz másra, mint a világítós, öt külön hajlítható fejjel rezgő fogkefére (egy dologra kell közben vigyázni, nem szabad kilélegezni, mert akkor befagy a tükör, és az nem alkalmas sminkeléshez, a szupergöndörítő szempillaspirált és az ajakmegnagyobbító csodarúzst meg dobhatod a fenébe); azt mondod "Istenem!", és már nyúlhatsz is a pléhdobozba zárt fodrászodért, egy fejrázás és kész vagy. (Ja, bocs még a szárnyas a komfortérzetért, és akkor vagy kész) És miért ne folytathatnád a szokásos reggeli kávéd helyett egy délig tartó energiakeksszel, és jól van, megengedem, hogy bedobj egy zamatos neszkávét a téren - persze, ha a szomszéd srác kifigyelte, hogy mikor mégy arra és megkínál. Ha így járnál, na akkor viszont kell egy Rágó! Máskülönben el találsz késni a munkahelyedről, hiszen hogyan fagyaszthatnád le a téged magállító rendőrt, netán egy teával? Ha-ha-ha! (A szörnyű foltokról a vakszos fogaidon nem is beszélve) A melóhelyre meg muszáj beérni, mert kezdődik a vitamin-meccs, amiből nem maradhatsz ki, hiszen akkor hogyan mosolyoghatnál össze a vidám főnököddel? A végén még nem adna a vitaminkoncentrátumából egy nyamvadt szemet se! És akkor mit csinálsz, ha eljön a dél, és te bedobod az egyperces instant kajádat a kis műanyagdobozból (ha szerencséd van, senkivel sem kell megosztanod), és jön az a szörnyű ebéd utáni lefáradás.mihez kezdenél az izgő-mozgó dobozka nélkül? He? Na ugye!
És amikor vége a napi robotnak, és már megmentettétek Ács Mihályt (legalábbis aznapra), akkor beülsz a miautónkba, útközben beugrasz egy gazdaságosba, mert ott a legkisebb is számít, és miután fizetsz az okoskártyáddal, hazasuhansz (siess, mert nyolc körül már  "lehet, hogy többen vannak odakinn"). Milyen jó, hogy ott volt a bugyiba a szárnyas, még most is frissen és üdén tudsz elmenni az emberek között! Szóval mondjuk már hancúroztál a gyerekekkel, kergetve egy kis szappan-logót, és megettétek az istenien ízletes, három perc alatt elkészíthető maláj szilvást, és a mézes-mustárosodat is felzabálták a szomszéd gyerekei, na akkor miért ne lehetne mondjuk úgy, hogy férjuraddal felkapjátok a mackófejes papucsot, beugrotok az olasz bőrbútor kanapé-csodátokba a plazma elé, mert hülyék azért nem vagytok , és benyomtok egy üveggel a jó kis sétáló Jancsiból, és arra gondoltok közben, hogy ez most olyan, mintha űrhajósok lennétek, vagy autóversenyzők. Mert szegények a borzalmasan józan munkájuk közben éppen ennyi G nyomást kapnak a fejükbe -hukk-, mint ti most -hukk-, csak ők dolgoznak közben, meg koncentrálnak -hukk-, és jó a reakcióidejük - mondjuk nem úgy, mint nektek, ha megisztok egy üveg viszkit -hukk.

Jurta

 

Írja és kiadja Görgényi Gábor, 06-70 2666426, szatymaz3@freemail.hu
Tördelés Szilágyi Gábor (végre!)

Köszönet egész éves kitartó és lelkes támogatásukért az alábbiaknak és bocs, ha valaki kimaradt:
Bíró Miki, Dobosi Csaba, Stefán Tamás, Szilágyi Gábor, Dzsorilla, Efereta, Etele, Rampai, Kis János Benedek,
Gallina Zsolt, Bagdán László, Jenei Imre, Ale-Pieter, Konkoly Éva, Szikkadt, Kis Hajni, Gömöri család, Farkas Emese,
Sanyi (Öszöm-Iszom), Gömöri család
Külön köszönet a Szatymazi Önkormányzatnak

Készítette a vásárhelyi Szoliter Nyomda 1000 példányban - Hmvhely, Szabadság tér  telefon 222485.
Terjesztve a tanyavilágban

 

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat