tv-musor.hu

orvossag.hu

Jósda.hu

egeszsegugy.hu

deviza.hu

TANYAVILÁG - 9. szám - Újkenyér hava
Tanyavilág

MINDENÜTT JÓ, DE LEGJOBB A TANYÁN - INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY
 

HEJ, ÍJÁSZOK!

Lelkesedtem a Diósgyőri Várban, még júniusban a helyi íjászboltban, hogy július 21-22-én Ópusztaszeren, Árpád vezér halálának ezeregyszázadik évfordulóján, ezt megünneplendő, íjásznapot rendeznek, ahol is egyszerre 1100 íjász fog lőni. Legnagyobb meglepetésemre, az első válasz, amit hallottam ez volt: "nem fog nekik sikerülni." Hát, nagy keresztünk nekünk ez a széthúzás, igen nagy. Pedig most olyan dologról volt szó, ami méltó válasz népünk napjainkban tartó elnyomására - s mit hallok, már az íjászok is. No de most nem kesergés következik, hanem öröm és bizakodás: egyszerre, vezényszóra, háromszor is ismételve feszítette íját az Égre ezerszáz magyar íjász - gyönyörű ruhákban, ez alkalomra faragott, díszített nyílvesszőkkel, magasztos arccal, nyílt tekintettel, férfi, nő, gyermek. Oldás után pedig az a lélek s az idők mélyéről fakadó gáttalan és végtelen rezgés, az örömüvöltés, amit tán nemcsak Makón, de Jeruzsálemben is meghallottak. Aki ott volt, még mindig végigfut rajt' a hideg, ha visszagondol. Igen, most lehet örülni, bizakodni: mutasson utat az az eltörhetetlen csokorba fogott ezeregyszáz nyílvessző! ÁLDÁS!

GG

Ugyan miért ne lengjen az az Árpád sávos zászló? Hisz' már a nevében is benne van: Árpád, ki olyan vezérünk volt, hogy hasonló nagyságot másutt büszkén ünnepelnek. Igaz, mai "vezéreink" ne is vegyék szájukra nevét. Igaz az is, hogy a zászló maga nem ugyanaz volt, de a nyilas jelképeket idézi - ez utóbbi valakit emberségében, valakit kegyeletében sért. De nem ők lázonganak ellene, hisz' tudják, hogy jelentésében nem ugyanaz a kettő. Pont az, hogy a hatalom szít ellene, bizonyítja annak magyarellenességét, amiről úgy tereli el a figyelmet, hogy szélsőségesnek nevezi. Pedig nem véletlen, hogy előkerült ősi zászlónk: üzeni, hogy magyarok vagyunk és magyarként akarunk élni Magyarországon. S aki ezt gyűlölködésnek nevezi, az gyűlölködést akar kelteni. Ne hagyjuk!

TARTALOM

 

KINEK A VILÁGÁT ÉPÍTJÜK?

Erdély, Magyarország, 2007

MEDVECZ ATTILA LELKESEDÉSE 4.RÉSZ

Tanyasi gyerekem

SZÉPSÉG

 

 

Sámán vagyok

Gömöri István versei

Augusztus - Újkenyér - havi magyar névnapok

A Valóság Szatymazon

- Jónapot!
- Magának is!
- Hová lössz a menés?
- Menése magának szokott lönni, amikor möghajtya a cserösznye, én csak haladok a dógomra.
- Ej, no, né szátyárkoggyon mán itt neköm, csak a múltkor is láttam magán, hogy igencsak rühetnékje van.
- Neköm? Látta rajtam?
- Láttam, mög hát közhíre is van, hogy maga igencsak gyakos asszony fajta.
- Oszt azt is látta, amikor múlt keddön kitöttem a kert végibe egy szalmacsóvát?
- Láttam.

(Szenti Tibor gyűjtése nyomán)
 

- No akkor jól jegyözze mög: az nem magának szót, hanem egy fiatalembörnek, aki onnan tudta, a csóvárul, hogy nincs otthon az uram, gyühet hozzám.
- Jó van, mögjegyzöm, de most mi dóga van?
- Gyakos asszon vagyok, gyakos dógaim vannak.
- No azt' velem, mé nem gyak?
- Azé, mert sokat beszél, keveset tösz.
- Na jó, majd korrigálunk éccör.
- Majd szóljon!
- Majd szólok.
- Isten áldja!
- Magát is!

 

   

 

KINEK A VILÁGÁT ÉPÍTJÜK?

A részecskefizikusok és az agykutatók már pontosan tudják, hogy olyan a világot élünk, amilyet álmodunk magunknak. Ha több ember merne szebbet álmodni, ha hinnénk önmagunkban, ha hinnénk a meséinkben, akkor sokkal jobb, emberségesebb világban élhetnénk.
Azért olyan a világ, amilyen, mert legtöbben már álmodni sem tudnak, pedig szünet nélkül alszanak: Csipkerózsika álmukat alusszák.
Másokat folyamatos rémálmok gyötörnek, és az álmok nem válogatnak, ki és miért hozza létre őket - egyszerűen csak valóra válnak.
Hibáztathatjuk a többieket minden rosszért, ami a világban történik, no de vajon hol maradnak a mi csodálatos álmaink?!
Létezik egy játék a világhálón, amelyben mindenki felépítheti a saját világát, a saját birodalmát, vagyis azt álmodik, amit csak akar. Embereket alkothat, létrehozhatja önmagát, barátokat szerezhet, és teljes (virtuális) életet élhet. A játék nemzetközi, határok nélkül működik, így nagyjából az egész földi (számítógéppel rendelkező) emberiség részt vehet, és részt is vesz benne.
Érdemes kipróbálni, mert ebben a játékban azonnal láthatóvá válnak az emberiség legtitkosabb álmai, ugyanis ebben a világban nincs lehetetlen, bármi megvalósulhat.
Ezek az álmok mutatják a Föld valódi jövőjét, hiszen a jövőt a gondolataink, az álmaink és a vágyaink alakítják, így a modern próféták már nem kőtáblával, hanem számítógéppel dolgoznak.
Ez a játék nem más, mint egy földi JÖVŐGYÁR rajzasztala, tervező részlege, és a tervek bizony eléggé ijesztőek.
Az emberi agy valóságteremtő gépezet, és mint ilyen, rossz kézbe (vagy inkább fejbe) kerülvén kifejezetten veszélyes lehet, ugyanis azt teremti meg, amire elég hosszú ideig és elég nagy erővel figyel, amire összpontosít.
Minél több agyat kapcsolunk egy rendszerbe, annál nagyobb erővel valósulnak meg a gondolataink.
Hogyan kapcsolhatunk agyakat egy rendszerbe?!
A tévé, a filmek, illetve ma már az előbb említett számítógépes játékok, a világháló segítségével.
Hollywood filmstúdióit nem véletlenül hívjuk "álomgyárnak", hiszen itt (is) készülnek számunkra azok az álmok, amelyeket nekünk, embereknek majd valóra kell váltanunk.
Legtöbb ember ma már NEM A SAJÁT ÁLMAIT álmodja, hanem csupán teremtő-robotként kiszolgálja és megvalósítja a média tulajdonosai által elérakott rémálmokat, amelyek filmek, hírműsorok, beszélgető műsorok, könyvek, újságok, zenék és társaik útján szünet nélkül érkeznek a fejekbe.
Figyeljük csak meg, amikor beszélgetünk egymással, hogy a SAJÁT álmainkról, terveinkről beszélünk, vagy inkább a média által aznap közénk dobott koncon rágódunk?
Egyáltalán vannak még saját gondolataink???
Muszáj megértenünk, hogy a világ addig nem változik meg körülöttünk, amíg mi magunk meg nem változunk. Ha szebb világot akarunk, álmodjuk meg, és ATTÓL KEZDVE CSAK ARRA FIGYELJÜNK. Ne engedjük, hogy bárki is kizökkentsen minket a teremtés folyamatából! Hagyjuk a politikát a politikusokra, a híreket a jólértesültekre, a vallásháborút a vallási fanatikusokra, a kétkedést a kétkedőkre, a pesszimizmust a pesszimistákra, a világvégét a Jóistenre.
Nekünk az a dolgunk, hogy a teremtő erőnkkel létrehozzunk egy csodaszép országot, magát a Paradicsomot, mert képesek vagyunk rá.
Kapcsoljuk mi is rendszerbe az agyakat, és használjuk ugyanazokat a módszereket, mint azok, akiknek már sikerült megteremteniük mai embertelen világunkat. (Ebből is látszik, hogy sikeres és jól kipróbált a módszerük, így bátran használhatjuk.)
A saját agyunkat viszont sürgősen vonjuk ki a rendszerükből, ne kapcsolódjunk rá a filmjeikre, hírműsoraikra, könyveikre, újságjaikra.
Amikor felháborodunk ezeken a dolgokon, már NEKIK DOLGOZUNK, NEKIK TEREMTÜNK. A figyelmünk, mindig az ő malmukra hajtja a vizet.
Soha ne feledjük, hogy a szeretet és a gyűlölet egyformán nagy hajtóerő, kérdés, ki és miért fogja be ezeket az erőket a vitorlájába.
Az említett számítógépes játékban beszállhatunk a többiek birodalmának az építésébe, feltéve, ha engedik. Legtöbbször persze engedik, sőt az okosabbak kifejezetten örömmel veszik.
Itt, a való világban ugyanez a helyzet, és a nagyon okosak már a fél világot bevonták a saját birodalmuk építésébe.

Mi is nekik dolgozunk, vagy a saját álmainkat építjük?

(Színia: EGY mindenkiért, mindenki EGYért)

 

Erdély, Magyarország, 2007

Aztán, hogy beértem egy városba, csupa kátyú, gödör az út, úgy, ahogy vártam, de a települések közt jól lehetett haladni. Alaptalan volt a rettegésem a tájékozódástól is, minden pontosan ki van táblázva, elsőre átmentem Kolozsváron és más nagyvároson is, csupán a körforgalommal nem tudnak mit kezdeni: benne nincsenek kivezető táblák, ráadásul úgy tűnik, hogy nem is ismerik az elsőbbség-szabályt. Zűrforgalom.
Medve tó, Gyilkos tó, milyen szépek az útikönyvekben, fenséges, mondja róluk, aki jó régen járt arra. Gondoltam, sátort verünk a partján, úszkálunk, főzünk, várjuk az esti hűvöset. Az első tábla amit megláttam, sátorozni, fürdeni, tüzet rakni tilos. Na fürdeni azt a sós, bekerített Medve tóban lehetett, volt egy fél holdnyi fa stég, ami kinyúlt a vízre, jó drágán azon lehetett pecsenyévé átalakulni, mert egy kumma árnyék sem volt. Nem szoktak ám a meleghez, az építészetük nem keresi az árnyékot - ilyen hőséget még nem éltek, mög olyat se, hogy Gyergyóban ne essék hó a télen. Szóval a régi szép helyen tombol a turizmus, hamburger, vattacukor, ricsaj, parkolási díj. Gyilkos tó fölött gyönyörködünk a tájban, közben látjuk, húznak kelet fele a magyar rendszámú autók, nem egy, nem kettő. Mivel ott már Moldva jön, a Kárpátok másik oldalán, idegeskedtem, mit keresnek azok arra, tán valami moldvai csángó buliról maradunk le? Végre megállt egy, megkérdeztem, aszondta menjetek csak tovább, majd meglátjátok! Így is lett, s azonnal elfeledtük az eddigi csalódást. Beleszédültünk a látványba a Békási szorosban, ezt le sem bírom írni, látni köll!
Mézet árult fenn a hegyen Ilonka néni, mellette sátoroztunk s két napig csodáltuk tiszta, szép, áradó magyar beszédét. Nem esnek már hanyatt, s nem dobban nagyot a szívük láttunkra, de ahogy kérdezünk valamit s jó szóval szólunk, pillanat alatt megnyílnak. A népszavazás eredménye érzéketlenné tette őket irántunk, de a magyarságuk iránt nem. Vadul szidják a románt, de még jobban az Uniót, pedig ők még újoncok. Bölcsebbek lehetnek, mint itt. Tehéntartók, méhészek elmondása szerint, ugyanaz a gond, mint nálunk, piacot csinálnak az országból, elsorvasszák a termelést . Hát alig bírtam én is házi tejet szerezni! Agyukra megy a temérdek uniós szabvány is, ami átszövi és megkeseríti mindennapjaikat. Vége lett a diktatúrának, lélegeztek egyet, de már itt a következő vasmarok s nem volt annyi idejük, hogy elfeledjék a régi félelmek beidegződését. De azért ez elhangzott egy parajdi kocsmában, jó hangosan: "Ledózerolnám az egész Bukarestet, oszt' leszórnám sóval, de nem, dehogy, inkább bevetném zabbal, legyen valami haszna is!" Na, ha sikerülne, akkor biztos nem kéne a székely bácsinak sárga műanyag mellényben(!!) hajtania lovaskocsiját!

Parajdi fürdő vize olyan sós, hogy nem lehet benne úszni, mert nem bírod víz alatt tartani a kezeid! Hátradűlsz, olvashatsz benne nyugodtan. Hihetetlen. Mellette lenn a sóbánya, busz visz le, aztán egy kis lépcsőzés lefelé, ott lenn hatalmas termek, gyerekjátékokkal, kiállítással, templommal - sóból faragott oltár, minden héten mise. Asztmás gyerekeket visznek le, kúraszerűen, 1200 forint a felnőtt jegy, 640 a gyermek, a faluban meg lehet szállni, egy fürdőszobás szoba családnál 4000 forint egy napra. Bár nem találsz szép, régi faragott bútort a szobádban, de együtt készítheted el az otthoniakkal a juhtúrós puliszkát reggelire, például. (Előtte egy kis köménymagos pálinka? Hö?)
Korond után fölvettünk egy kis friss büdösvizet, majd végre földúton csuda tájon, csuda kis falvakon át, Székelypálfalva, Firtosváralja, Énlaka, Etéd. Micsoda jó érzés, a helységtáblákon nincs román szó, sőt rovásírással is jelezték a falu nevét. Az énlakai unitárius templomban eredeti rovásfelirat is látható (netsi za G - Egy az Isten), hogy teljesen otthon érezzük magunkat, amit még csak fokoz az etédi Muskátli kocsma hangulata.

S ha már az otthon érzésénél tartok, nem lehet nem elmondani, mennyire kínzó az a sok román felirat által is

Román tenger, magyar bánat - az elárasztott Bözödújfalu 2007-ben

és amúgy is lépten-nyomon tudomásunkra hozott tény, hogy ahol járunk, azt Romániának hívják! Hogyan alakulhatott ilyen természetellenesen ez, kik játszhattak úgy, hogy ez legyen a végeredmény? Végeredmény?! Mert ezt sulykolják már jó ötven éve, de ugyan miért lenne az? Ha végignézzük a történelmet, nemcsak a mienket, láthatjuk: elfoglalták, visszavették, küzdöttek, elvesztették. De a vesztes sosem mondta, hogy na ennek vége, ez mán az övék, a viszontlátásra! A történelem most is tart: nem azt mondom, hogy üljünk azonnal tankokba, arról lehet, hogy már lekéstünk, hanem hogy legalább az akarat, a szabad akarat lögyön mög, hogy ott is, itt is akarjunk egy nemzetté lenni s ezt sulykolni a következő generációkba, így esélyt adva, hogy valamikor, valamilyen formában Erdély ismét Magyarországhoz tartozzon. Mert ugyan lehet, hogy a határok majd eltűnnek, csak jönnek helyettük másfajták, amiknek alakításába jó lenne nekünk is beleszólni - de ehhez egységes, törhetetlen hit és akarat köll! Úgyhogy küzdjetek! !sAdlA

 

MEDVECZ ATTILA LELKESEDÉSE 4.RÉSZ

Kedves Gáborom! Egy kis elmélkedés! Azért nézd át!

Ne durvuljon el a Világ!

Tudom nincs szebb annál, mikor az ember reggelizik a szabadban, s olvassa a helyi újságot. Nekem nem jár, mert mire olvasnám, már mindent tudok. Egésznap szól a Kossuth rádió, s itt az internet. Miért írom ezt? Mert ez az a rádió, ami pontosan mondja az időt. Másodpercre. Micsoda pontosság, mindig aktuális zene egy riporthoz.
No, következzék egy Medve-féle elmélkedés az agresszióról, a trágárságról:
Egy szikra kipattant, s a népszerű kötőszavunkat, mely b-vel kezdődik, átváltoztatta vaze-ra. Így a média használja. Sőt van olyan "szórakoztató" műsor, amiben 10 másodpercenként is elhangzik (gyúrunk vaze?...). Egy üzlet azt mondja: Mert hülye azért nem vagyok. Jó nem vagy. De emlékszem arra, mikor előszőr voltam paraván mögött, a Hófehérkét játszottuk. Én a Morgó voltam. Ő mindig morog, s azt mondta "midig ez a hejhó, hejhó". Én egyszer úgy mondtam: ez a hülye hejhó. Na ekkor hátbavágtak. Ezt a szót nem. Akkor értettem meg, milyen is a magyar nyelv. Szépen beszélni. Ma mit hallok a növendékeimtől? (Alapfokú művészeti oktatás) Ki sem merem mondani. S jön a sértegetés. Én hülye vagyok, mert nem ünnepelek, sugallja egy cég. Ezt látom a főváros emeletes házának egy homlokzatán. Mivel, azért nem egészen egyértelmű ebből a szövegből, hogy mit kell ünnepelni, ezért úgy gondolom mégsem vagyok hülye. Ünnepeltem. Karácsonyt, Húsvétot, gyermekeim, feleségem születésnapját.
De megint megaláznak. TV műsor. Játék, betelefonálós. Mutogatnak felém, sértegetnek, hogy milyen ember vagyok, mert Ő tudja, hogy tudom, csak nem hívom. De minek. Csak a pénzem kell, hiába tudom, esélyem sincs. De a műsor mehet. Hm. S a nagy pofon? Az egyik kereskedelmi rádió reggeli fúrópajzsos műsorában hallottam egy reklámot. Két férfi párbeszéde. Egyik meggyőzné a másikat internet előfizetésről. De hogyan. Darálva mondja, mennyibe kerül. A másik erre: de nekem... S ez így megy, miközben az első egyre agresszívabb, s már félek a rádió előtt ülni. S elhangszik kötőszavunk, így: Ba(fütty). S a végén a második ember is befejezni szövegét:
De nekem nincs is számítógépem ba(fütty).
Lenne egy kezdeményezésem. Tanuljunk magyarul. Hozzunk létre egy helyet, ahol összegyűjtenénk azokat a szavakat, melyek csak bizonyos tájegységeken hallhatók. S használjuk is őket. Mentsük, ami menthető. Itt Győr környékén nem tudják mi az a furik (talicska). Itt viszont nem azt mondják, hogy rajta van, hanem rajt van. Itt nem motort, hanem motrot. Puja - gyermek. Sorolhatnánk még. Milyen szép lenne egy Tanyavilágot létrehozni. Legyen mozgalom. Falunapon, fesztiválon kézművesek mutatnák be mesterségeiket, tanítanák is. Nem mazsorettek vonulnának, hanem lovasok. Tanulhatnánk rovásírást. A söntésnél nem idióta zene szólna, hanem élő népzene.
Ezek a dolgok foszlányaiban vannak meg átlag rendezvényen.
Csináljuk meg! Őrizzűk magyar kultúránkat.
Ezt a kis elmélkedést leírtam, most fakadt ki belőlem.

Isten áldjon meg benneteket! Medve írta


 

Itt nincs is gond: a szatymazi Bálóban törődnek a kultúrával. (Mintha a Tanyavilág lenne a kezükben)

 

Tanyasi gyerekem

- Jaj, kislányom, már úgy szeretnék elmenni veled valahova kettesben!
- Igen Apa, a játékboltba!

(Tényleg így vót.A képen viszont Balázs komám szekerén)

 

 

SZÉPSÉG

A szépség belülről jön, mondja egy ismerősöm, aki buddhista főiskolára jár, és körülbelül nyolcvanezret költ havonta kozmetikusra meg mindenféle kencére. A cicababákat mindenki megnézi, de azokra nem azt mondjuk, hogy szép lányok, hanem, hogy jó csajok. Ennyit van jogunk ítélkezni. Példát is tudok, szerintem Kotormán Laci bátyám felesége, vagy Zsille András barátom párja, Eszter, szöbb, mint például Paris Hilton. Sőt, sokkal szöbbek. Szépen, lágyan lehet a szemükbe nézni. Ezt a Hilton-szerencsétlenséget persze sönki sé rúgná ki az ágyából, de azt is meg kell jegyezzem, hogy a divatlapbabák egyáltalán nem biztos, hogy jobban teszik a dolgukat ott. No, de hogy ne tévedjünk sikamlós vizekre, nézzük, mit ír erről Színia!

"Érdemes lenne azon elgondolkodni, mit is jelent a szépség üzleti érdek nélkül. Kiderülne, hogy egészen mást: kiegyensúlyozottságot, boldogságot, természetes harmóniát és szeretetet magunk és mások iránt. Szépnek tartjuk-e édesanyánkat, ha őszül, ráncosodik? Lecserélnénk-e őket egy felvarrott arcú címlapnagymamára? Akarunk-e magunk ilyenné válni? A legtöbb, egészséges lelkű ember azt mondja: nem. Fogadjuk hát el önmagunkat természetes valójában, őrizzük meg az egészségünket, józan paraszti eszünket, ítélőképességünket és humorunkat. Találjuk meg az öröm forrását az öltözködésben, de ne hagyjuk, hogy üzleti célból bármit ránk kényszerítsenek. Hordjunk természetes anyagból készült ruhákat és cipőket, használjuk ötletesen a magyar jelképrendszert díszítésként, találjuk meg a hozzánk illő színeket, formákat és alkossunk, kísérletezzünk ezzel bátran!"


 

 

Hö?! Hát erről beszélek. Balról székely lány Erdélyből, mellette cicababa a www.cukivagyok.hu-ról.

Sámán vagyok

A Dalai láma megérkezvén a Ferihegyi repülőtérre, már indult is Dobogókőre meditálni. Így kezdte magyarországi látogatását. Honnan tudta azt a helyet? - kérdi egy komám.
Hogyan találták meg őseink a "jó" helyeket, letelepedésre, szertartásokra, imákra, áldozatok bemutatására? - kérdezte más.
Az első kérdés kapcsán visszakérdezhetünk, hogy ugyan mit tartalmazhatnak azok a könyvek, melyeket száz éveken át írtak buddhista szerzetesek a kínaiak által ezerszám(!) lerombolt kolostorokban? Vagy fölhívta volna az IBUSZ irodát?
Az ember kereste és ma is keresi a kapcsolatot Istennel. Templomokat, szent helyeket ott építettek, ahol a hely rezgése, kisugárzása, természete, vagy ahogy mondjuk szelleme, megkönnyítette a kapcsolat létrehozását. Aki keres, talál. Bizonyára azon sámánjaink keresték, akik értettek ehhez s az emberek számára természetes volt mindez. Nem kételkedtek, mert senki nem mondta azt nekik, hogy nincs Isten, mindennapi életük része volt a Természettel, a Világgal való együtt élés, így tudatuk jóval tágabb volt napjaink emberénél. Ma nem is lehet csodálkozni azon, hogy az emberek ezt jó esetben is a misztikum kategóriába sorolják s el sem bírják képzelni, hogy valós dolog is lehet. Hisz' hogyan is bírnák? Semmi sem erre mutat, gondolkodásunk be van határolva a "hivatalos" nézettel, minden jel azt sugallja, hogy most és egyszer élsz, egyél, igyál, vásárolj sőt még úgy tűnik, hogy a hitetlenség a fejlődés!Tehát, ha valaki komolyabban szól, rámondhatják, hogy ugyan, hogy mondhatsz ilyet a XXI.században? Jelenleg ebben az állapotban van, tart az emberiség, s ilyen nyomás alatt nem is fejlődhet ki olyan érzékszervünk , mely megmutathatná helyünk a világban. A lehetőségünk azonban megvan a változtatásra, nézzük csak meg azokat az ismerőseinket kik régóta jógáznak, meditálnak, vagy csak egyszerűen egyszerű életre, jóságra, szeretetre törekednek. Nézzük meg őket alaposabban, hogyan is boldogulnak, ők hogy birkóznak meg mindennapi nehézségeikkel?

 


A tavaszi napfordulókor Kotormán Laci bátyám tanyáján összegyütt egy társaság, együttlétre, beszélgetésre. Kihívtam őket az udvarra, s kértem, gondoljanak arra pár percre, erősen, hogy annak idején őseinknek ez a nap volt az Ünnep, ők ezt tartották fontosnak megünnepelni. Van egy dobom, közben azon halkan doboltam. Ennyi.
Tényleg a XXI.században élünk és már nincsenek sámánok. Akkor voltak, kellett, hogy legyenek, ma más idők járnak, de ha erőt akarunk gyűjteni, vagy szebb jövőt kívánunk utódainknak, gondolhatunk rájuk, és megvan a lehetőségünk, hogy azt kövessük, amit ők követtek!
Vagy pedig mondhatjátok nekem azt is, hogy van egy olyan sámán, hogy ne ugassá' mán!


Gömöri István versei

 

Pusztaszer

Töröm a jeget a tavon
alatta szeretet dermed
akácparázson vágyak
emlékek sisteregnek
Innét indultam - szikből
homokból sarjadásom
akác-gyökerem ropog
szél hordja szét virágom
homokkal elkavarva
szórja a nap szemébe
kavar fekete varjat
véresre horzsolt égen
Szikár parasztok állnak
tövises vén akácok
nem mozdulnak el innét
és nem jön értük a város
A gyermekek bevonulnak
riadt katonadallal
egyre ritkul az erdő
madarai kihalnak
Ásóval kezeimben
titokban visszajárok
erdőt ültet a szándék
pedig sírokat ások
Fejemet égre tartom
hogy a túlpartot lássam
könnyem homokra perdül
gyökeret ver lábam


 

 

Országom

Legelőm-hazámnak választottalak
országomként kell megtagadjalak
exportra megyünk ott még ára van
bőrünknek - vagyunk hazátalan
kés fenődik - szorul a torok
váltásra lesnek birkapásztorok

ez a város olyan város
a kapuja kilenc záros
zárat nyitni a bitang tud csak
én próbáltam, de becsuktak

 

Miért

Kitettek minket
az emlék megfagyott
Világából Isten
csak egyet hagyott
- pillanatát
a teremtés gyönyörének
fogantatását
a végtelennek

Az életet apám adta
és anyám a halált
miért ültetett Isten
kertjébe almafát

 

Augusztus - Újkenyér - havi magyar névnapok

 

1 Szerény
2 Lehel
3 Bács
4 Délibáb
5 Kende-Havas Boldogasszony
6 Oldamur
7 Csiperke
8 Sudár
9 Emőd
10 Becse
11 Szalók
12 Delinke
13 Ipoly
14 Özséb
15 Nagyboldogasszony
16 Estilla

 

  17 Tomor
18 Ilona
19 Huba
20 Vajk
21 Zelemér
22 Ella
23 Tuli
24 Vázsoly
25 Koppány
26 Füvellő
27 Maglód
28 Kajtár
29 Edő
30 Szalárd
31 Atád

Bánatomra sömmi válasz nem érkezett felhívásomra, amivel velős régi történetekért könyörögtem - úgy látszik annak idején sönki nem rúgott be, balhé sem vót - így az első számból veszek elő egy esetet, már csak azért is, mert az még csupán száz fénymásolt példányban készült. Nekem amúgy van még történetem, csak igen-igen rossz fényt vetnének szereplőikre a köz előtt.


 

A Valóság Szatymazon

Hihetetlen módon Valóság Bélának hívják azt a komámat, aki rendszeresen látogatott minket tanyánkon. Az a fajta sokat megélt fickó, akit nemhogy első látásra, de még sokadjára sem tudunk hová tenni. Kopaszodó, köpcös, kiváló angolszövet ruháit igénytelen módon hordja, mondhatni lóg rajta a gatya, keveset beszél és az arcán folyamatosan egy mindentudó, elégedett mosoly bujkál. Nagyon idegölő foglalkozása lehet, mert nálunk mindig igyekezett maximálisan kikapcsolódni. Ilyenkor szinte már törzsvendég volt Nagykálmánnál, ahol nem tudták, hogy egy jobb napokat megélt lerobbant csavargó vagy pedig egyenesen a miniszter és nagy tisztelettel bántak vele. Egyszer próbáltuk befogni dolgozni, nagy munkában voltunk, a födémet tapasztottuk sárral, de egész álló nap kinn ült a nádtető alatt, itta Nagykálmán borát és pornóújságot nézegetett. (Ekkor igen jámbor lelkű barátjával jött, akiből azt sem néztük ki, hogy be bír verni egy szöget, de meglepetésünkre egész nap nyomta, szögelt, drótozott, hullott a nyakába a sár).
Itt volt egyszer egy télen is. Még mögvolt a szatymazi presszó - micsoda idők! - ott voltunk zárásig, már jó késő este indultunk vissza. Négyen ültünk vén autómban, kinn iszonyú kemény hideg, az út jégpáncél. Harminccal, ha jöhettünk kifelé a kis köves úton, mikor is kijőve egy kanyarból egyszerre csak előttünk volt egy imbolygó biciklis, persze lámpa nélkül. Fékezek, semmi, próbálom forgatni a kormányt, semmi. Szép lassan, de biztosan, teljesen tehetetlenül nekicsúsztunk szerencsétlennek, úgy, hogy az el is vágódott, majd a kocsi is megállt. Hatalmas csendben ültünk benn vagy fél percig, de nem tudom meddig, mindenesetre nagyon hosszúnak tűnt. Buga volt az első, aki odament és felkiáltott: él! Erre már mind ott voltunk és segítettük felállni a komát. Biciklije harmónika-szerű lett, ő maga pedig olyan sápadt, hogy a holdtalan setét éjszakában világított a feje! Ott álltunk teljes csendben, mikor megszólalt a Valóság:
- Főnököm, holnap reggel első dolgod, hogy fogod a nyugdíjadat, bemész a vas-műszaki boltba és macskaszemet vásárolsz. Rendben van?
Az csak nézett némán és döbbenten bólogatott. Ezután szó nélkül beültünk a kocsiba és hazamentünk. Reméljük baj nélkül vészelte át a valósággal való találkozást és bízunk benne, hogy még macskaszemet is vásárolt, ha lámpát nem is.

     

 

 

 

Írja és szerkeszti Görgényi Gábor, szatymaz3@freemail.hu, 06-70 2666426
Készült 1000 példányban, a vásárhelyi Szoliter nyomdában, Szabadság tér 73. 222485

www.lapszemle.hu/tanyavilag

E szám csak Bagdán Laci barátom segítségével jelenhetett meg időben. Az Isten áldja mög!

Vissza az oldal tetejére

 

© 2006. LAPSZEMLE.hu - Minden jog fenntarva. | Impresszum | Használat | Médiaajánlat | Kapcsolat