tv-musor.hu

orvossag.hu

Jósda.hu

egeszsegugy.hu

deviza.hu

TANYAVILÁG - 8. szám - 2007 Június, Napisten hava
Tanyavilág

MINDENÜTT JÓ, DE LEGJOBB A TANYÁN - INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY
 

A nyolcadik szám elé

"A mai, magát legfejlettebbnek tartó nyugati világ rettenetes igát rak a mai magyarok nyakába. A kölcsönök által, mégpedig úgy, hogy a magyarok saját pénzét adják kölcsön a magyaroknak, igen magas uzsorakamatra. Ez az ország így sohasem fog felemelkedni, szerepe csupán a fogyasztás marad. A népességnek pusztulnia kell emiatt. Minden jel erre utal a mai kormányzat tetteiből. Minden a köz, az általános élet ellen történik, hogy finom cselszövő politikával meggyorsítsák a népirtást."

(Polyák Endre, a Magyar Nemzeti Bank volt főellenőre)

Na, nesze neked Tanyavilág és nesze neked tanyavilág! Ha hasonló írást olvasok, mint a fenti idézet, teljes terjedelmében, komoly emberektől, ugyan mi mást tehetnék, minthogy beleteszem az újságba? Pedig mögmondta Szikkadt Jani, hogy elege van már a "magyar" írásokból, visszatérhetnék már az embörös, velős tanyai történetekhöz. De nem bírok! Ahogy valamelyik előző számban írtam, távol áll tőlem a politika s ezután sem lösz másként: ami engem ösztönöz, az az a felismerés, hogy micsoda veszély fenyegeti a magyarságot s ez sajnos nem annak a függvénye, hogy éppen melyik párt van a kirakatban - mert ez a négy évenként leváltható politikai elit, akiknek a nép nyúzása árán is csak az a fontos, hogy milliárdjait gyarapítsa, ki van szolgáltatva a pénzkartell nemzetközi és hazai gépezetének. Ilyen súlyos helyzetben reménykedhetünk-e valamiben? Mint tudjuk, a remény a vereség első jele, így inkább tennünk köll azt, amire van lehetőségünk:próbáljuk meg megtalálni, felismerni a mindennapi életünkben használható magyar hagyományokat és vigyázni erre az értékre, mert ez még megvan és hátha lesz olyan erős védőháló, hogy megvéd bennünket! S Gömöri Rolandnak is igaza lehet: minél erősebb a prés, annál hevesebben tör föl buzgár - lila hajú punkok, vén raszták, olyanok, kiket régen az sem érdekelt, melyik országban laknak, fordulnak a magyarság dolgai felé.
A tanyán lakó embernek pedig eleve nagyobb az esélye rá, hogy függetlenítse magát a befolyásolás alól s élje világát - továbbra is erre szeretnék buzdítani. Áldás!

GG

TARTALOM

 

GÖMÖRI URAM LOVA

A NÉPEK KÜLÖNBÖZŐSÉGÉRŐL

Tibet

Gömbölyű

Gömöri István négysoros helyzetjelentése

MEDVECZ ATTILA LELKESEDÉSE. 3.RÉSZ

 

 

1931-es mulatság

Hinduk a pusztán - hindu közösség a balástyai tanyavilágban

Néhány gondolat a hucul lovakról

FELHÍVÁS!

Napisten - június - havi magyar névnapok

A szakrális magyar bútor - A második rész helyett

GÖMÖRI URAM LOVA

A hűséges olvasók észrevehették, hogy a vásárhelyi Gömöri család bőségesen ellát engem témával. Most épp az öreg Pityutól hallottam az ő édesapjáról néhány húzós történetet, köztük azt, mikó' azt híresztelte, hogy tud olvasni a lova. Igen komoly jelenség volt az idős, nem lehetett nem odafigyelni a szavára, így kíváncsian várták, mi sül ki ebből?
- Ha megyek a szekérrel, látja, ki van írva bor, sör, mögáll egyből. Bár a múltkor figyelmetlen vót: hát megállt a bőrös előtt. Mondanom is köllött neki, hogy hé, ez nem bor, hanem bőr!

Vissza az oldal tetejére

 

A NÉPEK KÜLÖNBÖZŐSÉGÉRŐL

Van-e különbség ember és ember között? Van-e különbség a népek között?
Mindenki tudja, látja és érzi, hogy igenis van. Nem vagyunk egyformák.
Az EGY-forma kifejezésünk azt jelenti, hogy valaki, vagy valami az EGY formájára készült, tehát pontosan a Teremtő képére és hasonlatosságára.
A Teremtő képére és hasonlatosságára pedig, kizárólag az EMBER készült.
Az EMBEREK tehát mindenképpen EGY-formák. Kérdés persze, hogy mit értünk az "ember" szó alatt. A testet, vagy inkább a testet vezérlő lelket?
A test - vezérlő híján bizony meghal, elenyészik, porrá lesz. A test csupán egy alkalmas szerkezet, amelyet - jó esetben - emberi lélek vezérel.
Az EMBERISÉG (minden emberi lélek) tehát valóban egy népet alkot a Világegyetemben.
Ezek szerint létezik olyan emberi test is, amelyet nem emberi lélek vezérel?
Minden bizonnyal, igen, hiszen a magyar nyelvben vannak LELKETLEN emberek.
(Abban pedig, azt remélem, egyetértünk, hogy a magyar nyelv nem szokott mellébeszélni.)
Az EMBERTELEN embert sem irányítja emberi lélek, hisz' az emberi lélek nem lehet embertelen. Akiben emberi lélek lakik, pontosan meg tudja különböztetni a lelketlen és embertelen "ember-utánzatot" az igazi embertől.
Az emberiség egy népet alkot a Világegyetemben, mely sok-sok nemzetre oszlik itt a Földön. Ma már sajnos mindegyik népbe befészkelték magukat, és átvették az irányítást a lelketlen és embertelen ember-utánzatok. Olyan ember-utánzatok, amelyeket NEM emberi lélek irányít. Honnan ismerjük meg őket? Egyszerű:
Gátlástalanok, nincsenek érzéseik, nem rendelkeznek lelkiismerettel, és nagyon-nagyon ravaszak. Nézzünk a szemükbe, és máris lelepleződnek előttünk. Nekik köszönhetjük többek között, hogy röpke 100 év alatt szinte teljesen tönkrement a Földünk.
Van-e olyan nép a Földön, amelynek tagjait NEM emberi lélek irányítja?
Van. Úgy hívják őket: gazdag és nagy hatalmú nemzetközi gazdasági, pénzügyi, katonai és politikai elit. Ebben a "népben" pedig, szinte már minden nemzet képviselteti magát. Mire megy ki a játék?
Az emberi lelkek leigázására, szolgává alacsonyítására - és ez a játszma nem ma kezdődött.
Az ember szeretné hinni, hogy a saját népe különb, többre hivatott, mint más népek, de mindez csupán a földi tudat vágya, amely nem nagyon lát tovább az orránál. A lélek ugyanis tisztán látja előző életeit, amelyeket különböző helyeken és időkben, más-más nemzet tagjaként a Földön töltött, így a lélek számára világos, hogy nem egy néphez, hanem a teljes emberiséghez tartozik.
A lélek azonban vonzódik a hasonló lelkekhez, ezért szívesen születik le újra és újra ugyanahhoz a néphez. Ily módon a népeket nagy családoknak kell tekintenünk, ahol a családtagokat (jó esetben) a szeretet köteléke fűzi össze. (Amennyiben emberi lélek lakik bennük.)
A magyarok azért mégis kicsit mások, mint a többi földi nép, mert feladatuk a MAG tudásának őrzése, és terjesztése. Minden újabb civilizáció "beoltása" az isteni tudással. A magyar "elveti" a MAG-ot, és útjára indítja a fejlődést. A magyarokra leginkább a civilizációk bölcsőjénél, a nagy fordulatoknál, földméretű katasztrófák előtt és után van igazán szüksége az emberiségnek.

Az isteni tudás őrzése és terjesztése pedig, igen nagyfokú lelki tisztaságot követel.
MA IS.
Lelki tisztaság nélkül a magyar nép nem tudja elvégezni a feladatát.

Színia


Tibet

Indiából jött haza egy komám s mesélte, hogy meglepve tapasztalta, ott sem mindenki jógi. Így van ez valahogy Tibettel is, a lámák is veszekednek, sőt hatalmi harcok is folyhatnak köztük. Mert bár élen járnak a rossz emberi tulajdonságok levetkőzésében, nem tökéletesek ők sem. De ha veszekedni tudnak, akkor nevetni is, akár erotikus, sőt pornográf - hú, de jó! - történeteken is. A következőt Viktor komám lelte egy tíz éves Erato magazinban.(Bizony, ilyeneket nézeget!) Hagyjuk hát most a misztériumot, merüljünk el a tibeti erotikában!

Akhu Thömpa meg a buta szűzlány
(14 éven felülieknek!)

Akhu Thömpa nagyon értett a gyapjúszövéshez. S Tibetben gyakran hívják meg a híres, jó szövőket, hogy a család számára szőjenek. Egyszer Akhu Thömpát meghívta egy család. De az csak az anyából meg a lányából állott. Megtudta a szép lányról, hogy az még szűz.
Akhu Thömpa jó néhány napig szőtt nekik, s közben többször is próbálkozott a lány elcsábításával, de sikert nem ért el. Végül csak kitalált valamit.
Ahogy ült a szövőszéken a bejárat mellett, látja ám, hogy jön lefelé a lány s fürödni készül. Ahogy a szándékát észrevette, felgyorsította munkáját olyannyira, hogy bizony igen-igen sebesen szőtt. Látja a lány a nagy sietős szövést, s megkérdezi:

- Miért sietsz annyira?
- Hm. A fürdőbe kell mennem. De előbb be kell fejezni ezt a fonalat. Hát azért.
S folytatta a nagy sebes szövést. De visszakérdi:
- S te hova mész?
- A fürdőbe.
- No, te úgyis előbb mész a fürdőbe, akkor magaddal vihetnéd a pisimet.
Egy pillanatra elgondolkozott a lány, s azt mondta:
- Miért is ne?
Akhu Thömpa megkérte hát, hogy vesse le a ruháját. S alaposan megkefélte.
Telespriccelve a lányt, folytatta tovább a szövést. A lány meg bement a fürdőbe, gondolván, hogy Akhu Thömpa pisijét viszi.

Akhu Thömpa meg a buta szűzlány

Ahogy megfürdött, bement a konyhába, hogy anyjának segítsen a főzésben. Közben elmesélte, milyen nagy jó cselekedetet tett ő Akhu Thömpának. Mármint, hogy kivitte a pisijét és miként.
Mikor az anya meghallotta Akhu Thömpa ravaszkodását, sikoltozni kezdett:
- Óh, nem! Óh, nem! Hogyan is küldhetné valaki egy másikkal a vizét?! Óh! Nem a pisijét küldte az veled! Hanem a farkát nyomta beléd! Te.! Nem tett mást, mint megkefélt!
- Akkor megyek és megszidom.
Azzal fogta magát, odament Akhu Thömpához és szidalmazni kezdte:
- Héé! Te nem is a pisidet adtad nekem! Nem is azt vitetted ki velem! Te megkeféltél!
- Nem! Oh nem! - mondta Akhu Thömpa. Én tényleg a pisimet vitettem veled.
Még egy jó darabig vitatkoztak így. Hirtelen gondolt egyet Akhu Thömpa, s azt mondta:
- No, hogy ne aggodalmaskodj annyira, meg hogy ne rimánkodj nekem, add vissza a pisimet! Majd meglátod, nem lesz semmi baj.
Gondolta a lány:
"Mégiscsak jobb lenne, ha visszaadnám. Hozzá én még meg is tisztulok." Azzal így szólt:
- Na gyerünk! Mért nem veszed már vissza?
Akhu Thömpa lekapta erre a lány ruháit, és másodjára is jól megkefélte.

Vissza az oldal tetejére

 

Gömbölyű

A hétvégén ismét megszállták a tanyát a szamurájok. Mint mindig, volt sör, szauna, éjszakai edzés. A végén az érdeklődők boldogságára káposzta kettévágás karddal, amit az én hasamon próbált mögejteni Matyi komám. No de az olyan gömbölyűnek bizonyult, hogy legurult róla a zöldség. Egy sovány harcost köllött választani. És már a bőrnadrágomat sem bírom felhúzni.

 


MEDVECZ ATTILA LELKESEDÉSE. 3.RÉSZ

Kedves Gáborom!

A múltkori levél jó volt. Most itt egy újabb elmélkedés. Védeném a természetet.
Reggeli. Nézem a hűtőt. Van benne szalámi, sajt, uborka, póréhagyma. Ez jó lesz. Csak elfogyott a házivaj. Margarint nem, legyen sajtkrém. Az, ami ilyen műanyag tömlőben van. Már meg lett bontva. Első lépés megkeresni melyik végén. Igen, spriccol, megvan, minden sajtkrémes, de megvan. Kipréselem a bennelévőt, gondolkodom. Milyen észerűtlen dolog. Soha nem tudom a teljes mennyiséget kivenni belőle. Ürkorszak. Kaptuk a tubusos krémeket. Ebben is marad mindig valami, ami a szemétbe kerül. Pedig milyen jó lenne, ha üvegben kapnánk a finomságokat. Mert azt ki lehet takarítani. Az üveget meg lehet tovább használni. De nem. Majonéz tubusban. Borzalom. Inkább elkészítem magam, s nincs benne felesleges anyag, csak tojás, olaj, só, cukor, mustár. S olyan az íze, amilyet szeretek. Van aki uborkalét (kovászos!) tesz hozzá. Miért gondoltam erre? Mert szeretnék úgy élni, ahogy az a természetnek megfelel. Összegyűjtjük az üres műanyag flakonokat s gyűjtőkonténerbe tesszük. A kéretlen reklámújságok mennek a kandallóba. S milyen ökör vagyok! 240 négyszögöles telkemen rendszeresen nyírom a füvet. A 15 év alatt kettőt használtam el, elektromosból. Nehéz, mert kábel lóg ki a gépből, amit kerülgetni kell. Hát rajta. Vettem benzinmotorost. Nagyobb, kényelmesebb, nehezebb. De! Mikor boldogan nyírbáltam a füvet, akkor jöttem rá mit is csinálok. Amikor a monstrummal a lonchoz értem, láttam, amint a gép orrán lévő kipufogó bepöfékeli a növényt. Hát gratulálok magamnak. A kényelem miatt fújom a füstöt. S az a legszomorúbb, hogy egész nyáron ezt a gépet használom. Pedig Győr, csak 8 kilométerre van tőlünk. Három falu. S ha nem szükséges nem indítom be a kisbuszom, hanem tömegközlekedek. Az elhasznált elemet is gyűjtőbe viszem. Amikor jönnek a kukások, előtte mindig gond, hogy nincs tele a kukánk. S én mégis benzinessel nyírom a füvet. Miközben elmélkedem, hallom azt az átkozott legyet, aki itt repked, hallom a verebek vidám énekét, akik itt laknak a tető alatt, hallom a többi madarat, gyönyörködöm a virágokban. ÉS BENZINES FŰNYÍRÓVAL NYÍROK FÜVET! S közben annak örülök, hogy a francia TGV 547-el ment április elején. Éljen a vonat. Villanyvonat. Igazándiból nem szennyez. Minden vasárnapi misén azt mondja Ferenc Atya: Bánjuk meg vétkeinket. Megbánjuk, s mégis tovább csináljuk a környezetünk pusztítását. Na ezért kell tanyára költözni, mert ott nincs az ártalmas civilizációs borzalom.
Aki akar, vitatkozzék velem. S ne örüljetek, írok még!
Medve

(Aki szeretne betekinteni M.A. és bábszínháza világába, nézze ezt: www.gabalyda.hu)

Vissza az oldal tetejére

 

árnyékban-gödörben bújok
osonok oldalogva
hazám kinek hazája
le vagyok magyarozva

Gömöri István négysoros
helyzetjelentése

Gömöri négysorosa

 

   

1931-es mulatság

Bizony jó lenne becsöppenni ebbe az 1931-es mulatságba, oda, az ötös úton ma is meglévő vendéglőbe. Hetvenhat év telt el azóta, egy akkor tizenhat éves legény ma kilencvenkét éves, ha megérte, így már, ahogy telik az idő, egyre nehezebben tudjuk elképzelni azt a világot. Elfelejtődik a táncmulatság és sajnos elfelejtődhet a meghívón látható vers üzenete is. Azt hiszem, egy önmagáért beszélő igen jó példát leltem arra, hogyan lehet néhány évtized alatt megváltoztatni a közgondolkodást. Olvassuk el azt a verset, amit akkoriban fontosnak találtak egy gazdamulatság meghívójára rányomtatni. A költő fájdalmasan busong, szenved az ország Trianonban történt megcsonkításán. "Sír, zokog egy egész ország" S mi is csak innen tudjuk, idősek elbeszéléséből, néhány nem hivatalos kiadványból, hogy mennyire megrázta ez akkor az embereket. S ugyan hogy lehet az, hogy én már úgy nőttem föl, hogy Trianonról beszélni sem volt szabad? Még egy kis sajnálkozást vagy szomorúságot sem lehetett kimutatni, mert ráfogták, hogy revizionista, ami igen nagy bűn. Így aztán nem csoda, hogy ez így ment be az agyakba, ami azzal járt, hogy pár éve még a határon túliak állampolgárságát is leszavazták. Mi jöhet még? Az biztató, hogy ezt most megírhattam - micsoda nagy szó! - de megírhatom-e öt év múlva, vagy lesz-e mit megírni hetvenhat év múlva?

Vissza az oldal tetejére

 

Hinduk a pusztán - hindu közösség a balástyai tanyavilágban

 

Hiába választja el Magyarországtól sok ezer mérföld Indiát, a két kultúra mégis lépten-nyomon egymásra talál. Nagy magyar tudósunkat, Kőrösi Csoma Sándort egészen a varázslatos Indiába vitte a magyar és az óind kultúra közötti kapcsolat kutatása, ráadásul gyalog. Úgy vélte, hogy a magyar nép valahonnét India északi részéről vándorolt el, hogy végül megtelepedjen mai szülőhazánkban, a gyönyörű Kárpát-medencében. Hogy mi köze ennek az egésznek a tanyavilághoz?
A balástyai tanyavilágban bújik meg egy tizenegynéhány tanyából álló nagyon érdekes közösség. Első pillanatra furcsának tűnhetnek. Vegetáriusok és hindu életmódot gyakorolnak. Ha azonban találkozik velük az ember, hamar megnyugodhat: a balástyai hindu közösség mentes mindenféle szélsőségtől. A közösséghez nem tartozó szomszédok, sőt a falubéliek is jó véleménnyel vannak róluk. Felmerülhet a kérdés, hogy van-e létjogosultsága a magyar alföldön egy magyar hindu közösségnek? Nincs-e romboló hatással a magyar kultúrára? Nem tagadják-e meg önmagukat a magyarként hindu életfelfogás szerint élők? Vajon mit mondana a témában legnagyobb magyar szaktekintélyünk, Kőrösi Csoma Sándor?
Magunkban felmerülő válaszunk után kutatva, Kőrösi Csoma emlékét örökítve, sétáljunk egyszer el a nagy Szeged városba, ahol látogassunk el a páratlan szépségű Dómhoz. Kerengőjében találhatjuk Kőrösi Csoma dardzsilingi sírhelyének képzeletbeli mását. Itt olvasható Kőrösi Csoma híres mondata: "Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ősi indiai kultúra tárházában."
És valóban, a közösség által épült hindu templom egy csodás fúzió a magyar és az indiai kultúra között. A templom tornya utal az indiai gyökerekre, de az épület inkább magyar, mint indiai. A sötétbarnára pácolt, fa oszlopokkal körbe ölelt, jellegzetesen alföldi kerengő dominálja az épületet, ami azt kommunikálja az odalátogatóval, hogy a templom építője nem kívánja megtagadni a magyar kultúrát, hanem az indiai értékeket szeretné magyar földön meghonosítani, vagy ha úgy tetszik, visszahonosítani. Hiszen ezek a szellemi kincsek egyetemes emberi értékek, melyek azonosak Magyarországon, Indiában és bárhol a világon: egyszerűség, szellemi felemelkedés, együttérzés.
A templom mögötti amfiteátrum kettős célt szolgál: leleményesen "kifordítható" az oltár, vagyis, ha nagyobb ünnepeken nem fér el a tömeg a 70m2-es templomban, akkor egy egyszerű mozdulattal elforgatható az oltár, úgy, hogy az amfiteátrumból követhető az istentisztelet.

Ezen kívül az amfiteátrum ideális helyszíne kulturális rendezvényeknek. Komoly referenciákat tud felmutatni a közösség. Színvonalas indiai zenei koncerteknek és táncoknak, színdaraboknak ad helyet.
Hindu közösség a balástyai tanyavilágban

A közösség legújabb épülete, a védikus planetárium is jól beleilleszkedik a tájba. Az épülő félgömb alakú jurtaplanetárium bolygóállások vizsgálására lesz alkalmas.
Az India butik a hangulatos zsúpfedeles kiülővel pedig arról gondoskodik, hogy ne üres kézzel térjen haza a magyar vándor a hindu templomból. Azon felül, hogy az ember itt részletes felvilágosítást kaphat, indiai különlegességeket, ajándékokat, kiadványokat vásárolhat.
A templom fényét emeli az Indiából érkezett, vörös homokkőből készült, kézzel faragott szentély, ami egy hangulatos sziklakert tetején áll. A nyár folyamán további több mint két tonnányi faragvány érkezik Indiából.
Érdemes hát egy jót túrázni a balástyai tanyavilágban, különösen a Zöldmező környékén. A gyönyörű Alföldön sétálgatva nem a titokzatos Himalája, hanem a páratlan szépségű alföldi hindu templom emelkedik majd ki a horizonton.
Talán a magyarok elei is így, Indiából jőve találtak rá a Kárpát-medencére. De az egészen biztos, hogy Kőrösi Csoma így gyalogolt el Indiáig, az általa magyar őshazának vélt világba.

Leveles Zoltán, hindu szerzetes

Vissza az oldal tetejére

 

A következő írást egy gyönyörű bodrogközi lány küldte:

Néhány gondolat a hucul lovakról



Jómagam az Aggteleki Nemzeti Park hucul ménesében dolgozom, és itt, Jósvafőn szerettem bele a lovakba, mintegy 10 évvel ezelőtt. Így aztán - élve a lehetőséggel - szeretnék elmondani róluk egyet s mást, hogy minél többen ismerhessék meg ezt a csodálatos kisló fajtát.
A hucul egy semmi máshoz nem hasonló hegyi ló fajta, a Kárpátok magas, sziklás területeiről származik. Nevét a hucul népről kapta, hiszen az ő kezükön alakult ki. Egykor minden feladatra alkalmasnak kellett lenniük: málhás, fogatos és hátas lóként is használták - és használják még ma is - őket. Fizikai felépítésük kiválóan alkalmazkodott a hegyi viszonyokhoz, marmagasságuk alacsony (130 - 140 cm), testfelépítésük zömök, lábai rövidek, erősek, patái igen kemények.

Hucul lovak

Nyugodt természetéről, nehéz terepen is biztos járásáról híres. Egy 1876-os leírás így emlegeti: "Bátran húzza terhét a meredek hegyoldal ösvényein, biztosan lépked a szakadékot áthidaló pallón, és vígan üget a vadregényes tölgyesek és fenyvesek hűvös útjain."
Genetikai vizsgálatok igazolták, hogy a hucul a nyugat-ázsiai vadlónak, a tarpánnak egyenes ági leszármazottja, és számos ősi bélyeget megőrzött, melyek a tovább tenyésztett fajtákon már nem találhatók meg. Tenyésztésük során az ősi jellemzők megőrzését különösen fontosnak tartjuk. Ezek a következők: elsőként fekete hátszíját kell említeni, ez rendkívül szembetűnő, a martól egészen a farokig terjedő ujjnyi széles fekete sáv fut végig a hát közepén. Lábán gyakran megfigyelhetők zebroid csíkok, illetve vállát is gyakorta harántolják fekete sávok, ezt vállkeresztnek hívjuk. Jellemző a dús sörény és üstök, mely sokszor eltakarja a szemet is. Farka szintén dús, erős szálú, általában földig ér. Ősi, őrzendő színei a fakó, egérfakó különböző árnyalatai. A jegyes egyedek tenyészállatnak nem kívánatosak.
A magyarországi ménes alapját a Fővárosi Állat- és Növénykert gyűjtötte össze a II. Világháborút követő években. 1986. óta az Aggteleki Nemzeti Park területén, Jósvafőn folyik a fajta fenntartása, genetikai változatosságának megőrzése. Több éve jelen vagyunk már nemzetközi versenyeken, ahol mind a fogatok, mind a hátaslovak igen jól szerepeltek. 2005-ben egy fogatunk lábon tette meg az utat Kazincbarcikától Krakkóig, igazolva ezzel, hogy a fajta megőrizte híres keménységét, kitartását. Rendszeresen küldünk lovakat Kelemen Zsolthoz, lovasíjászatra való kiképzésre.
Ha kedvet kaptak hozzá, szeretettel várjuk látogatóinkat Jósvafőn, ahol lovainkat megtekinthetik, még akár ki is próbálhatják.

Berczik Ágnes

(Na persze, hogy kedvet kaptatok hozzá, hogy írtam, milyen gyönyörű! Azanyátokat!)

Vissza az oldal tetejére


FELHÍVÁS!

Bizony igaza van a bevezetőben említett komámnak, egyre kevesebb a humor az újságban. Jó néhány történetet elmeséltem már s fogytán vagyok az izgalmas tanyai eseteknek, no de inkább az a helyzet, hogy ami még van a tarsolyban, az már olyan súlyos, hogy nem merem leírni. (Ne feledjétek: az egész családom olvassa a Tanyavilágot!) Így hát felhívást intézek a tanyavilág népéhöz, vegyék a fáradságot és írásban vagy szóban, de küldjenek vaskos történeteket akár napjainkból, akár a régi időkből! Nagyon várom már! És ne kíméljenek!


Napisten - június - havi magyar névnapok

 

1 Napsugárka
Természet örömünnepe
2 Lápos
3 Csillavér
4 Ocsád
5 Rózsa
6 Emőke
7 Retel
8 Tomaj
9 Géda
10 Üllő
11 Barna
12 Erid
13 Fruzsina
14 Vazul
15 Vid
16 Zerind

  17 Töhötöm
18 Viola
19 Gerle
20 Zajzon
21 Napisten ünnepe
Nyári napforduló
22 Döme
23 Hajna
24 Csörsz
25 Koppánd
26 Kalli
27 Ünőke
28 Gorda
29 Bihar
30 Ogmánd

 

(Forrás: Az őseredetű magyar személynevek tára, 1936)

Vissza az oldal tetejére

 

A szakrális magyar bútor - A második rész helyett

Az előző számban megjelent kiváló írás után jó néhányan vártuk Jorik Ferenctől a sorozat folytatását, melyben a szakrális magyar bútort, mint hagyományost és reményeink szerint a jelenbe is remekül illeszthetőt mutatja be, annál is inkább, mert igen szép dolgokat készít. A lapzárta előtt sajna' kaptam Tőle egy levelet, melyben írja, hogy a közelmúltban váratlan megbízást kapott, melynek teljesítése még az esti óráit is igénybe veszi, ezért nem áll módjában folytatni a sorozatot.
No, ezt jól mögfogalmaztam, de szívesebben vöttem volna, ha az írást köll közölnöm. Bízzunk benne, tán majd bír szakítani rá időt a jövőben.

Szakrális magyar bútorok

 

 

 

Irja és szerkeszti Görgényi Gábor, 06-70-2666426, szatymaz3@freemail.hu
Megjelenik 1000 példányban, készíti a vásárhelyi Szoliter nyomda
Terjesztve a tanyavilágban, Szatymaz, Szentes és Vásárhely vidékén

www.lapszemle.hu/tanyavilag

EZÚTON IS KÉREM FÁBIÁN TAMÁST, HOGY
IGYEKEZZEN MÁN A KOPJAFA KÉSZÍTÉSÉVEL!

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat