TANYAVILÁG - 5. szám - 2007 február
Tanyavilág

VÁRATLANUL MEGJELENŐ, INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY
 

VISSZA A TANYÁRA!

Úgy kellett, hogy figyelmeztessenek, hogy az újságod címe Tanyavilág, mert valóban, igen eltávolodtam a témákat illetőleg. Így most, hogy gyün a tavasz, már úgyis azon jár az eszem, mit lehet majd csinálni, nem esik nehezemre visszatérni az alapgondolathoz, márpedig, hogy azt sulykoljam az írásokkal, micsoda kincs is tanyán élni.
Azt hiszem, ezt lassan nélkülem is belátják, még azok is, akik eddig csapásként élték meg ezt az életformát. Hisz' nőnek a korlátozások, nehezedik a megélhetés, így könnyebb is felismerni, micsoda lehetőségeket is adhat a tanya. Országunkban semmilyen biztató jövőképet nem kapunk, gyorsan beleeshetünk tartós, nyomasztó alaphangulatba, amiből egyre nagyobb erő kell, hogy kikászálódjunk. A tanyán már csak az is felemelő, hogy reggel kimész, szippantasz egyet a fínom levegőből, érzed az évszak változásait, s miért ne írjam le, ha így van, egy jót pisálsz.Ha jó idő van, tervezel valamit kintre, ha rossz, élvezed benn a meleget. Azt a meleget, amit nem zárhatnak el előled akárkik, akármiért, akármikor. Olyan dolgok birtokosa lehet a tanyai ember, amiért más igen sokat fizet, gondolhatunk itt az egészséges élelmiszerre és a szabad (élet)térre is. S tekintve, hogy legyen hol laknunk és legyen mit ennünk, alapvető szükségleteink, nem is olyan kis dolog ez. Így hát ismételve magam, továbbra is ez a jelszó: mindenütt jó, de legjobb a tanyán!

 

GG

TARTALOM

 

Napenergia

Kukutyinba zabot hegyezni

Hunok vagyunk

Tölgyesiné Dabis Margit:Tanyai történetek

Vers mindenkinek

 

Buddhizmus

Ismerős Arcok (Nyerges Attila): A dolog

Állatok az autómban

Változatok tanyai életre

 

 

   
Nap

NAPENERGIA

Hogyan építsünk napkollektort - közellenségünk az állam

 

Gyorsan végzek az állammal, amivel majd, meglátják, fölidegesítek mindenkit és a akkor már jöhetnek a tehetséges, találékony magyar szakik, hogy könnyebbé tegyék tanyai életünket.
Napjainkban megvalósulni látszik Aldous Huxley (Szép új világ) és George Orwell (1984) rémképe, miszerint hihetetlen mértékben fogunk függni a hatalomtól, aminek egyik csodálatos módja az energia birtoklása. Nekünk furcsa, de vannak országok, ahol ez fordítva működik, azaz a kormány ösztökéli az embereket, hogy a környezet kímélése és a hagyományos energiákkal való spórolás miatt használjanak alternatív energiaforrásokat, a szelet, a napot, a Föld hőjét, stb. Németországban és Skandináviában már olyan napenergiával működő turista egységcsomagokat lehet kapni, amivel bárhol főzhetnek, telefonálhatnak, internetezhetnek. Tudom, nem ez a legfontosabb, de jó példa arra, mennyire természetes, jelenlévő már ez náluk. Szóval szó sincs arról, hogy még az energiaárakkal is nyúznák a lakosságot, számunkra különös módon azzal foglalkoznak, hogyan tehetnék egészségesebbé, könnyebbé a jövő(!) generációk számára az életet.

Magyarországon is volt támogatás egy ideig, de már nincs, meg is torpantak a lakossági napenergia beruházások. A köztudatban is az van, csak az igen jómódú emberek engedhetik meg maguknak és általában keveset is tudunk, hogyan működik. Nem is nagyon esik szó róla.

De mi lesz a magyar állammal, ha eljön az idő, mikor teljesítenie kell az uniós előírást, miszerint  - számunkra most - igen magas arányban kell használnunk alternatív energiaforrásokat? Tartok tőle, hogy a tervezett megoldást bicskanyitogató módon a lakosságra fogják terhelni. Biztosan hallottak már a jövendő energetikai zöld kártyáról, ami a házaknak lesz, úgy mint az autóknak, egyelőre remélhetőleg csak az új építésűeknek. Ez egy új illeték, s ha vásárolok egy házat vegyes tüzelésű kazánnal, fizetek mondjuk húszezer forintot, ha napkollektor rásegítéssel, akkor csak ötezret. A napenergia felhasználás támogatása helyett így lesznek kényszerítve az emberek a beruházásokra. (A tervezet itt: 7/2006(V.24) TNM rendelet)

Bosszankodjuk ki magunkat és nézzük meg, hogyan is lehet használni a napenergiát?
Először is különbséget kell tennünk a napkollektor és a napelem között. Az előbbi vízmelegítésre, az utóbbi áramfejlesztésre alkalmas. A napelem kutatások gyerekcipőben járnak még, nekünk érdemesebb a napkollektorral foglalkozni. Van síkcsöves és vákumcsöves, az utóbbi a használatos, mert megoldja a két nagy problémát, a víz felforrását illetve fagyását.

A napkollektorral körülbelül 30 fokra tudjuk fölmelegíteni a vizet felhős időben is, így használati melegvíznek - fürdés, mosogatás - ez már megfelel. Ha fűtésre szeretnénk használni, akkor rásegíthetünk a meglévő rendszerre, hisz' a vizet így már harminc fokról kell a szükséges hatvan-hetvenre melegíteni. Nagyszerű azonban, hogy fal- és padlófűtésre közvetlenül alkalmazható! 
Ha napelemet vásárolunk, már egy négyzetméteres felülettel tudunk áramot előállítani 12 voltos hűtőszekrényhez, világításhoz, tévézéshez. Erről részletesen majd a következő számban, térjünk vissza a napkollektorokhoz!

Ha a legjobb alkatrészekből csináltatjuk, akkor 400 és 500 ezer forint közt van az ára egy négytagú család melegvíz igényének, de az elvek ismeretében a magyar leleményesség biztosan talál olcsóbb megoldást is. Nézzük tehát, hogyan is működik?

Az általános építési elv a következő: kell egy fakeret, alsó rétegnek akár OSB lap, felfelé haladva 5-6 cm. kőzetgyapot, hőtükör, matt fekete lemez, amibe bele van préselve a rézcsőhálózat, tetején kemény üveglap vagy műanyag. Kell hozzá még egy hőmérsékletkülönbséget érzékelő termosztát és egy két-háromszáz literes tartály. Használati melegvízhez 3-4 négyzetméter elég. A víz zárt rendszerben megy és hőcsere révén melegíti fel a tartályban azt a vizet, amit mi szeretnénk használni.
Ha alaposabban szeretnék megismerni a lehetőségeket, ajánlom zaklassák nyugodtan kérdéseikkel Szabó Ernőt! Telefonszáma: 06-20 4102809, internet elérhetőségei:
www.gazdasagosenergia.hu, www.falfutesinfo.hu, e-mail: info@gazdasagosenergia.hu

1 napkollektorok
2 légedény
3 hőérzékelő
4 hőmérséklet szabályzó
5 szivattyú szerelvények
6 tároló hőérzékelő
7 töltő-ürítő csap
8 tartály
9 kazán
10 hőérzékelő

Napkollektor

 

 

   

Kukutyinba zabot hegyezni

A szólásbeli zabhegyezés értelmetlen, haszontalan tevékenységet jelöl, hasonló kifejezésünk még például a borsót gömbölyít vagy a jégaszalás. A Kukutyin helynév létező településre utal, a kifejezésbe feltehetően csak vicces hangzása miatt került be.
A Kukutyin nevű földrajzi név három külön területet is takar. Az egyik a Szeged és Makó között elterülő Ferencszállás része. A Maros melletti 700 fős település Makótól 10 km-re, a 43-as főút mentén fekszik. Ferencszállást 1828-ban alapította a deszki Báró Gerliczy Ferenc. A település nevét Gerliczy báró Ferenc nevű fiáról kapta. A területen virágzó dohánytermesztés folyt, a báró majorrendszert alakított ki, szerződött dohánykertészeket alkalmazott, akik az év nagy részében családjukkal együtt dolgoztak és laktak a Nagymajorban. A falu helyén 1810-1814 között dohányszárító pajták épültek. A Nagymajort az egykori térképek Kukutyin pusztának nevezik, ahonnan a helyiek a mai falu helyére települtek. Ferencszállás lakói a falujukat a mai napig is ezzel a névvel illetik.

Kukutyin puszta az 1880-as évek idejében zabbal volt bevetve, de az éppen akkor tetőző Maros miatt a földeken nem lehetett dolgozni. A leleményes parasztemberek nem akarták, hogy veszendőbe menjen a termés, ezért csónakokba ültek és úgy vágták le a zab hegyét, a kalászát.
A másik Kukutyin az országhatáron túl, Romániában található. A csángók nevezik így a Prut melletti Cucuteni községet, amely a környékén feltárt neolitikumi, 5-7000 éves leletekről nevezetes. A jellegzetes, spirális motívumokkal díszített agyagedények és zsírfarú asszonyságokat ábrázoló szobrocskák készítőinek kultúrája a lelőhely alapján Cucuteni-kultúra néven került be a szakirodalomba.

Szatymazhoz legközelebb a kömpöci terület Kukutyin tanyák nevű térsége esik. Ez tanyás terület a helyiek szerint az arra élt, élő Kukutyin vezetéknevű családok után kapta ezt a mondai, mesebeli felhanggal "terhelt" nevet.

Kukutyinhoz hasonló utat járt be gyermeki tudatomban az ópusztaszeri tanyavilág Pitricsom nevű határrésze is. Jó néhány évtizede, amikor még a személyautó nem volt olyan természetes falun és a tanyák környékén, csengelei nagyanyám gyakran használt kiszólása volt a távoli területekre, hogy ó hát az valahol kint van Pitricsomban. Felnőtt voltam már, amikor rájöttem, hogy Pitricsom nem az Óperenciás tengerrel rokon, hanem valóban létezik. Ma már két pitricsomi barátom is van, az egyik ma is ott él, a másik meg a szatymazi Barát dűlőben  kecskék, lovak és tehenek társaságában. És az is érdekes, hogy az utóbb évtizedben jó néhány barátra tettem szert itt a Barát dűlőben, s a Tanyavilág című periodika csírája is innen származik.

kémeri attila

 Hunok vagyunk

  Hunok vagyunk Sólyom népe
  Ereinkben sólyom vére
  Ősatyánkat sólyom szülte
  Ősanyánkat Isten küldte.
  Királyaink koronáján
  Aranysólyom fényesen áll.
  Feje türkiz teste arany
  Szellemében nap fénye van.
  Ősök lelke, szellemlénye
  Aranysólymunk szent rejtélye.
  Nap madara fény hírnöke
  Nemzetünknek égi jele.
  Hunok vagyunk, a Nap népe
  Sólyomlelkek összessége

Cey-Bert Róbert Gyula

Hunok - Görgényi Fanni rajza

 

 

   

Tölgyesiné Dabis Margit: Tanyai történetek

Őszi kirándulásunk során kanyarodtunk Lajos bácsi portája felé. Már messziről látszott óriási tölgyfája, mellette meg a csodaszép paraszttanya. (Utólag tudtam meg, hogy a tölgy a térképen is szerepel).
Barnás színű kutya fogadott bennünket élénk ugatással. A folyosón megjelent Lajos bácsi, a 96 évesen is szálfatermetű, magyar ember. Dicsértük tölgyfáját.
- Igen, a nagyapám ültette. A fa is öreg mán. Gyűjenek bejjebb!
A homályos kis konyhában, petróleumlámpa fényénél, a hajlott hátú Esztike néni galambot kopasztott. A kemence fehér hasa előtt a sötétruhás, lehajló kis öregasszony.
- Az én részemmel mán kész vagyok -mondta Lajos bácsi.
- Mert a té ujjaid nem ilyen reumások. Fokhagymás galambpaprikás lösz vacsorára. Magukat is szívesen mögkínálom.
- Hogy keverödtek ide?
- Tanyát szeretnénk venni -mondta férjem, Gyuri.
- Én tudok egyet, de sokat köll rajta tapasztani, csömpölyegözni. Régúta lakatlan. Löhet, hogy látták is útközben. Domján Bálint tanyája.
Nem szándékoztunk sokáig maradni, de olyan jó nyugalom és szeretet áradt a két öregből, hogy nem akaródzott felkerekedni. Közben rotyogott, felséges ízeket árasztva a paprikás. Őszinte kedvességgel marasztaltak, így elfogadtuk a meghívást. Megtanultam a receptet. Jó sok bors, fokhagyma meg paprika kell bele. Csirkeszárnyból is fínom.
Lajos bácsi még a vacsora előtt megmutatta a tanya minden zugát. Régiségkeresés közben még a padláson is jártunk.
- Lajos bácsi, miért vannak törött üvegnyakak fűzve a kolbászok fölé?
- Mer így lecsúszik a macska mög az egér körme.
- Már kettőt is tanultam. A fokhagymás galambpaprikást, meg a kolbász megóvását. Jó lenne, ha szomszédok lehetnénk!
Megvettük az ajánlott tanyát. Egy enyhébb téli délutánon megjelent Lajos bácsi.
- Szomszédlátogatóba gyüttem. Esztike küldött egy kis almásbélest. A kemencében sült az előbb.
- Köszönjük, üljön le minálunk!

- Jártam ám én ebbe a tanyába korábban! Akkor még benne élt komám, Bálint. Micsoda disznótorok voltak itt! Mögjegyzöm, a Bálint anyja nem engedte, hogy a húst ledaráljuk a kolbászhoz. Az csak késsel volt szabad vágni! Mi nagyon untuk a késsel való nyiszikölést. Mikor Zsuzsa néni kimönt, gyorsan daráltunk. Én voltam az őr. Ha gyütt a gazdasszony, nagyot ordítottam, hogy hiss, te! Ez vót a jel, hogy válts késre. Az esti vacsoránál mög mondta Zsuzsika néni:
- Na legényök, ugyé mennyivel ízletösebb a kolbászhús vágva?
Lelkesen helyösöltem. Vacsora után elővettem a cimbalmomat és gyühetött a nagy nótázás, iszogatás.
- Érdekes, nem tűnt föl a cimbalom -mondtam.
- Mer eladtam. Möghalt az apám és bánatomban eladtam. Minek az mán neköm?
Nagyon szerethette az édesapját Lajos bácsi, pedig cudar egy ember volt az. Beleszólt az életébe, kihasználta, béresnek tartotta. Mesélte Lajos bácsi, hogy egy lakodalomban beleszerettek egymásba Tunyogi Sárikával. Az apja elé állt.
- Apám, elvenném Tunyogi Sárikát. Szeretöm is, van is neki 50 hodja.

 

Tanyarom

Ez maradt a tanyából..

 

Az apám szívott égyet a pipán és azt dörmögte: - Ráérsz fiam.
- Hát én ráértem 40 éves koromig! Bősz munkával telt a fiatalság. Apám halála után elvettem Esztikét. Betegös volt. Nem lött gyerök.
Múltak az évek, már volt disznónk, borjúnk, az öregekkel gyakran találkoztunk, tanácsaikat megfogadtuk.
A majdani eltartóinak disznót, kacsát, libát, birkát, tyúkot nevelt Lajos bácsi, szerintem ő tartotta el az eltartóit. Még mindig rengeteget kaszált. A tölgyfa alatt ülve mindig maga kalapálta kaszáját. Elgyönyörködtem benne is, udvarában is. Mindennek helye volt és minden dolognak elrendelt ideje. Vasárnaponként bebiciklizett Mártélyra, mert presbiterkedett a református gyülekezetben. A református újság mindig a tiszta szoba asztalán, a Biblia mellett feküdt.
Esztike néni hamarosan meghalt. Rossz volt arra gondolni, hogy az öreg egyedül van.
Már negyvenkét éves voltam, mikor terhes lettem Pannikával, harmadik lányommal. Aggódtak a szüleim. Édesapám megkérte Lajos bácsit, hogy gyakran nézzen rám. Naponta jött vigyázni, pedig később kiderült, hogy szörnyű fekély kínozta lábát. Hozzá vittük elsőnek a babát.
- Kis Pannikám! Kis szomszédom! - mondta mérhetetlen szeretettel.
Négy éves lehetett a gyerek, mikor az önállóság, bátorság gyakorlása céljából elküldtem Lajos bácsihoz tojásért. Közben lehasalva, távcsövön lestem céltudatos apró kis lépteit. Kis idő múlva látom, hogy együtt jönnek, kézenfogva. A tojáshozás gyakorlattá vált, bár Pannika utólag bevallotta, hogy félt a bácsitól: "Olyan öreg és nagy volt". Később ő lett a legjobb barátja. Átjárt hozzá segíteni, beszélgetni. Megmintázta kutyáját is, készített  róla szoborvázlatot is.
Egyszer aztán hiába ment. Idegenek kapáltak a veteményesben. Gondolom az eltartói.
- Lajos bácsihoz jöttem.
- Hazament a városi házába - felelte az egyik férfi.
- Mondják meg neki kérem, hogy...
- Jó, megmondjuk! A viszontlátásra!
Azt se hallgatták meg, mit akar mondani a lányom. Szegény gyerek sírva jött haza.
Két hét múlva hallottuk, hogy örökre elment a mi kedves, öreg barátunk.
- Anya! Megmintázom Lajos bácsit, mielőtt elhomályosodnak bennem a vonásai - mondta Pannikám.

 

 

   

Vers mindenkinek

Végre valahogy összerendeztetett egy kötet Gömöri István verseiből, hála néhány lelkes gyermekének és barátjának, akik összeszedték magukat megakadályozandó, hogy feledésbe merüljenek kiváló költemények. Így már nem kell járnom hozzá versért kuncsorogni, kedvemre válogathatok A Tiszán át című kötetből.

Özönvíz előtt

A múlt a falnak háttal áll
sortüze dörren a jelennek
por, füst és lélek száll
föl a keserű mennybe.

Az Isten dombon üldögél
botjával üszökben turkál
zsörtölődik már megint:
elrontották a munkám

Vakarózik - pipára gyújt
kémlelőn néz az égre,
közben azon spekulál
egy kiadós eső kéne.

 


Stefán Tamás festménye

Stefán Tamás festmény

 

 

   

BUDDHIZMUS

Tímár Róbert kiegészítései a negyedik számban megjelent Buddhizmus és kvantumfizika íráshoz.

Tímár Robi volt először ismerettségi körünkből Tibetben, igen kalandos úton, s az ő ajánlott útvonalán utaztunk aztán mi is Darjeelingbe Kőrösi Csoma Sándor sírjához. Jó távolra szakadt azóta, egészen Ausztráliába, ahol Szabadi Zsuzsival, egykori útitársunkkal és gyermekeikkel élik világukat. Tudtam, hogy jelen van életükben a buddhizmus, a rendszeres meditáció, ezért bár a megjelenés után, de kiküldtem hozzájuk a fent említett cikket. Mint kiderült, jobb lött volna a megjelenés előtt, mert néhány gondolat kiegészítésre szorul, mint majd látni fogják. Ezúton is köszönöm neki, hogy újságunk és tudásunk színvonalát ily módon is emeli!

"A buddhizmus szerint minden betegség lelki eredetű"
A Buddhista Tanok inkább arra utalnak, hogy a betegségek, balesetek és minden jellegű történés az ember életében karmikus eredetű. A lélek előző életeinek és cselekedeteinek következménye (ok-okozat). A lelki állapot már egy okozat. Inkább a természetgyógyászok utalnak a betegség lelki eredetére.

"...mit jelent a meditáció."
A meditációnak nem az a lényege, hogy egy dologra öszpontosítsál. Segít lecsendesíteni a tudatot, aminek az eredménye a jó koncentrálási képesség. Meditáció alatt megpróbálod tudatod lecsendesíteni és kiüríteni. A kezdetekben csak nem követed elméd fecsegését, majd később a gondolatok közti csendet növeled meg.

"... ok nélkül gyűlölünk, nem szeretünk valakit" 
Semmi sem történik ok nélkül. Az okozat megbocsátása és elfogadása az ok megértésében rejlik.

"... hátha sikerül meggyőzni legkeményfejűbb materialistákat is"
Ez nem igazán az életbeli alkalmazást sugallja - néhányan még nincsenek kész a gondolatok megértésére. Ezt is el kell tudni fogadni.

 

 

   

Ismerős Arcok (Nyerges Attila): A dolog

 

Kinek mi dolga az szerintem
A gyermeké az, hogy szülessen
A napé az, hogy megsimogassa
A holdé, hogy álomba ringassa
A tanító dolga, hogy tanítson
A lelken valamit javítson
A diák dolga, hogy kutasson
Ha felnő jó irányt mutasson
A zenész dolga, hogy zenéljen
A szíve mélyéig elérjen
Az író dolga, hogy meséljen
De igazat írni ne féljen
Szerelmem dolga, hogy megértsen
Hogy higgyen bennem és segítsen
Hogy nélküled élni ne akarjak
És ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak
A barátom dolga, hogy ott legyen

 

 

Ha szükség van, bármit megtegyen
Ha eltévedtem, keressen
Ha gyűlölöm, akkor szeressen
Az anyám dolga, hogy ne sírjon
Ha nagyon félt, akkor behívjon
Az apám dolga, ha ajtót nyit
Ne úgy köszöntsön, mint akárkit
A testvérem dolga, hogy figyeljen
Ha hibáztam, neki ne kelljen
Ha nem hiszem, akkor ő higgye
A tüzünket helyettem őrizze
A lányom dolga, hogy daloljon
Hogy örökkön kislány maradjon
A fiam dolga, hogy nevessen
Hogy mindig apjaként szeressen
S ha mindez így lesz, csak remélem
Az én dolgom, hogy megérjem

 

 

   

Állatok az autómban

 

Egyáltalán nem rettentem meg, mikor Tamás megkért, vigyünk már át két kecskét Pitricsomba, mert elcserélte egy szamárra. Kinn a tanyán, életünk jó része ilyen kis utazgatásokkal telt, valamit valakinek mindig cígöltünk, vagy csak épp mentünk megnézni, ha kiskutyák születtek. Így hát szívesen indítottam be öreg Skodámat, beleült a párom, a gyerök, fiatal staffordshire szukánk, Hurka és jómagam, s indultunk felvenni az állatokat. Tamás maga is termetes embör, a két kecske meg két kecske, de valahogy betuszkolódtunk, nem vészes az a húsz kilométer. Balástyán befordultunk a benzinkúthoz, ahol ismert már minket a kutas, de erre mégsem számított, mert alig bírta leplezni megdöbbenését a látványon, de inkább azon, hogy mi úgy viselkedtünk, mintha teljesen magától érthetődőnek kéne lennie társaságunk összetételének. Otthagytuk az ámuló kutast -ugyan mit ámuldozott annyira, még ha Pesten történt volna! - és evickéltünk tovább. A Bunyós kocsma után hosszabb földút következett, de ezt is jól viseltük és már meg is érkeztünk Puritán kománk pitricsomi tanyájába. Na, ő is döbbentgetett egy kicsit, s mert bár közülünk való volt, természete mégiscsak hajlott a nevére. Kipakoltuk a kecskéket, elzárta a pulikat -mert a stafford a kecskék mellett szunnyadt, de azokat nem bírta - s míg ők beszélték az üzletet, mi elsétálgattunk. Minden tanyának más a hangulata, jólesik körülnézni, ezt a helyet is szerettük. Sorban voltak itt a tanyák, közéjük és egy fiatalos akácos közé bekúszott a puszta, ahol az állatok legeltek.
Na indulunk, kérdeztem visszatérve, de láttam, hogy Tamás igen komótos, sőt a fejit vakarja.
Nem visszük el a szamarat? - kérdezett vissza.
Van utánfutó? - így én.
Dehogy köll, mondja, befér az a kocsiba. Na most én vágtam balástyai benzinkutas arcot, mivel bevallom, nekem ez a lehetőség teljesen valószínűtlennek tűnt, de nem hagyta magát. Ő inkább a tettek embere volt, mint én így nem is érdekelte a tétovaságom és már hozta is a derék állatot. Csikó volt még a szamár, jól van, no de csak egy szamár, az mög nem egy kecske -így láttam én reménytelennek a vállalkozást, egy szó, mint száz, nem hittem, hogy befér.
A hátsó ajtón kezdte tuszkolni, s meglepően könnyedén egyszer csak már benn is volt úgy, hogy a teste nagy része hátul helyezkedett el, de a nagy feje meg pont az első két ülés között, fejmagasságban. Pont tudta nézni magát a visszapillantóban. Csak az nyugtatott meg valamelyest, hogy Tamás nem idegeskedett -vagy nem mutatta bölcsen - de azért óvatosan vezettem mert nem bírtam kiverni a fejemből azt az eshetőséget, hogy esetleg megvadul és akkor belém harap (a csacsi). Így autózva úgy éreztem jár nekem egy kis lazítás és megint csak bekanyarodtam a kúthoz, hogy vegyek egy kis sört. Jön  a kutas megint, mondom neki mit szeretnék, de meg sem hallja, csak áll oszt' bámul hihetetlen arckifejezéssel. Ekkor jöttem rá, mi a helyzet, hogy már a kecskéknél sem hitt a szeminek, hát még most! Rá is játszottam egy kicsit: hozd mán azt a sört, mer' ideges az állat! Kifizettem végre s guruló állatkertünk lassan visszadöcögött a tanyára.

  Útközben volt még egy előző autós, aki a szürkületben, mikor átnézett felénk, csak a szamár fejének sziluettjét látta, de nem hihette, mit látott, mert hagyta magát visszaelőzni sőt így előzgetve egymást értünk el a szatymazi leágazáshoz, ahol végre búcsút intett nekünk. Lehet, a benzinkutas küldte.
Szamár
 
Kecske

 

 

   

Változatok tanyai életre
Tölgyesi György életműve

Régóta szeretnék már írást közölni Tölgyesi Györgytől, hisz' tudom, rengeteg mondandója van, de ugyanennyi gondja és elfoglaltsága is, így addig is, néhány gondolat róla.
Vásárhely melletti tanyája felé olyan satnya gabonaföldeken gyaloglunk, mikről látszik, évről-évre azt ültetik, pedig jó, ha a gázolaj árát behozza a termés. Aztán egyszer csak zöldellő oázis s van szerencsénk látni a bivalyokat, lovakat, szürkéket. E terület a köztudatban főleg a visszatelepült vidrákról és az őket megfigyelő rendszerről ismert, de szeretném, átlátnák, miről is van szó. Tölgyesi György szavait a SZTE JGYTFK Biológiai tanszékének 2004-es kiadványából idézem:
Családommal a 80-as évek eleje óta élünk egy Vásárhely és Mártély külterületének határán lévő század eleji tanyában. Az ezt övező, a család tulajdonában lévő területen évtizedes munkával, tisztán önerőből létrehoztunk egy magán természetvédelmi területet, amely egy húsz hektáros, mesterségesen megépített erdős, bokros, vizes élőhelyegyüttest jelent körülbelül négy hektárnyi összes vízfelülettel. Az egyik ősi tiszai mellékfolyó, a Kenyere medrében épített többágú belvizes csatornarendszernek köszönhetően biztosított a vizes zöld-folyosó kapcsolat az ártérrel, a Körtvélyesi holtággal és az élő Tiszával. A Kenyere, Pamuk és Kendertó-ér két kilóméter hosszan mintegy kettészeli a birtokot és jelentős víztömege révén további két hektár vízfelületet jelent.
A sűrű parti növényzettel övezett, változatos alakú, méretű, mélységű, szigetekkel, félszigetekkel megépített tórendszert, az azt körülvevő erdős-bokros, nádas-sásos, részben legeltetett területen folyó tevékenységet "A visszafordíthatóság határán" című tanulmányomban mutattam be, elsősorban a vidrához (lutra lutra) kapcsolódóan. Ezek, és a talán hasonló jelentőségű védett állatok jelenlétét, ezen túlmenően azok készségét az emberi gondoskodás teljes körű elfogadására eredményeink bizonyítják.
Természetvédelmi munkálkodásunkat 1997. május 20-án a Henry Ford Európai Természeti és Kulturális Örökségért Díj Magyarországi Nagydíjával ismerte el a rangos zsűri.
Természetesen tisztában vagyunk az összefüggő területnagyság jelentőségével, ezért legfontosabb életcéljaink között szerepel természetvédelmi területünk állandó bővítése és hosszú távon, remélhetőleg emberi generációk során át történő fenntarthatóságának biztosítása.

* * * * *

 

A következő számban olvashatják Kardos Laci írását az autópályaépítés kellemetlen következményeiről, Tanyátlanság címen a tanyarombolás folytatódásáról, a napenergiáról továbbra is és lösz egy beszélgetés Kotormán Laci bátyámmal.
Köszönet: Körösztanyámnak, Eferetának, Dobosi Csaba Mihálynak.

Tanya

Írja és szerkeszti: Görgényi Gábor, tel.: 06 70 2666426, szatymaz3@freemail.hu
Nyomdai előkészítés: Dokubo Efereta. Szoliter Nyomda Hmvhely, 1000 példány.

     

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat